Kezdőlap heti kitekintő

    Hangok az iskolákban és azok hatása a tanulásra és a tanárok jóllétére

    A fenti tanulmányt az EUN (European Schoolnet) készítette el 2023 februárja és júniusa között a Future Classroom Lab kezdeményezése keretében, a Saint-Gobain Ecophon támogatásával. Mi a különbség a hang és a zaj között? Mennyiben számít a tanári pályán eltöltött évek száma a hangok észlelésében? Hogyan növelhető a diákok zajérzékenysége? Ma a jelentés szerzőivel beszélgettünk a tanulságokról: vendégeink Anna Laghigna és Antoine Selim Bilgin.

    Azt mondják, a zaj az osztályteremben az egyik fő oka annak, hogy a tanárok folyamatosan fáradtak és néha még frusztráltak is lehetnek, mert nem tudnak olyan módon tanítani, ahogy szeretnének. Mi a különbség a hangok és a zaj között?

    Antoine – A különbség főleg pszichológiai. „Zajnak” azt a hangot, amit kellemetlennek tartunk. Úgy gondolom, ez egy jó kérdés, amit a diákokkal is érdemes lehet megvitatni. A „zaj” szó negatív jelentéssel bír. De vannak kivételek, például a „fehér zaj”, amely frekvenciák kombinációja, amit néhány ember relaxálónak talál. Mi a helyzet azokkal, akik szeretnek egy kávézó hangulatos zajában tanulni? Van olyan hangzás-intenzitás, amely egészségtelen, amely hosszú ideig hallgatva zavaró lehet, fárasztó, sőt akár a fülre is káros lehet. Azonban a hangokról való beszélgetés során ne csak hangosságra gondoljunk, hanem a beszéd tisztaságáról is szó van. Például egy kórusének gyönyörűen szólhat egy templomteremben, ahol sok a visszhang, de nehezebb megérteni egy beszédet egy YouTube videóban, ahol sok a visszhang.

    Néhány kiváló pedagógiai gyakorlat, mint például a csoportmunka és a projektmunka, zajjal jár együtt. Ugyanaz a zajról van szó, amiről beszélünk?

    Anna – Mint tanulmányunk mutatja, a tanárok nem ugyanúgy érzékelik a hangot és a zajt. A legtöbb megkérdezett tanár egyetért abban, hogy a közös tevékenységek során általában nehezebb ellenőrzés alatt tartani a zajt, mint amikor a diákok egyénileg dolgoznak, de a zaj kevésbé zavarónak érződik, mint amikor a diákok csevegnek vagy zavaró viselkedést mutatnak.

    Kutatásunk célja valóban az volt, hogy az akusztikát vizsgáljuk a tanulási terekben az iskolai innovációval összefüggésben. Az elmúlt évtizedben egyre több európai tanár választott innovatív pedagógiai megközelítéseket, amelyek a hagyományos, tanárok által irányíott, főleg frontális oktatástól a diákközpontú tanulási tevékenységek és a gyakorlati képzés felé történő elmozdulást igényelnek. Ennek eredményeként a diákokat egyre inkább arra ösztönzik, hogy aktívan részt vegyenek az osztályban, kifejezzék véleményüket, kíváncsiak legyenek, felfedezzenek, cseréljenek tapasztalatokat társaikkal. Ez a magasabb zajszintet eredményezhet az osztályban, amit azok a tanárok, akik erőteljesebben hisznek az innovatív oktatási elvekben, jobban el tudnak viselni, mert „az együttműködés hangja„-ként értelmezik.

    A tanárok által a legzajosabbnak talált helységek az iskolákban, forrás: https://fcl.eun.org/news/details?id=7215072

    A kutatást záró jelentés múlt pénteken került kiadásra, kérhetném, hogy foglalja össze annak fő következtetéseit?

    Anna – A hangminőség az iskolai tanuló terekben olyan probléma, amely legtöbb európai középiskolai tanárt érint. A kutatás azt mutatja, hogy a tanárok a tanítási idejük nagy részét hagyományos, akusztikailag nem kezelt cellás osztálytermekben töltik, ahol általában zaj keletkezik a kemény felületekről visszaverődve. Ez visszhangzik és további zavaró zajt teremt, amely befolyásolja mind a tanárok, mind a diákok jóllétét, koncentrációját és teljesítményét az órákon.

