Az öregedésgátló magyaróra és Fegyverneki Gergő, a”celebtanár” névadója

Néhány érdekes kérdést szegeznék Önnek, mint gyakorló médiaszereplőnek..

Fegyverneki Gergő, F.G.:- Ne vicceljen! 🙂 Nem tartom magam gyakorló médiaszereplőnek. Igaz, hogy az újságíró múltam miatt fontosabbnak tartom a médiamegjelenést vagy könnyebben beszervezem a sajtót az iskolába, de már vágyok egy kis újbóli csendre, belső szemlélődésre.

Mi a kedvenc szava?

F.G.:- Na látja, most megfogott… Egyszer már mintha jelöltem volna ki ilyet magamban, de most nem emlékszem. Nemsokára feleségem elutazik félévre Lengyelországba, talán a hiányzol lesz a kulcsszó. Benne van minden szépség és szomorúság egyszerre. Valentin napkor nem is mondhatnék talán mást.

Melyik személyes szokására a legbüszkébb?

F.G.:- Hú… Elég önostorozó típus vagyok. Egyszerre áldás és átok a soha-meg-nem-elégedés, ami hajt, de ha megtalálom majd magamon a féket, arra büszke leszek, de természetesen csak akkor, ha nem megy a munka rovására.

Mi a legérdekesebb dolog, amit az utóbbi időben tanult meg?

F.G.:- A LearningApps interaktív tankockakészítő, amelyet egy nagy példaképem, Dr. Fehér Péter mutatott meg az Educatio Sulinet Nyári Iskolában. Magyar nyelvű, ingyenesen készíthetünk bármilyen típusú digitális táblára különféle feladatokat: kvíz, szövegkiegészítés, puzzle, többszörös hozzárendelés, lóverseny. Változatos és motiváló, imádják a diákok és a kollégák is.

Mi a kedvenc emoji- ja?

F.G.:-  

Nemrég nősült, felesége szintén tanít. Mai fiatal felnőttként kérem, mondja el, „átlagosan” hogyan telik egy napja?

F.G.:-  Hét éve ismerjük egymást, most júliusban házasodtunk össze. Feleségem még egyetemista, de trénerként és pályázatíróként dolgozik is. A trénerképzésre engem is elcsábított. A nonformális oktatásban, szemléletformálásban való módszereit szívesen kipróbálom a tanításban is. Ennyiben igaz rá, hogy tanít.

Általában fél nyolcra megérkezek az iskolába, megtartom az óráimat. Szüneteim nem igazán vannak, mert a diákokkal beszélgetek, aztán rohanok tovább a másik órára, értekezletre vagy konzultálok a mentortanárommal, Dr. Gargya Péternével. Remek szakmai segítség és egyben jó „pszichológus” is, akitől rengeteget tanulok.  Mivel médiatanárból hiány van, heti három-három tanórában áttanítok két általános iskolába. Négy körül érkezek haza. Ha már otthon van párom, gyorsan megbeszéljük a napot, majd készülök a másnapi órákra este nyolcig-kilencig. Szívesen ötletelek újszerű iskolai rendezvényeken. Gyakran feleségem is elfoglalt, így inkább hétvégén tudjuk megélni együtt a minőségi időt. Főzünk, filmet nézünk vagy a jó időben sétálunk, és közösen álmodozunk.

 Hogy kezdődött a pályája, miért lett tanár? Mi akart lenni, mikor (nemrég) tinédzser volt?

