Hogyan járul hozzá a múzeumi környezet a tanulás és az oktatás folyamatához?
Múzeumi környezetben, műtárgyakkal foglalkozni kiváltságos helyzet. Tizenöt éve dolgozom múzeumpedagógusként, a varázslat mégis ugyanúgy működik, mint a munkába állásom legelső napján. Az a felfoghatatlan szellemi energia, amelyet egykor élt művészek fektettek az alkotásaikba, visszahat rám, inspirál, és arra ösztönöz, hogy az ehhez az élményhez vezető úton segítsem a látogatókat. Mondhatnám, hogy a múzeumpedagógusok biztosra mennek, hiszen a művészettel szemben szinte képtelenség közönyösnek maradni, mégis hosszú időbe telt mire megtaláltam a megfelelő módszereket ahhoz, hogy minden korosztályt megfelelően tudjak segíteni a kapcsolódásban. Ez a kapcsolódás azonban már a múzeumi térbe érkezéskor megtörténik mindenkivel. A múzeumpedagógus feladata látszólag az, hogy ebben a rendkívül inspiratív „szellemi játékban” segítője és társa legyen gyereknek és felnőttnek egyaránt.
Milyen módszereket alkalmaznak a múzeumpedagógiai tevékenység során a diákok érdeklődésének felkeltésére és fenntartására?
Meggyőződésem, hogy a múzeumpedagógiai foglalkozás első perceire óriási hangsúlyt kell fektetni. Óvodások esetében tudatosítjuk a kicsikben, hogy hol járunk, mit fognak látni, mire számíthatnak. Leghatékonyabban az érzékszervek „tornáztatásával” vonható be ez a korosztály. Elég, ha rövid időre lehunyjuk a szemünk és belehallgatunk a múzeum tereibe, érzékeljük a hőmérsékletét (a levegő hűvösét), majd mindezt megbeszéljük. Ez a mindössze pár perces „akklimatizálódás” segíti a gördülékeny és játékos érkezést és ezt követően már sokkal könnyebb a műtárgyakhoz, a múzeumhoz való kapcsolódás. Az iskolás korosztálynál szintén fontos, hogy a foglalkozás immerzív élmény legyen. Még a tizenévesek, sőt a felnőttek is örömmel veszik a múzeumi hangfürdőt, ahol a múzeumpedagógus hangokat/zörejeket hoz létre a kiállítótérben, míg a csoport csukott szemmel (akár a földön fekve) fülel. A hangfürdő végeztével megbeszéljük, hogy az előzőekben hallott zajok kiben milyen érzeteket/képeket hoztak létre, majd ezekhez az adott kiállítótérben műalkotásokat társítunk. A múzeumpedagógiai foglalkozások tervezésénél egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk az ehhez hasonló affektív módszerekre. „Felhangosítjuk” a képet, életre keltjük a szobrot, drámapedagógiai eszközökkel átlényegülünk a műalkotásokon megörökített emberekké.
Milyen szerepet játszanak a digitális eszközök és technológiák a múzeumpedagógiában? Hogyan lehet ezeket hatékonyan integrálni az oktatási folyamatba?
A Covid-időszak teremtette extrém helyzetben mi is megpróbáltunk minden lehetséges módon elérni azokhoz a látogatókhoz, akik a körülmények ellenére érdeklődéssel fordultak a múzeum felé. Online tárlatvezetéseket tartottunk, a honlapon keresztül elérhető játékok/színezők egész sorár gyártottuk, bízva abban, hogy ez valamelyest segíti a pedagógusok és a diákok munkáját. Az ekkor készült tartalmak jelentős része a mai napig elérhető a honlapunkon, de az online vezetés műfajától egyelőre elbúcsúztunk. Azt gondolom, hogy képzőművészeti gyűjtemény esetében a műtárggyal való élő találkozás elengedhetetlen. Általánosan elmondható, hogy a vizuális nevelés sajnos egyre inkább háttérbe szorul, holott vizuális káoszban töltjük a mindennapjainkat. Az a hatvan perc, amelyet a diákok a kiállítótérben töltenek, egyfajta digitális detoxként is értelmezhető. Mi történik akkor, ha egy órán keresztül, analóg térben műtárgyakról beszélgetünk? Általában csoda. Mindez persze egészen máshogy működik egy régészeti gyűjtemény esetében. A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének állandó kiállításán fantasztikus digitális eszközök várják a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt, amelyek a tudás átadásán kívül rendkívül szórakoztatóak is.
Milyen módon támogatja a múzeumi látogatás az interdiszciplináris tanulást és a kreatív gondolkodást?
A Szépművészeti Múzeumban kiállított műtárgyak tulajdonképpen időkapszulák. Mesélnek az adott korszak történelméről, gondolkodásmódjáról, ízléséről és adott esetben a művészről magáról is. A múzeumpedagógus feladata, hogy a legkülönfélébb módszerekkel kibontsa ezeket a történetekkel teli tárgyakat és azokat a diákok tananyagához és érdeklődési köréhez igazítsa. A műalkotásokhoz kapcsolódó asszociációs játékok, a korosztályi sajátosságoknak megfelelő „feladatok” és a közös gondolkodás valódi célja: hogy a diákokat úgy segítse a művészettel való találkozásban, hogy az itt szerzett élményeiket a tanórákon és múzeumlátogatóként is fel tudják idézni. Egy jól sikerült múzeumpedagógiai foglalkozás a gyerekek képzeletére hat, azt felébreszti és megtornáztatja. Bízom benne, hogy az iskolában vagy egy következő múzeumlátogatás alkalmával már szabadabban mernek látni és gondolkodni.
Milyen kihívásokat jelenthet a múzeumpedagógiai tevékenység és programok szervezése és megvalósítása, és hogyan lehet ezeket sikeresen kezelni?
Napjainkban színvonalas kulturális programok tömege várja az érdeklődőket. Nagyon nehéz ezzel a túlkínálattal felvenni a versenyt, talán nem is lehet. Amire viszont érdemes hangsúlyt fektetni, az a múzeumi inkluzivitás. A sokrétű múzeumpedagógiai kínálaton túl igyekszünk programokat szervezni mindazok számára, akik társadalmi, szociális vagy egyéb más (akadályozott) helyzetükből adódóan csak nagyon ritkán jutnának el kiállításokra. A tanítási szünetek időszakára táborokat és hétvégi gyerekprogramokat (Szombati Szemezgető, Múzeumi Szünetelő, Múzeumi Hűsölő) szervezünk, amelyek évek óta töretlen sikerrel működnek.
Jelenleg milyen programok érhetőek el az Önökhöz látogató osztályok, tanárok számára?
Olyan tematikus múzeumpedagógiai foglalkozásokat kínálunk az általános iskolás és a középiskolás korosztály számára, amelyek kidolgozásánál figyelembe vesszük a tantervet, a gyerekek iskolában szerzett tudását és az adott korosztályt érintő legaktuálisabb kérdéseket. Hatvan perces és százhúsz perces programok is foglalhatóak, utóbbi keretein belül a témához kapcsolódó alkotásra is van lehetőség. A középiskolás korosztály esetében a tematikus foglalkozást élő társasjátékkal fejezzük be, ahol kötetlenül, csapatokban dolgozva, játékos feladatokkal összegezzük a kiállítótérben elhangzott információkat.
A sorozatot szerkeszti és tördeli Tóth Éva főszerkesztő. Az összes rész ezen a linken tekinthető meg.