    A környezet minősége befolyásolja a tanárok osztályvezetését, hangjuk használatát és a diákok reakcióit. Az órákon tapasztalható túlzott zaj miatt a tanárok elveszítik a koncentrációjukat, és nehezebbé válik számukra az osztály kontrollálása. Ahogy a zajszint nő, a tanároknak fel kell emelniük a hangjukat ahhoz, hogy hallhatóak legyenek, ez fejfájást, tartós torokfájást, állandó stresszt és fáradtságot okoz számukra.

    Amikor az iskolai zajszint túlságosan magasra emelkedik, az problémássá válik nemcsak a tanárok, hanem azok számára is, akik tanulni szeretnének, és egyszerűen nehezen tudnak koncentrálni. A hangszintek az osztályteremben nemcsak a közös tevékenységek során növekednek, hanem akkor is, amikor a diákok kevésbé stimuláltak vagy kicsit unottak. Néhány tanár rámutatott arra, hogy a diákok figyelme néha elkalandozik, és elkezdenek beszélgetni, ha nehézségeik vannak a tanulással, különösen, ha sok bonyolult információt kell megérteniük, vagy sok külföldi, nem anyanyelvi beszélő van jelen, aki nehezen kommunikál, vagy sok az ADHD-s, autizmussal élő és speciális oktatási igényű diák. Ennek eredményeként a tanároknak fel kell emelniük a hangjukat, hogy hallhatóak legyenek, még akkor is, ha nem szeretik ezt tenni.

    A zaj legfőbb forrása: https://fcl.eun.org/news/details?id=7215072

    Ezért kulcsfontosságú az iskolai tanuló terek hangminősége a jó kommunikáció és hatékony interakciók biztosításához az osztályteremben. Az oktatási terek zajszintjének csökkentésére irányuló intézkedések kívánatosak, mivel lehetővé tennék a tanárok számára, hogy normál hangon beszéljenek, és minden gyereket halljanak a teremben, valamint csökkentenék a feszültségi szintet anélkül, hogy fel kellene emelniük a hangjukat vagy kiabálniuk kellene. Ez megkönnyítené a tanároknak a hagyományos egyirányú instrukciókon túl más technikák alkalmazását is, azzal a céllal, hogy új tanulási lehetőségeket kínáljanak a diákoknak, elősegítsék a közös munkát, és olyan releváns életképességeket tanítsanak, amelyek segítenek a diákoknak megbirkózni a zajos külvilággal.

    Voltak-e ország-specifikus vagy korfüggő különbségek a végeredményekben és a 12 különböző országból kiválasztott tanárok visszajelzéseiben?

    Antoine – A kérdőíven nem vizsgáltuk az országok közötti különbségeket, mert nem akartunk ilyen jellegű következtetéseket levonni. Inkább tapasztalatfüggő különbségeket találtunk. A több mint 5 év tanítási tapasztalattal rendelkező tanárok gyakrabban észlelik a zajt az iskolában, mint azok, akik kevesebb, mint 5 év tapasztalattal rendelkeznek. Ha a több mint 20 év tapasztalattal rendelkező tanárokat nézzük, láthatjuk, hogy ők fontosabbnak tartják a zajszintek ellenőrzését az iskolában azokhoz képest, akik kevesebb, mint 5 év tapasztalattal rendelkeznek. A kérdőíves eredmények nem árulkodnak arról, hogy miért van ez így. Lehet, hogy a tapasztaltabb tanárok kevésbé toleránsak a zajjal szemben, vagy lehet, hogy realistábbak a véleményükben az iskolai zajjal kapcsolatban. Érdekes módon a felsőben vagy alsóbb évfolyamos középiskolai osztályokban (11-16 éveseket) tanító kollégák általában erősebben alkotnak negatív véleményt a zajról összességében, összehasonlítva a felsőbb évfolyamokon tanító középiskolai tanárokkal, a szakképzésben oktatókkal vagy az iskolavezetőkkel.

    Manapság a serdülők állandóan egy nagyon zajos világban vannak (Buxton et al., 2017), és iskolai viselkedésüket befolyásolják társadalmi szokásaik. Okostelefonjaikon keresztül a diákok folyamatosan kapcsolódva vannak az internethez, és gyakran túlstimulálva érzik magukat minden fizikai érzékszervüket, különösen a hallást és a látást. Hogyan növelhető a diákok zajérzékenysége?