F.G.:- Valahol mindig a széppel, a művészettel és a segíteni akarással kapcsolatos pályák érdekeltek. Kisgyerekként évekig gyerekorvos szerettem volna lenni, majd a kerámia és a botanika vonzott: agyagoztam, körbeültettem mindenféle virággal a házat, a piacon alkudoztam a kaktuszokért. Aztán hetedik osztályban egy Ady-órán valahogy Tenkiné Gabi néni nagyon megszerettette velem az irodalmat. Az újságírás és a tanítás egy ideig versenyzett, de magyar-média szakos tanárként megvan mindenem. Nekem ez a tökéletes párosítás. Itt foglalkozhatok a szövegeken keresztül a széppel, segíthetek a diákoknak, gyakran megkeresnek személyes kérdéseikkel is, cikkeket gyártunk az iskola honlapjára, szerkesztőségekbe járunk, kisfilmeket forgatunk. Fiatal korom ellenére már tanítottam hátrányos helyzetűek tanodájában, jó anyagi háttérrel rendelkező gyerekek délutáni iskolájában, kipróbáltam magam az online és nyomtatott sajtóban, de hospitáltam eltérő tantervű tagozaton tanító gyógypedagógusok óráin is. Hajt a tudásvágy. Szívesen megnéznék egy hetet egy alternatív iskolában is.

 Mi a legjobb dolog, ami történt Önnel pedagógusként?

F.G.:- Igyekszem a munkámat örömforrásként megélni, és elraktározni a szakmai és emberi visszajelzéseket, a hibákból tanulni. Nagy pillanat volt, amikor nem tudtam elmenni a diplomaosztómra, mert elfogadták a jelentkezésemet 2014-ben az Oktatás-Informatika Konferenciára. A legjobb jó gyakorlatok megjelentetését a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Közoktatási Szakosztálya támogatta, és köztük volt az én írásom is. Leginkább azokat az irodalomórákat szeretem, ahol műelemzés közben megtapasztalom a diákjaimban az emberséget, a tartást, a gondolkodásra való hajlamot. Szerintem ezek „öregedésgátlók”, ezért igyekeznem kell jó kérdéseket feltenni. Nagyon sok pozitív energiát, odafigyelést, elismerést és szeretetet kapok a Gergőbá fanok oldal szerkesztőitől. A régi online újságíró énemet is eszembe juttatják, annyira lelkesek. Örülök, ha kollégák keresnek meg tapasztalatcsere céljából. Ami most éltet, és nem is tudom, hogy lesz-e hasonló elismerésben részem, hogy egy diákom a tudtom nélkül jelölt a Neteducatio pedagógusok Oscar-díjára, és minden követ megmozgatott azért, hogy bejuttasson a három „legjobb” tanár közé a második fordulóba. Február 28-ig lehet szavazni. Nem tudom, hogy mi lesz a végső kimenet, de azt gondolom, ahogy a tanulók jelöltek, amilyen szöveget írtak, és ahogy kampányolnak felhasználva a médiaórákon is tanultakat, már most olyat kaptam, aminek egy pályakezdő nagyon örülhet. A sok szavazat, hozzászólás, népszerűsítő videók, amelyeket maguktól készítenek a tanulók, iszonyat jó visszajelzések számomra, és megerősítenek a pedagógiai hitemben.

Celebtanár – mostanában kezd terjedni ez a kifejezés, amit Ön mint debreceni magyar-média szakos tanár használt talán először. Ön mikor és miért használta először a celebtanár kifejezést, és milyen tartalmat tesz mögé?

F.G.:- Alig egy-két hónapja(2016. elején) beszéltem először egy interjú kapcsán a celebtanárságról, és szemmel láthatóan máris felkapta a média. Már akkor jeleztem, a celeb szót mindenképpen érdemes lenne idézőjelbe tenni, átvitt értelemben használni, nehogy valaki félreértse. Hogy honnan jött a celebtanár? Néhány évvel ezelőtt Derecskén volt egy irodalmi est, ahol a legjobb versek mellett érveltünk, én Ady Őrizem a szemed című versével indultam. Erről készített a helyi televízió egy összeállítást, amit megosztottam a Facebookon, mert szívesen teszem közé a tantárgyaimmal kapcsolatos tartalmakat. Itt kommentelte az egyik ismerősöm viccesen, hogy celeb. Innen már csak egy lépés volt celebtanár szóösszetétel, ami nekem leginkább a tanulókkal való kapcsolatteremtésben segít. Azt látom, hogy ha a gyerek azt hallja: „tanár”, akkor esetleg meghátrál. De a „celebtanár”-ra felkapja a fejét, megnyílik.

