- „Amennyire lehetséges, támogassák a gyerek autonómiaküzdelmeit!”
Amennyire lehetséges támogassák a gyerek autonómia küzdelmeit a gyerek ugyanis életkorából adódóan több függetlenséget igényel a felnőtt viszont éppen a serdülő hiperaktivitása miatt arra kényszerül hogy folyamatosan ellenőrizze őt hogyan lehet ezt az ellentmondást feloldani elsősorban a fokozatosság alkalmazásával a felnőtteknek minden fontos magatartás elemet ki kell találni a felkel építenie és ennek révén formálni a gyerek viselkedését lépésről lépésre a következő lépcsőfok csak akkor engedélyezhető az önállóság útján ha az előző szinten a gyerek már elfogadhatóan bizonyította megbízhatóságát
- „Folyamatosan ellenőrizzék a gyerek otthoni és otthonon kívüli viselkedését!”
Ez természetesen elsősorban a szülők feladata, felelőssége – ebben a pedagógusnak elsősorban partneri szerep juthat. Fontos azonban megérteni a tanács hátterét a „kívülállónak” is: bár nehéz követni ezt a tanácsot, de számtalan tapasztalat igazolja, hogy „minél gyakrabban sikertelenek a felnőttek abban, hogy a serdülőkorú hiperaktív gyerek hollétére, társaságára aktuális tevékenységére válaszolni tudjanak, annál erősebben nő a deviáns csoporthoz kötődés, az alkohol- és kábítószer-fogyasztás, a bűncselekmény elkövetésének kockázata!” Ezért lehet fontos a pedagógusnak is, hogy előre megtervezze és/vagy a szülőkkel is egyeztesse a várható problematikus helyzetek megoldását (például egy osztálykiránduláson) és ebben támogassa a gyerek gondviselőit is.
- Legyenek alapvető, megkérdőjelezhetetlen szabályok!
Egy-egy közösségben természetesek azok a szabályok, amelyek érinthetetlenek, következetesen és folyamatosan érvényben vannak. Ezek (természetesen) nem képezhetik alku tárgyát sem. Ide tartoznak az alapértékek, a civilizált együttélés előírásai – így például az alkohol és a drogfogyasztást tilalma, egymás biztonságának, testi épségének megőrzése…
- „Az összes többi szabály alku eredménye lehet!”
Fontos ebben is határokat szabni, de tény, hogy a serdülők szívesebben engedelmeskedek olyan szabályoknak, amelyeknek létrehozásában maguk is részt vettek „egyfajta újító, kreatív perspektíva ez […], melynek hatására gyerekek maguk is új megoldásokon törik a fejüket, módosító javaslatokat nyújtanak be” – vagyis egyfajta közösségi „kupaktanács” tagjainak érezhetik magukat.
(A következőkben Ranschburg tanár úr további javaslatait is, következő négy pontját is ismertetjük.)
Forrás: Ranschburg Jenő: Tehetség és alkalmazkodás
