- Kedves Anikó, gratulálunk a Szilágyi Mihály Kollégium létrejöttéhez. Mi hívta életre az intézményt, ki a célközönségetek?
Iskolánk 2018-ban nyitotta meg kapuit és rögtön az első évben voltak már kollégisták. Ekkor azonban még csak 18 fő szeretett volna itt lakni az iskola mellett. Egy egykori családi villát alakított át számukra az önkormányzat, ami egy kissé zegzugos, izgalmas, tágas udvarral rendelkező épület volt.
Már 2018-ban elkezdődött egy új kollégiumi épület felújítása. Ez volt az úgynevezett Garabonciás épület, ami 32 fős szálláshellyel szolgál. Azt gondoltuk ez majd elég lesz az iskola számára, azonban rögtön a beköltözéskor kiderült, hogy már ki is nőttük az épületet, hiszen az újonnan bejövő 9. évfolyamos tanulók többen voltak, mint amennyi a Garabonciás épület férőhelyeinek száma.
Visszakaptuk hát ismét a villa épületet s így két épületben voltak elszállásolva a kollégisták: a Garabonciásban a lányok, a villa épületben a fiúk. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez sem lesz elég. Egyre több gyerek jelentkezett az iskolába, egyre többen szerettek volna kollégiumot.
Az önkormányzat ekkor egy régi iskolaépületet újított föl számunkra, ahol 45 férőhelyet kaptunk. Ez lett az új fiú kollégium, s úgy tűnt, hogy a villa épületet végleg hátra hagyjuk. A tanulók száma azonban tovább növekedett, így az önkormányzat keresett forrást még egy ideiglenes épület felújítására, ahol harmincöt férőhely keletkezett. Így indultunk neki a 2021-es tanévnek. Ennek az ideiglenes épületnek a felújításával párhuzamban kapta meg az önkormányzat a forrást az új, véglegesnek és már állandónak szánt kollégium felépítésére. Mi azonban nem bírtunk leállni, a tanulói létszámunk tovább nőtt.
Végül a csodálatos álom valóra vált, elkészült a százötven férőhelyes épület. Az idén százharminc tanuló költözött be. Azokat a középiskolásokat várjuk ide, akik iskolánkban tanulnak és kollégiumi ellátást is szeretnének igénybe venni. Ez azt jelenti, hogy 20 férőhely van még. Ami tekintve azt, hogy az iskola tanulói létszáma töretlenül növekszik és most már a beiskolázott osztályok száma is növekedett, jövőre még elég lesz, de ha így haladunk, két év múlva versengés lesz a szabad helyekért.
- A tanévet több mint 130 diákkal kezdtétek meg, hogyan történik a felvételi eljárás?
A felvételi a kollégiumban nagyon egyszerű: aki felvételt nyer az iskolába és kéri a kollégiumi ellátást, az kerülhet be ide. Természetesen el kell fogadnia a kollégium házirendjét, ami elég szigorú és érvényesek ránk a kollégiumokra vonatkozó jogszabályok. Ezeket betartva működünk.
- Milyenek a lakók eddigi visszajelzései?
Elmondhatom, hogy boldog mindenki és nagyon örül. Ez így is volt rögtön az elejétől kezdve: boldogan költöztek be a diákok, hiszen az ideiglenes épületek bár nagyon szépek és igényesek voltak, mégsem töltöttek be minden olyan funkciót, amit egy modern kollégiumtól elvárunk. A gyerekek nagyon örülnek, hogy kétágyas szobákban lehetnek. Szuperek a közösségi terek, fantasztikusak a felszerelések, kiváló az edzőterem, óriási udvar és sportpálya is tartozik az épülethez.
Ugyanakkor szokni kell a rendet, hiszen sokan is vagyunk.
- És hogyan telt a TE első napod a kollégiumban?
Ez egy nagyon jó kérdés! Mit tekintünk első napnak? Folyamatosan bejáráson voltam az épületben, míg készült, bár nem olyan sokszor, mint azok a kollégák, akik a rendszerek működését, működtetését is tanulták. A beköltözés napján is természetesen bementem, és talán ez egyfajta első napnak is tekinthető, bár itt még a munkába nem nagyon folytam bele, inkább csak visszajelzéseket próbáltam gyűjteni, hogy minden rendben van-e, vagy a kollégáknak szükségük van-e segítségre.
