Petőfi Sándor
Fürge méh…
Fürge méh, te bejárod a ligetet,
Hogy szedhessed virágokrul mézedet;
Az én babám nem jár fűre s virágra,
Hej mézednél mégis édesebb csókja.
Babits Mihály
CSAK EGY KIS MÉHE…
De jó ébredni fehér falak közt
madárszóra,
ahogyan engem márma költött
a hajnalóra.
Nap néni oly szelíden mosolygott
az ablakra
éji viharnak könnyes emlékét
szárogatva.
De mint egy morcan kedélyes bátya
vastag hangja,
mordult be kintről az öregtemplom
morc harangja.
Egy kicsi méh meg beszorult valahogy
a szobába
s az egész szoba most zeng, mint egy zsongó
zeneláda.
Szeretnék sírni: olyan szép minden!
Korholj, bátya:
mért veszett bangó figyelmem annyi
csúnyaságra?!
Mosolyogj, néne! Csak egy kis méhe
szállt lelkembe
s újra zeng lelkem – zsong, mintha örök
hangszer lenne.
Áprily Lajos
Fűzfa-zsongás
Hogy zsong, zenél a barkás fűzberek!
Aranyzöldjét ragyogva tükrözik
a kecskebékás tócsák, víz-erek.
A zsenge lomb bodor barkáiban
tengernyi méh tolong, toroz vígan,
zsákmányos, sárga lábbal elrepül
s helyére frissek zengő ezre gyűl,
s a fényben zsong tovább a bacchanál.
Az ölyv, mely szelte fenn a kék eget,
ezt hallja tán, hogy most szitálva áll…
Gyurkovics Tibor
Méhmunkás
Zümmög, ahogy elsuhan,
virágokra rázuhan.
Begyűjti a nektárport,
királynőjének hódol.
Minden este elszámol,
minden reggel elindul
napsütésben, szélesésben
minden nap csak robotol.
Ha meglátod egy virágon,
hozzá ne érj, kardja van,
beléd szúrja, inkább meghal.
Télen ő csak vegetál,
nyári napsütésre vár,
alszik bundában egy báb.
Ady Endre
Álom egy Méhesről
Páris helyett: falu csöndje,
Csöndes Ér, szagos virágok,
Zöngő méhek s hárs alatt
Hahotázó gyermekek,
Okuláré és karos-szék.
Méhes mellett hűvös álmok
S kik szakadtak ágyékomból,
Unokák és gyermekek,
Bolondok és pajkosak,
Babrálgatnák ősz szakálam.
Alkonyatkor ósdi könyvet
Ejtenék ki vén kezemből.
Fölöttem az Ég ragyog:
„Hess, aludni gyermekek,
Csillagot néz nagyapátok.”
Méhes alól a világot
Össze-vissza jól befutnám,
Mosolyogva, boldogan,
Ülve-szállva, gőgösen
Talán Párisban is járnék.
Holdas képpel, ezer boggal,
Száz titokkal, igérettel
Jön az Élet s csalogat.
Kupát fogok s nevetek:
„Nem kellesz sápadt boszorkány.”
Méhes mellől szent, nagy éjben
Békés lelkemből szállnának
Bátor, tiszta, szűz, erős,
Földszagu gondolatok
S küldném őket a világba.