Sokan jelezték, hogy a „celeb” kifejezés egy üres, értéktelen tevékenység mellett a média működése és manipulálása miatt híressé vált személyt takar, a „celebtanár” így ellentmondásos kifejezés, képzavar. Hogyan lehet ezt feloldani?

F.G.:- Magának a szónak a fogadtatása elég megosztó, amit részben megértek, ugyanakkor azt gondolom, a celebtanárságban vannak olyan lehetőségek, amelyek lendíthetnek a munkánkon. Egyes kollégáknak valóban fenntartásaik vannak a „fogalommal” kapcsolatban, mások egyszerű szójátéknak vagy érdekességnek tarják, de sokan érzik és értik a megfogalmazással kapcsolatos indokokat.  Szerencsére sokan felismerik azt az óriási változást, amely egyre jobban „bemászik” az iskolák világába is. Nemcsak arról van szó, hogy a tantestületekben lassacskán megjelenik a fiatal, pályakezdő tanárnemzedék, akik esetleg máshogy (is) látják a tanítást és a tanulást, hanem a mostani diákokkal megjelent egy olyan generáció, akiknek egészen biztosan más elképzeléseik vannak a világról, a tudásmegszerzésről és az iskoláról, és ebben jelentős szerepet játszik az internet is az egyre bővülőbb tartalomkínálatával. Lehet, hogy én gondolom rosszul, de néhány éve úgy érzem, az oktatás egy kicsit a szolgáltatás irányába mozdul el, legalábbis érdemes lenne talán nekünk, pedagógusoknak errefelé is kacsintgatnunk, hogy vonzóbbak legyünk iskolaválasztás szempontjából a szülők és a diákok előtt. Itt úgyszintén segíthet egy kis „celebeskedés”, vagyis a munkánk bemutatása a médiában. Szóval vannak tanárok, akik látják, hogy fel kell  vegyék a versenyt a folyton mozgásban lévő világgal. Van olyan kolléga, aki ezt látja, és részt akar benne venni. Jön, hogy tanítsam meg blogolni, online szakmai közösségekbe belépni vagy IKT-t használni, a jó gyakorlatait publikálni, – bár ezt ők nem mondják ki így- „megjelenni, mint egy celeb”. Ezt nem kérkedésből mondom, mert, habár szívesen segítek, azonnal mondom, hogy cserébe én is szeretnék tanulni. Például a demokratikus fegyelmezésről vagy a hatékony időbeosztásról. Szerintem jó ez a kölcsönös mentorálás mindenféle szempontból.

2. Milyen a jó tanár? Hogy látja ezt egy pedagógus és hogy egy diák? Debrecen celebtanára az Alföld TV-ben

Nem szabad megijedni a celebtanár fogalomtól. Ha végignézzük a pedagógiai metaforakutatások sorát, vagy a rutinosabb kollégák csak simán visszaemlékeznek, láthatjuk, hogy a pedagógusokat rengeteg mindenhez hasonlították az idők során. Az nem ütötte ki a biztosítékot, hogy a tanárra azt mondták, olyan, mint a lámpás, a kertész, az orvos vagy a karmester. Nem ütköztünk meg azon, ha azt mondták ránk, hogy állatidomárok vagy színészek vagyunk. Olvassunk csak bele Vámos Ágnes valamelyik írásába! Sütöttünk már el ilyen szójátékokat. Újabban digitális idegenvezetőhöz vagy digitális mágushoz hasonlítanak minket vagy éppen mi magunkat, több publikációmban pedig Digi Potternek titulálom a korszerűségre törekvő magyartanárokat. Ezek tetszetős kis figurák, de a munkánknak egy-egy nagyon komoly részterületét fedik le. A celabtanárral is így van. Külföldön bevett szokás, hogy a tanárok megosztják egymással jó gyakorlataikat, szakmai közönség előtt beszámolnak új szaktudományos ismereteikről és módszertani ötleteikről. Tudhatjuk, hogy pályázatoknál milyen fontos a disszemináció, a pedagógusminősítés indikátorai között is megjelenik a szakmai kommunikáció. Azt gondolom, sokféle megítélés alá esünk mi a pedagógusok, de ezzel a celebtanár-énünkkel lehetőségünk adódik, hogy hangot kaphassunk beszámolni a munkánkról és az elért eredményeinkről.