Az első olyan nap amikor valóban dolgoztam is, az első hétköznap volt. Nem bírtam aludni, hajnalban felébredtem és jöttem be, hogy kéznél legyek, ha valami elakad. Újdonság számunkra, hogy étkeztetjük is a gyerekeket, eddig ilyen feladatot nem láttunk el. Nekem is csak némi táboroztatási tapasztalatom és osztálykirándulás tapasztalatom volt eddig.
Természetesen Murphy törvénye működött: ahova csak csúszhatott hiba, oda csúszott is. Kicsit késtek a reggelivel, kicsit késtek a kipakolással, kicsit ügyetlenül rendeztük be az étkező teret, kicsit hamarabb értek le a gyerekek. Majdnem káoszba fulladt a reggeliztetés, a kollégáimnak köszönhetően azonban végül is sikeresen lebonyolítottuk. Én magam is beálltam segíteni kenyeret osztani. Végül csodák csodájára mindenki jóllakott, a 130 gyerek közel fél óra alatt meg is reggelizett és elindultak szépen iskolába.
Azon viccelődtünk a kollégákkal utána, hogy az első reggelit tízen oldottuk meg, de szereztünk annyi tapasztalatot, hogy másnap már elegen leszünk kilencen is. Át kellett egy kicsit rendezni az étkezőt és újragondolni a folyamatokat. És természetesen tanulságul szolgált a reggeli kiszállítójának, hogy jobb, ha 15 perccel előbb érkezik.
Azt hiszem, hogy ez a kis történet jól bemutatja azt, hogy egy új épületet ilyen sok diákkal és ilyen nagy személyzettel belakni nem egyszerű. Hosszasan és gondosan terveztünk, minden apróságot, minden részletet próbáltunk kidolgozni. Az utolsó pillanatokban szükség volt a munkatársak összefogására, hogy tényleg végre lehessen hajtani a feladatokat.
Lassan belerázódtunk a koli hétköznapjaiba, hogy mindenki készüljön órára, mindenki időben ágyba kerüljön, mindenki hozzájusson a sporthoz, a plusz foglalkozásokhoz. Öröm volt nézni, ahogy az első héten minden nap egyre olajozottabban indultak be az új kollégium fogaskerekei. Most is vannak még döccenők, de alapvetően a kollégiumi élet nagyon szépen elindult. Öröm bemenni arra, hogy egyre ízlésesebben egy praktikusabban vannak elrendezve a terek, egyre gondosabban tartják rendben a szobájukat a diákok. És jó látni azt, hogy milyen munkafegyelemmel dolgoznak a kollégáim. Nagyon büszke vagyok a csapatra, hogy helytállnak és nem megijednek a problémáktól, hanem a megoldáson dolgoznak.
- Mennyire más egy szakképző intézmény kollégiumának a rendszere, napirendje a közoktatáshoz képest?
A szakképző iskolában az oktatás rendje annyiban más egy gimnáziumhoz képest, hogy itt a tanulók szakmai gyakorlaton is vannak. A vendéglátós diákjaink időbeosztása eléggé változatos. Hiszen, aki például egy szállodában van gyakorlaton, az vagy reggeliztet vagy vacsoráztat, vagy éppen a főzésben vesz részt. Így vannak olyanok, akik nagyon korán reggel indulnak már dolgozni, hajnali 4:00 – 4:30 körül felkelnek. És vannak olyanok is, akik este 10:00 óráig vannak a munkahelyen és utána jönnek vissza. Ez azt jelenti, hogy a nevelőknek kora reggeltől késő estig készenlétben kell lenni, figyelni kell a sokszínű napirendet, illetve a délutános tanulók számára délelőttönként meg kell szervezni a szilenciumot. Biztosítani kell azt is, hogy azok a gyerekek, akik délelőtt vannak benn az épületben, azok is hozzájussanak fakultatív programokhoz, szakkörökhöz. Ezen kívül ott van még a nyár, amikor a gyerekek nyári gyakorlatukat töltik, így mi az év minden napján nyitva tartunk. És természetesen megint csak a vendéglátós gyerekeknek köszönhetően a kollégium teakonyhái maximálisan ki vannak használva. Ugyanis a gyerekek gyakran sütnek-főznek is maguknak.
