A tanárnő fekete „salmiakkival” kínál és figyelmeztet, nem mindenki van oda ezért a fura szalmiáksós különlegességért, ami talán a medvecukorhoz áll a legközelebb.
A teremben több száz pedagógus állít ki, hogy bemutassa innovációját, amihez a Microsoft programjait és a 21. századi oktatási szemléletet használja. A Global Education Exchange Learning Marketplace rendezvényén készült az interjú, amiről itt olvashatnak többet.
A kihelyezett poszteren a kulcsszó a „RETHINKING SKILLS” (a készségek újragondolása), a finn oktatási rendszer új trendjét jelezve. A laptopon nagy asztalok körül ülő diákcsoportok láthatók, majd felvillannak a diákok munkái, amiket OneNote-ban készítettek.
Jenni amúgy a Microsoft program nagy rajongója, hiszen a konferenciára saját kötésű OneNote-mintás kesztyűvel és zoknival érkezett. A konferencia egyik mókás pillanata volt, amint Anthony Salcito, a Microsoft oktatásért felelős elnökhelyettese ebben a zokniban állt színpadra.
Jenni, megmutatná nekünk a programjukat?
Jenni Känsälä – J.K. : – Igen. Nálunk projekt-alapú tanulás van. 55 tanuló tartózkodik együtt a tanteremben és hárman foglalkozunk velük. Közösen tanítjuk őket. Olyan témákat dolgozunk fel, mint például milyen volt Európa régen a középkorban. A diákok maguk keresik meg a választ erre csoportokban, gondolattérképeket készítenek és felteszik egy közösen elérhető OneNote dokumentumba.
Ezután írnak egy történetet, ami az összegyűjtött történelmi tényeken alapul. Korhű szereplőkkel, elképzelve, milyen betegségekkel küzdhettek, milyen nehézségeken mentek át, milyen életmódot folytattak, és hasonlók.
Ha jól értem, a fantáziájukat jól meg kell mozgatni a diákoknak, hogy ezt a történetet megírják.
J.K. : –Igen, a tényekre alapozva. Aztán ábrákat készítenek és fényképeket is feltöltenek. Ezután ebből készítenek egy Mix-et és hanganyagon is rögzítik a saját történetüket.
Miután ez megvan, értékelik magukat: mit-hogyan készítettek el, mit tanultak menetközben, és ezt az önértékelést is rögzítik. Mindez a OneNote-ban történik.
Ezután a többi csoport is elolvassa, meghallgatja a történeteket, és visszajelzést adnak egymásnak ugyanitt.
Hogyan érik el azt, hogy a diákok ne legyenek bántóan kritikusak egymással?
J.K. : –Hosszú-hosszú időn keresztül tanulják, hogyan kell ezt csinálni. Miként fogalmazzák meg valakinek, mit lehetett volna máshogy vagy jobban csinálni. Régóta dolgozunk ezen. beszélgetünk velük, hogy ne annyit mondjanak csak a társuknak: „ez rossz lett”. El kell azt is magyarázniuk, hogyan lehetett volna jobban csinálni, és megemlíteni azokat a feladatrészeket, amik viszont igazán jól sikerültek.
Tehát, elküldik egymásnak a visszajelzést. És ez nagyon fontos, hogy a diákok egymástól kapnak visszajelzést. Már meg is követelik. Nem annyira érdekes az a visszajelzés, amit a tanártól kapnak, azt már megszokták. Sokkal fontosabb nekik, hogy mit gondolnak a társaik.
Természetesen a tanárok is írnak visszajelzést és adnak jegyeket is. Maguknak is adnak jegyet a projektmunkára.
Milyen hosszú egy ilyen projekt?
J.K. : –Ez a projekt, amit említettem két hetet vesz igénybe.
Milyen korcsoporttal csinálják?
J.K. : –Hatodikosaink vannak. Ők 12 évesek. De van, hogy másik évfolyammal együtt csináljuk.
Amint látom, integrálva tanítják a tantárgyakat, egy tanóra alatt több tantárgy is megjelenik.
J.K. : –Igen. Az összes tantárgyat tanítom. 50 témakört tanítunk nekik, melyekben egyszerre jelenik meg az íráskészség, történelem, matematika és a többi tantárgy.
Ez azt jelenti, hogy az egész iskolaévben folyamatosan a projektek zajlanak egymás után?
J.K. : –Majdnem mindig, de azért van, hogy 1-2 hét szünetet tartunk két projekt között, mert szerintem az stresszes egy diáknak, ha egyfolytában zajlik valami program. Pihenünk egy kicsit, aztán folytatjuk.