    Anna – Valóban, a diákok ezekkel az eszközökkel nőttek fel, és néhányan annyira belemerültek, hogy minden más, ami a digitális világon kívül történik, kevésbé érdekli őket. Néhány tanár beszámolt arról, hogy a diákok gyakran elterelődnek a digitális világban történő eseményektől, és hajlamosak nagyon könnyen unatkozni a valódi világban. Ráadásul, mivel gyakran nagyon hangos zenét hallgatnak, látszólag függővé váltak a magas hangszintektől.

    Ezért általánosságban érezhető az igény a tanárok és diákok körében, hogy felhívják a figyelmet a nyugodt tanulási környezet és az aktív hallgatás fontosságára, és neveljék a diákokat a hang minimalizálásának és az egymás tiszteletben tartásának kultúrájára.

    Ön szerint a diákoknak milyen gyakran szembesülnek
    mentális vagy fizikai kihívásokkal a zajos környezet miatt? https://fcl.eun.org/news/details?id=7215072

    Az általunk megkérdezett tanárok többsége elmondta, hogy az iskolákban csendes terek létrehozása, ahol a tanárok és a diákok egyéni munkát végezhetnek vagy pihenhetnek, az első lépés lehet. Ha a diákok látják, hogy az iskolák energiát és erőforrásokat invesztálnak a hangminőség javításába a tanulási terekben, és talán a közösségi területeken is, az segíthet nekik megérteni, hogy a csendnek van értéke! A diákoknak meg kell tanulniuk, hogy az unalom érzése nem mindig negatív. A tudatosság, meditáció vagy egyszerűen a csendes környezet nyugalmának értékelése révén a diákok sok mindent tanulhatnak önmagukról.

    Tudnának néhány gyakorlati példát és megoldást említeni a felmérés jelentésében említett problémákra?

    Antoine – A hangok ellenőrzése az iskolákban összetett téma; ezért nem könnyű olyan megoldásokat javasolni, amelyek minden helyzetre vonatkoznának. Személyes véleményemet tudom kifejezni az általunk végzett felmérés alapján szerzett benyomásaim alapján. Az akusztikai panelek hatékonyak a zaj csökkentésében. Azonban vannak további gyakorlatok is, amelyeket érdemes lenne alkalmazni az iskolákban. Az akusztikai panelek és a zajszabályozás jó interdiszciplináris témák lehetnek a diákok számára, fizika/matematika, művészet vagy informatika terén. Ha lehetséges létrehozni egy akusztikusan megfelelő termet az iskolában, a diákok használhatják azt stúdióként zene vagy videó felvételekhez, és felfedezhetik, hogyan hat az élményükre az a visszhang és más tényezők. A városi területeken hangos zajnak vagyunk kitéve. Érdekes lenne felfedezni a zaj és a csend hatását az egészségre, valamint a diákokkal végzett tudatossággyakorlatokat, amelyek során különböző zajforrásokra fókuszálhatnak relaxációs technikaként. Ez jól kapcsolódik a diákok jóllétéhez, ami sok országban aktuális téma.


    A jelentés szerzőiről:

    Anna Laghigna az European Schoolnet belső oktatási tanácsadója. Tapasztalt tanárképző az aktív tanulási módszerek területén, több European Schoolnet Academy MOOC kurzust moderált. Támogatta az European CoLab projektet a kooperatív tanulásban és a MenSI projektet, mely az egész iskolák mentorálásáról szólt. Idegen nyelvek és angol irodalom szakon végzett, és korábban 20 éven keresztül olaszországi nyelvtanárként dolgozott.

    Antoine Selim Bilgin az European Schoolnet (EUN) pedagógiai és kutatási koordinátora. Dolgozott olyan projektekben, mint a Teach-UP és az Assess@Learning, valamint tudományos oktatási projektekben, mint a Scientix, a STEM School Label és az Europeana DSI-4. Felelős az EUN Academy online kurzusainak statisztikájáért és értékeléséért. Antoine kutatási MSc-t szerzett pszichológiából az Amszterdami Egyetemen, valamint alkalmazott (klinikai) pszichológia MSc-t a Ege Egyetemen, fókuszálva a tanulás pszichológiájára és kognitív pszichológiára.

    Az interjút készítette, fordította és a cikket tördelte Tóth Éva főszerkesztő.

    A felmérés a Future Classroom Lab oldalán érhető el.

     

    Előző cikkSofie világa
    Következő cikk„Nem munkának, inkább kalandozásnak hívom” – interjú