- A kollégiumi évek nem csak a tanulásról szólnak, hanem a valós, önálló életre való felkészítésről is. Hogyan tudtok ehhez ti hozzájárulni a mindennapokban?
Ez minden kollégiumi nevelőnek kiemelt feladata. Mindenki kötelezően meghirdet szakköröket, programokat és ezek közül a diákoknak választani kell. Vannak kötelező programok és vannak olyan programok is, amelyek nem kötelezőek, hanem fakultatívak. Törekszünk arra, hogy a nevelők a legtöbbet tudják kihozni magukból. Ez pedig úgy tudjuk elérni, ha hagyjuk azt, hogy olyan programot szakkört hirdessenek meg, amiben a legjobbak, legprofibbak, ami számukra leginkább testhezálló, amire leginkább motiváltak. A gyerekek választanak, ezek közül. Van például média szakkör, sakk szakkör, vannak, akik úszni járnak vagy kerékpározni, de van töri repeta és több beszélgető kör is. Most kezd üzemelni majd a könyvtár, itt is lesznek majd foglalkozások.
Ezek a foglalkozások a legjobb színterei a nevelésnek. Itt kis csoportban dolgoznak a nevelők a gyerekekkel és a beszélgetések során előjönnek olyan mélyebb dolgok is, amelyek az iskolában vagy a kötelező egyéb kollégiumi programok során nem kerülnek elő. A nevelők a gyerekek szabadidejében is itt vannak és folyamatosan foglalkoznak velük.
Természetesen maximálisan tiszteletben tartjuk a gyerekek privát szférához való jogát. Így aki akar, az be tud kuckózni a szobájába olvasgatni, aludni vagy éppen játszani, beszélgetni. De a nevelők ebben a szabadidőben is hívják, keresik a gyerekeket, hogy akinek van kedve az jöjjön velük beszélgetni vagy mozogni egy kicsit.
Ettől a tanévtől kezdve főállásban dolgozik nálunk iskolapszichológus. Nagyon nagy szerencsénk van, mert egy fiatal, elkötelezett kolléga került hozzánk. A munkaidejét megosztja az iskola és a kollégium között. A kollégiumban is lehet őt keresni privát beszélgetésekre, vezet csoportos foglalkozást. Október elsején kezd dolgozni a kollégiumban ápoló, akinek természetesen elsősorban a gyerekek testi jóllétének gondozása a feladata. Azonban őt is úgy kértük fel, hogy bevonjuk a nevelésbe, hiszen a különböző prevenciókban szükségünk van rá is.
A harmadik ilyen segítő munkatárs a védőnőnk, aki szintén nagyon jól felkészült, fiatal, empatikus szakember. Gyerekek bizalommal keresik, ő is tart a kollégiumban fogadóórákat. A diákok már megszokták az elmúlt évek alatt, hogy nem csak szűrővizsgálatokra mennek hozzá, hanem egy-egy beszélgetésre is felkereshetik a problémáikkal.
A gyerekek nevelésében rendkívül nagy támaszt nyújt nekünk a mórahalmi önkormányzat, ahova bátran fordulhatunk olyan gyerekek támogatásáért, akik akár anyagi, akár lelki hátrányt szenvednek. A kollégiumban dolgozó nevelők az elmúlt években kikristályosodott csapattá alakultak. Nagyon nagy értékük az, hogy különböző személyiségű emberek, a közös bennük az, hogy nyitottak a fiatalokra. A különböző személyiségjegyeket hordozó nevelők közt a gyerekek megtalálják azt, akivel ügyes bajos dolgaikat örömeiket meg tudják osztani, vagy akiről példát vehetnek.
Az interjút készítette és a cikket tördelte Tóth Éva főszerkesztő.
