1927-ben az Ethnographia című néprajzi szakfolyóirat hasábjain a következő olvasói levél jelent meg (H. F. ceglédi „úrnő” tollágól): „Tessék nekem megmondani, magyar eredetű szokás-e húsvétkor nyulat és színes tojásokat ajándékozni? Pláne olyan formában, mintha a tojások a nyúltól valók lennének, amint ezt a színes anzixkártyák és a cukrászok kirakatai mutatják? Nem rég kaphatták fel, mert nem vagyok idős, de gyermekkoromban nem emlékszem, hogy ismerték volna. Volt-e ennek a furcsa dolognak valami értelme, mert így most nincsen.”
A kérdés jól tükrözi, hogy körülbelül mikortájt vált népszerűvé nálunk (is) a húsvéti nyúl – noha egyes források szerint Németországban már 16. században már ismert volt. Az Ethnographia fenti levélre írt válasza szerint „voltakép a múlt század [vagyis az 1800-as évek] közepétől vált németföldön általánossá, de ott sem egyforma a hagyomány: Westfalenben róka tojik tojást, a Bodeni-tó környékén a kakukk.”
A szakértői válasz szerint a tojások ajándékozás állatoktól független szokás lehetett kezdettől fogva. „A két össze nem tartozó elem egybeolvadására legvalószínűbb az a feltevés, hogy egyszerű népetimológia, félreértésből származott belemagyarázás volt szülőoka. Régente u. i. számos német vidéken húsvétkor gyöngytyúkot ajándékoztak tojásaival együtt (ilyet kap már 1509-ben a speyeri főapát híveitől). A gyöngytyúknak Haselhuhn a neve, amit sok helyen rövidítve Haséinak neveznek; szokásban volt a Haséiról és tojásairól beszélni. A népi magyarázat azután a talán ezzel egyidejű nyúl (Hase) ajándékozást vele összezavarta s így olvadt egybe a két elütő természetű szokás ilyen képtelen és értelmetlen formává. Igaza van a kérdezőnek, így semmi értelme, még kevésbé nálunk, mint a németeknél.”
Nem mindenhol kedvelt állat a nyúl – például Ausztráliában, ahol a nyúl behurcolt állat és kártevőnek tartják, a húsvéti nyulat megpróbálták meg „lecserélni” a húsvéti erszényesnyúllal (bilbyvel), egy nyúlhoz hasonló őslakó erszényes állatfajjal. (Kevés sikerrel jártak.) Ugyanakkor nem csupán a „kenguruk földjén” függetlenedett a nyúl és a tojás: Franciaországban és Belgiumban a tojásokat nem a húsvéti nyúl vagy más állat hozza, hanem egyenesen a húsvéti harangok (cloches de Pâques).
Sőt, egy XIX. századi leírás szerint „Karinthia köznépe azt tartja, hogy zöldcsütörtökön [nagycsütörtök] azért mennek a harangok Rómába, hogy onnan húsvéti tojást hozzanak. Ilyenkor a keresztszülőknek mintegy elmulaszthatatlan kötelességök, hogy keresztgyermekeiket szép tarkára festett húsvéti tojásokkal megajándékozzák.”
Ebben az esetben egyébként könnyen eldönthető, hogy mi volt előbb, a nyúl vagy a tojás, hiszen utóbbi szokás ókori eredetű (amely később a korai kereszténység századaiban kapcsolódott össze a húsvéti ünnepkörrel, illetve a bárány szimbolikájával).
