Ő indította el Babits pályafutását
Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső és Babits Mihály együtt jártak egyetemre és mindhárman látogatták a híres Négyesy László-féle szemináriumokat. Ezek során – önképzőköri jelleggel – saját műveiket is bemutathatták a hallgatók. Bizony, Babits Mihály igencsak felsült, amikor első alkalommal kellett felolvasnia verseit. Igaz, elsősorban az előadásmódjával kapcsolatos hiányosságoknak volt ez „köszönhető”, de összességében mégis az óra „sztárjainak” számító Kosztolányi és Juhász és védte meg. (Különösen utóbbi volt vele lovagias, hiszen a fáma szerint hosszabb ideig győzködte Négyesyt a Babits-versek erényeiről.) A későbbiekben is támogatta Babits pályáját, aki erről így nyilatkozott: „Az én irodalmi fellépésem teljesen Juhász Gyula nevéhez fűződik. Juhász Gyula bűne, hogy előjöttem magányomból és a nyilvánosság elé kerültek verseim. Ő volt az, aki az első hét versemet, tudtomon kivül, kiadta a Holnapban. … Elküldtem Juhásznak levelezésünk alatt egy-két versemet, amelyeket nagyon szerettem, cserébe azokért a versekért, amelyeket ő küldött el nekem. Igy került el hozzá az a hét vers, amelyet ő kiadott a Holnapiban, mely köré akkor már megérkezett a »kaput-falat döngető« váradi újságíró: Ady Endre.”
… és József Attiláét is
„A legnagyobb készséggel és örömmel vállalkoztam arra, hogy József Attila első verses könyvéhez előszót írjak. Ez a nagyon fiatal és nagyon tehetséges költő a legteljesebb mértékben megérdemli, hogy a figyelem feléje forduljon, hogy igaz szeretettel és reménységgel fogadja a magyar olvasóközönség, és hogy a kritika se menjen el mellette közömbösen vagy ellenségesen, és ne elégedjék meg vele szemben a nyomtatásban megjelenőknek rendesen kijáró vállveregetéssel.” Így kezdődik József Attila 1922-ben megjelent A szépség koldusa című, első kötetének bevezetője, Juhász Gyula tollából. Az ifjú költő még makói gimnazista korában ismerkedett meg a Szegeden tevékenykedő Juhásszal és atyai barátságot ápolt vele haláláig. Ezt támasztja alá Meghalt Juhász Gyula című szonettje is. Nyolc hónappal később már ő sem volt az élők sorában…
25 éves jubileumát ezer ember ünnepelte Szegeden
„A legnagyobb élő lírikusok egyike, Juhász Gyula pünkösd vasárnapján ünnepli irói pályájának 25 éves évfordulóját. Ugyancsak most tölti be Juhász Gyula 40-ik életévét és ez alkalommal a szegedi ujságirók gondoskodtak arról, hogy az irodalom és művészetpártoló közönség egy országos ünnepség keretében áldozhasson a mai magyar irodalom egyik büszkeségének, Juhász Gyulának. Az országos ünnepség természetesen Szegeden lesz, hiszen Juhász Gyula – bár hosszú ideig az ország legkülönbözőbb végein tanároskodott – valósággal összenőtt a szegedi röggel…” A lelkesült cikket jegyző újságíró éppen száz éve, 1923-ban vetette papírra ezeket a sorokat, amikor is Juhász Gyula első megjelent versének 25. évfordulóját ünnepelték.