Az a nagyszerű ebben, hogy állandóan biztosítják a rövid-távú célokat a gyerekeknek, és ez biztos motiválja is őket.
J.K. : –Így van. Van olyan projekt, ami néhány hónapig is tart, és van, amelyik pár hétig.
És mi történik olyankor, amikor úgymond pihennek két projekt között?
J.K. : –A projektekben együtt kell dolgozniuk, állandóan kollaborálni. És bizonyos diákok ezt elég stresszesnek érzik. Mert nincs idejük lazítani.
Szerintem nagyon fontos sokféle módon tanulni és tanítani, nem csak egyféleképpen.
Miként vonják be az introvertált, szégyenlős diákokat? A csoportmunkában nem inkább az extrovertáltak aktivizálják magukat? (Úgy tűnik, ezt a kérdést nem érti Jenni. Vissza is kérdezek, talán náluk nincs is szégyenlős diák?)
J.K. : –Tanítjuk őket a csoport munkára és kis lépésenként megtanulják, hogyan kell közreműködni. Nem szokott ezzel gond lenni.
Tehát tanítják nekik a csapatmunkát?
J.K. : –Igen. A szociális készségek nagyon fontosak.
Idén augusztusban jön ki Finnországban az új tanterv, amiben nagy szerepet kap a kompetenciák újragondolása, és ennek részeként a szociális készségek. Szerintem, ez nagyon fontos.
Milyen alapvető változás lesz az új alaptantervben?
J.K. : –A kompetenciák és készségek újragondolása. Már nem tantárgyakra alapozzuk a tanítást, hanem készségekre. És milyen készségeket kell a diákjainknak megtanítani? Amikkel sikeresen élhetnek és dolgozhatnak a mai világban. És ma a szociális készségek a legfontosabbak.
Említette, hogy egyszerre három tanár foglalkozik a diákokkal. Ez azt jelenti, hogy nem csak a gyerekeknek, de Önöknek is nagyon jól kell kooperálniuk. Gondolom, sokat kell együtt készülniük is az órákra.
J.K. : –Így van. mindent együtt tervezünk meg. Megbeszéljük, mit fogunk a jövő héten és a következő hónapban csinálni. Így mindig tudjuk előre, mi fog történni. OneNote-ba szoktunk jegyzetelni. Leülünk és együtt tervezünk, de az 55 diákot is együtt tanítjuk.
Miért jobb az, hogy 55 diákot tanít 3 tanár, mint hogy ha egyesével foglalkoznak kevesebb diákkal?
J.K. : –Mert így megoszlik a munka. Mindig van körülbelül 5 diák, akik külön figyelmet igényelnek és többet kell foglalkozni velük. Akik mellett ott kell lennie egyikünknek. Addig a másik két tanárnak van ideje a többiekre.
Mert ha például egy 20 fős csoportot egy tanár tanít, és van, mondjuk 3 sajátos igényű tanuló, akkor az egész folyamat mindenkinek hosszabb lesz.
Tetszik nekem az a finn rendszerben, hogy sokkal könnyebb differenciálni.
J.K. : –Igen. Mi tanárok együtt végezzük a munkát, és ha valami problémába ütközünk, azt is együtt oldjuk meg. Szerintem sokkal-sokkal szórakoztatóbb és könnyebb együtt tanítani.
Hm, tehát a tanároknak ez sokkal jobb így.
J.K. : –Igen, és a diákoknak is. Látják, hogy a felnőttek hogyan dolgoznak együtt. Így is tanítjuk őket a kooperációra.
Példát mutatnak.
J.K. : –Igen, példák vagyunk a számukra. És a másik dolog, hogy mindig van olyan, hogy egy diák nem kedvel egy tanárt, de ott vagyunk hárman, és így nem probléma.
Gyakorlatban ez hogy működik? Ott az 55 gyerek, és Önök sétálnak körbe?
J.K. : –Nem mindig vannak együtt. Van, hogy három osztályterembe osztjuk szét őket. Amikor elkezdjük a projektet és elmondjuk az instrukciókat, akkor együtt vagyunk, aztán szétválunk.
Mennyire elterjedt ez a módszer Önöknél?
J.K. : –Eltérő módszerek vannak Finnországban. Vannak sokan, akik ezt a projekt alapú oktatást csinálják, de vannak, akik nem használják olyan sokat.
Ez azt jelenti, hogy van szabadság eldönteni, hogy milyen módszert használnak egy iskolában?
J.K. : –Az alaptanterv azt írja elő, hogy milyen tantárgyakat kell tanítani és mely készségeket. De az ránk van bízva, hogy miként tanítjuk meg.
Az interjút készítette: Horváth Hajnalka