Lehetőségünk van arra is, hogy népszerűsítsük az élményt, hogy tanítani jó!

A celebtanársággal nem magamat akarom népszerűsíteni, hanem a magam és a kollégáim értékteremtő munkáját, valamint a tanítványaink lelkesedését és eredményeit. Nem akarok celeb sem lenni. Hiába kértek a diákok autogramot, csak az ellenőrzőjükbe tudok aláírni. Nem regisztráltam az Instagramra és a Snapchat-re sem, hiába mondták, hogy minden celeb ott is fent van. Megvagyok Facebookon, szerkesztem a tantárgyi honlapjaimat, a Gergő bácsi internetes tantermét és a Médiafüzetet, írok és előadok iskolai témákban, szemlélődök és hozzászólok online tanári szobákban, válaszolok, ha kérdez egy újságíró, vagy iskolai eseményeknek szervezem a médiamegjelenését. Csupán annyi celebtanárság legyen bennem, mint amennyi kertész, orvos, karmester, edző, varázsló, digitális idegenvezető vagy Digi Potter. Egy, de nem az egyetlen aspektusa a munkánknak, ami szinte elengedhetetlen. Hosszan lehetne erről beszélni, de van feladat. Most próbálom elhinteni a digitáliskultúra-azonos pedagógia fogalmát. Többen az iskolákban tapasztalható sikertelenséget a kultúraazonos pedagógiával próbálják orvosolni. Egy olyan konstruktivista szemléletű pedagógiáról van szó, amely nagyban épít a tanulók iskolán kívüli, informális szokásaira és előzetes tudására. A tanulóközpontú irányzat ezzel lényegében az „otthonosságot” jelöli meg a hatékony oktatás zálogaként. A mai tanulók pedig szívesen mozognak a digitális világban, amely egyre nagyobb szerepet tölt be az életükben. Emiatt gondoltam tovább, hogy a kultúraazonos pedagógiát érdemes a digitális kultúrára is kiterjeszteni, és digitáliskultúra-azonos pedagógiáról gondolkodni. Közben azon töröm a fejem, hogy milyen elméleti és gyakorlati keretben lehetne beszélnünk „kaméleonpedagógiáról” vagy „kaméleonpedagógusról.” Olyan attitűdbeli és módszertani tudatosságról van szó, amellyel nagyon gyorsan tudunk reagálni a különböző osztályok igényeire és képességeire, ezek szerint tudjuk változtatni a pedagógiai eszköztárunkat.

Milyen a kapcsolata a kollégáival? Mennyire tud beilleszkedni az Ön pedagógiai gondolkodása, módszerei a hagyományos, illetve megszokott iskolai keretek közé?

F.G.:- Amit megbeszéltünk a celebtanársággal kapcsolatban nagyban, igaz kicsiben is. Akad, akinek furcsa a celebtanárkodás, de az a nagy szerencsém, hogy a Debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban, ami egyébként kiemelt akkreditál tehetségpont is, nagyon támogatóak a vezetők és a kollégák is. Nyitottak, úgy érzem, örömmel látnak maguk között. Több alkalommal tartottam nekik is IKT-s „gyorstalpalót” arról, hogyan tudnak szófelhőt, prezit vagy virtuális osztálytermet készíteni. Igyekszem az ottlétemmel segíteni, mint ahogy én is törekszem arra, hogy tanuljak tőlük. Előfordult már többször, hogy épp a tantárgyköziség szelleme miatt együtt dolgoztam a fizika szakosokkal, a könyvtárpedagógusokkal, most pedig az angolosok disszeminációját segítem, de közben rengeteg fogást lesek el tőlük a kreatív gondolkodás fejlesztéséről. Olyanok vagyunk egymás számára, mint egy nagy módszertani svédasztal. Mindenkit kínálunk mindennel, aztán eldöntjük, hogy mihez nyúlunk, mihez nem.

