A húsvéthétfő vízbevető, vízbehányó hétfő elnevezése utal a szokás eredeti jellegére. A néprajzi lexikon szerint „Szeged vidékén pl. a bandákba verődött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, egész vödör vízzel leöntötték, nehogy kelésesek legyenek. Az Ipoly mentén szervezetten történt a húsvéti locsolás, öntözködés. A legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. Másnap reggel, előre megbeszélt helyen szalonnát kaptak, és ott tojásrántottát készítettek és elfogyasztották. A tojáshéjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. Ezután elindultak locsolni. A lányok igyekeztek elbújni, akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték és vödörszám hordták rá a vizet. A legényszámba nem vett fiúk először a keresztanyjukhoz mentek, akit az ott kapott vízzel meglocsoltak, jutalmul 8–10 hímes tojást kaptak. Ezután a rokonok, szomszédok lányaihoz mentek. A legények locsolását a lányok húsvéthétfő délutánján személyesen vagy leánypajtásaikkal elküldött tojásokkal viszonozták. A locsolás jutalma általában festett tojás […]. Kedden a lányok locsolták a legényeket.”
Természetesen nem mindenki várta örömmel a locsolást – a népi hagyományok között erre is találunk diszkrét megoldásokat. Erdélyben egyes helyeken a ház ormára helyezett feldíszített zöldág és nyitott ajtó jelezte, hogy várják a köszöntő locsolókat – ahol ilyesmit nem találtak a locsolni vágyók, ott nem volt érdemes kopogtatni.
A húsvéti locsolás módját illetően számos változat ismert a vödörrel való öntözéstől a vízipuskán át a szódavízen át a szagos vízig. A dunántúli adatok főleg a húsvéti locsolás újabb, városias jellegű szódavizes, szagos vizes módjára utalnak az ismert locsolóversek kíséretében.
Locsolóversek
Vízbevető hétfő ma nekem úgy tetszik,
Látom az utcákon, hogy egymást öntözik.
Kártyával nem öntöm, mert az nem tisztesség,
Ha kannával öntöm, úgy leszen ékesség.
Nekünk úgyes jól lesz, ha kannával öntsük
Hogy a kicsinyeket nagyon meg ne sértsük.
Öntök asszonyt, embert, kedves magzatjával,
Várok piros tojást, igen de párjával.
Ha párját nem adják, el sem fogom venni,
Ha párjával adják, meg fogom köszönni.
(Általánosan használatos.)
A húsvéti locsolás köszöntő versei csekély eltérésekkel országosan ismertek, nem népi eredetűek. Ez azonban ne szegje kedvünket – annál inkább érdemes kipróbálni az (ifjú) költőknek az ünnep kapcsán az alkalmi versszerzést. Borsi Bálint kapcsolódó versei nyomán (több ilyen olvasható a Mondani-valók antológiában) pedig azok is verselhetnek, akiknek nem kenyerük a locsolkodás.
A fentiek ellenére szórványosan ismertek népiesebb köszöntőszövegek. Ezek közé tartozik egy Békés megyei szerencsekívánó mondóka: „Egészségére váljon, haja nagyra nőjön!. Versbe foglalt változata esőhívogató gyermekmondókára emlékeztet:
Szépen kérem az anyját
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjőn nagyra,
Mint a csikó farka:
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?