A médiaismeret szinte eltűnik ma az iskolákban a sok közismereti és vagy szakmai tárgy között, a NAT szerint heti egy óra a kötelező. Miként éli ezt Ön meg, és hogyan tanítja ezt a tárgyat? Mit gondol a médiaismeret jelentőségéről?

F.G.:- Elég változatos képet mutat a hazai médiaoktatás. Én heti egy órában tanítom a nyolcadikos, kilencedikes és tizenkettedikes diákokat médiából.  Gondolhatjuk azt a témák és a tananyag feldolgozásának módszerei miatt, hogy egy „lazább” tantárgyról van szó, amely motiválja a tanulókat, ugyanakkor nagyon fontos a szemléletformálás, a kritikus gondolkodás és a tudatos médiafogyasztás készségének kialakítása. Rengeteg tartalommal találkoznak a mai diákok. Sokszor nem tudják, melyik portálnak hihetnek, melyiknek nem, mi a hír és az álhír között a különbség, nincs mellettük a felnőtt kontroll. Egy tanévben heti 32-36 óra áll rendelkezésre, ezzel az óraszámmal kell gazdálkodni a médiatanároknak ügyesen. A fő cél szerintem a szemléletformálás, a kritikai érzék kialakítása, a megfelelő információszűrés. Ehhez különböző médiaszövegeket elemzünk leginkább társadalmi és művészeti szempontból. Ugyanakkor fontos, hogy a többi tanórán is szóba kerüljön a tömegkommunikáció és a médiamanipuláció kérdése, és otthon a szülők is tudnak szerepet vállalni abban, hogy jobban odafigyelnek a gyerekek médiafogyasztására, és egyfajta mediátorként elbeszélgetnek a látott vagy hallott tartalmakkal kapcsolatban.

Az internetbiztonság nemzetközi napja volt az elmúlt héten. Ön is sokat tesz ezért, hogy ez az ismeret elterjedjen. Hogyan látja, mi a feladata a pedagógusoknak e téren és mi a szülőknek, diákoknak?

F.G.:- Néha az az érzésem, hogy késve érkezem már nyolcadik osztályba is ezzel a témával… A tanulók egy része felelőtlenül posztol, idegenekkel csetel, gondolkodás nélkül oszt meg képeket. El sem képzelik, hogy mekkora baj származhat mindebből. Amit eddig csak Amerikából hallottunk, itt van erőteljesen Magyarországon. Ismeretlenül is szerelmek szövődnek interneten keresztül, meggondolatlanul küldözgetnek a tinédzserek magukról mindenféle fényképet, nem gondolva arra, hogy az internet nem felejt. Az is probléma, hogy többen nem érzik, mi a határ a szórakozás és a zaklatás között. Digitális idegenvezetőként minden pedagógusnak feladata szerintem, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az internet egy csodálatos találmány, rengeteg jó lehetőséggel, de tele van veszéllyel. Minden diákomat megkérek arra, hogy fejezzék be az alábbi mondatot: Az internet olyan, mint… Ekkor írta az egyik tanuló nagyon találóan, hogy az internet olyan, mint a sportautó: lehet élvezni, de tele van veszéllyel.

Gyakorlatias, tevékenykedtető projektfeladatok kellenek, amellyel bevésődik a biztonságos internetgasználat a tanulók gondolatvilágába. Például készítsenek fiataloknak hasznos kiadványt az internet előnyeiről és hátrányairól, találjanak ki biztonságos netezésre tanítójellegű társasjátékot vagy tervezzenek meg egy flashmobot, ahol felhívják a figyelmet az adatvédelmi beállításra és az elektronikus zaklatás veszélyeire. Szerintem az internet olyan, mint egy nagy halászháló. Csak nem mindegy, hogy azzal mi merítünk magunknak információkat, vagy akaratunk ellenére ez a háló ránt magával minket. Igazából minden pedagógusnak tennie kell, hogy ezt tudatosítsa a tanulókban.

Az újmédia eszközeiről is beszélt a G200 Youth Forum konferencián Németországban, ahol Ön képviselte hazánkat. Miről volt szó és mi hangzott el ezen a fiatalságról szóló konferencián?

F.GY.:- A világ legnagyobb nemzetközi rendezvénye, amin kétszáz országból ötszáz parlamenti képviselő, kutató, diák, tanár vett részt, akik különböző szekciókban keresték közösen a válaszokat a globális kihívásokra. Kiemelt téma volt a terrorizmus, az egészségügy, a környezetvédelem, a világgazdaság és az oktatás. Engem az egri főiskola egyik tanára biztatott a jelentkezésre. Az Új szemléletek az oktatásban című szekció társelnökének kértek fel, ezt vezettük közösen egy ausztrál egyetemi tanárral. Minden szekció munkájáról készült jegyzőkönyv és stratégiai ajánlások a globális kihívásokra.  Ezeket a jelentéseket a szervezők elküldték a különböző országok vezetőinek. Én az IKT-használat fontosságáról beszéltem, mint az információs társadalom egyik alapvető kulcskompetenciájáról, ott is kifejtettem a nézetemet a digitális kultúra-azonos pedagógiáról, valamint bemutattam az egri gyakorlóiskolában zajló tabletes módszertani innovációkat. A japánok és a csehek el is kérték az iskola elérhetőségét, mert nagyon felkeltette az érdeklődésüket a projekt. Nagyon felgyorsult a világ, egyre több kihívás van, amire próbáltak a konferencia előadói megoldásokat találni, és ezeknek meg kell jelenniük az óvodai nevelésben is, sőt már otthon is.

És végül, egy keretes írásban kérem, segítsen a pedagógusoknak, szülőknek, és ismertessen 10  számítógépes, okostelefonos, táblagépes programot, alkalmazást, amit középfokú oktatásban használni lehet, irodalom és nyelvtan és médiaismeret terén és fejlesztő jelleggel oda lehet adni a diákoknak?

• F.G.:- Prezi – intellektuális gondolattérkép, dinamikus, multimediális prezentációkészítő, amely képes a rész-egész viszonyok logikai összefüggésének vizualizálására. https://prezi.com/
• Szófelhő (Tagul, Tagxedo) – segítségével a szavakat bármilyen alakba rendezhetjük, így tartalom és forma egymást erősítik, képversek készítésére is alkalmas. Elmenthetem képként és interaktív keresőként is. http://www.tagxedo.com/ https://tagul.com/
• Gondolattérkép (Popplet, Bubbl) – grafikai szervező az összefüggések, rendszerezések áttekintésére. http://popplet.com/ https://bubbl.us/
• LaerningApps – különféle típusú interaktív tankockákat készíthetünk segítségével (kvíz, akasztófa, szókirakó, puzzle) https://learningapps.org/
• QR-kód generátor – kétdimenziós vonalkód. Információkat rejthetünk el mögéjük, amit az okostelefonnal beolvashatnak a diákok. http://qr-kod.hu/
• Google Site – honlapszerkesztő, remek lehetőség internetes tanterem kiépítésére. https://www.google.com/sites/help/intl/en_GB/overview.html
• Padlet – virtuális parafatábla posztolható, kinagyítható cetlikkel. https://padlet.com/
• SzólásOK – a Google Play Áruházból az okostelefonokra ingyenesen telepíthető applikáció, amely alkalmas a magyar szólások és közmondások gyakorlására
• Helyeselj! – a Google Play Áruházból az okostelefonokra ingyenesen telepíthető applikáció, amellyel a helyesírást gyakorolhatják a tanulók
• Idővonal-szerkesztő – segítségével könnyen áttekinthetjük a fontos dátumokat, például életrajzoknál vagy történelmi eseményeknél. https://www.timetoast.com/ http://www.dipity.com/