Kezdőlap osztályfőnök

Még egyszer a tévés tévhitekről – és arról, hogyan csinálhatnánk jobban

A minapi cikkünk a kisgyerekek káros tévénézéséről nagy visszhangot keltett, fontos megállapításait tovább lehetett gondolni. A gyerekek médiahasználati szokásai sok nevelő számára kihívást jelentő kérdések, amikre valódi, egyértelmű válaszokat találni azonban nehéz. A médiatudatosságra neveléssel foglalkozó szakemberek gyerekeknek, szülőknek és tanároknak segítenek – Timár Borbála médiatudatosság-szakértő néhány alapvető összefüggést, gondolatot, tanácsot mutat be.

A legfőbb nehézséget az okozza, hogy a mai szülők teljesen más médiakörnyezetben nőttek fel – sokak gyerekkorában hétfőn nem volt tévéműsor, és csupán néhány csatorna között lehetett választani. Nem volt otthoni számítógép, internet, okoseszközök; olyan változás ez, amit nagyon nehezen követünk, hiszen ezekre a helyzetekre, konfliktusokra nincsenek mintáink. Probléma az is, hogy az életformánk megváltozott: a felnőttek is lényegesen több időt töltenek a képernyő előtt, a gyerekek pedig elsősorban a felnőttektől látott mintát követik. A mai gyerekeket jobban óvjuk, kevesebb önállóságot, szabad játékot engedünk, kevesebbet találkoznak személyesen a barátaikkal – óhatatlanul több időt töltenek a képernyő előtt.

Hogyan lehet a megfelelő arányt kialakítani? Hogyan segíthetnek a szülők? Mire kell odafigyelni?  Azokat az ismereteket, készségeket tudást, amely a média tudatos, kritikus használatával foglalkoznak, összefoglaló néven médiaműveltségnek (médiaértésnek, médiatudatosságnak; angolul Media Literacy) nevezzük, az ezzel kapcsolatos nevelést pedig már kis korban érdemes elkezdeni – ha a médiahasználattal, médiatudatossággal kapcsolatos szülői döntések ezen szempontok alapján végiggondoltak, nagyon sokat segíthetünk vele gyermekeinknek, hogy a későbbiekben maguk is tudatos médiahasználók, és aktív, felelős állampolgárok legyenek.

1. Nem tévé, csak laptop

Hirdetés

Képernyőidőnek hívjuk mindazt az időt, amelyet bármilyen képernyő (televízió, számítógép, tablet, telefon) bámulásával töltünk. A tévé vagy a laptop más médium ugyan, mégis ugyanazt a médiatartalmat fogyasztják rajta a gyerekek. A számítógép nagy előnye, hogy nem műsorfolyamot nézünk, hanem magunk választhatunk. Ez a szülőknek nagy segítség, hiszen így valóban kontrollálhatják, mit és mennyit néz a gyerek – azonban óvodás korban veszélyes a gyerek “kezébe adni a távirányítót”, vagyis a mese nézését összemosni a számítógéphasználattal. A gyerekeknek lehet beleszólásuk abba, mit szeretnének nézni (természetesen a szülő dönt), de mindenképpen a felnőtt kezében maradjon az irányítás.

Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége (AAP) korábban azt a szabályt állította föl, hogy két éves kor alatt egyáltalán nem, azon felül egy, illetve maximum két óra képernyőidő engedélyezett – 2015-ben azonban, felismerve a digitális kultúra változásait, azt, hogy képernyőidő helyett napjainkban egyszerűen “időről” beszélünk –  már nem határoz meg ilyen szigorú szabályokat: korlátozásról, képernyőmentes területekről, illetve szülői példamutatásról beszél.

A gyerekek médiahasználatával kapcsolatban gyakori mindkét szélsőséges álláspont: a digitális eszközök teljes száműzése, illetve a szinte korlátlan médiahasználat egyaránt jellemző. Fontos tudni azonban, hogy ha a képernyővel töltött idő valódi élményt ad (pl. Skype a nagyival, fotózás a mobillal vagy közös problémamegoldás); illetve ha megfelel néhány alapvető szempontnak, vagyis aktív tanulás (nem bambulás), elköteleződés (hosszasan fenntartott valódi figyelem), értelemgazdagság (vagyis színvonala tartalom), szociális tanulás  és definiált tanulási cél jelenik meg, akkor az alkalmazások átjárót kínálhatnak a digitális és a tárgyi világ között, amelyen keresztül bevezethetjük gyermekeinket a digitális környezet mindenütt jelenlévő világába.

 

Watching TV

2. Gyerekműsor és babatévé

A felelős szülő ismeri és figyeli azokat a médiatartalmakat, amelyeket a gyerekének megmutat. A korhatár-besorolást természetesen figyelembe kell venni, még fontosabb azonban a gyerek ismerete, érzései, félelmei. Egy hároméves A kockásfülű nyúlban vagy a Bogyó és Babócában is találhat olyat, ami megijeszti. A mesenézést – ha nem már látott filmet nézünk – nem szabad arra használni, hogy a gyerek nyugodtan üljön, amíg mi elmosogatunk. Az új filmeket közösen kell nézni, figyelni a gyerek reakcióit, és példát mutatni – saját érzelmeink kifejezésével (arckifejezés, gesztusok, kommentár), és kérdésekkel.

Az amerikai CommonSense Media nevű honlapon számos, Magyarországon is sugárzott vagy interneten elérhető mesesorozatról kaphatunk részletes, tartalmi információt, arról, hogy milyen korosztálynak ajánlják, és milyen, esetlegesen félelmetes tartalmak vannak benne. (Sajnos magyar nyelven egyelőre nincsen ennyire színvonalas  kritikát, értékeléseket tartalmazó oldal.)

A babatelevíziózásról

A csecsemők, kisgyermekek fejlődésére azonban bizonyítottan károsan hat a televízió: passzivitásra kényszeríti, arra, hogy a világ felfedezésére ne használja valamennyi érzékszervét, csupán látását és hallását; megváltoztathatja a kötődést, ha a televíziót kezdi megnyugtatásra szolgáló, úgynevezett átmeneti tárgynak tekinteni (egy rongyi vagy plüssállat helyett), okozhat alvászavart, nyugtalanságot, gátolhatja a nyelvfejlődést.

Annak ellenére, hogy a gyermek valóban csak kisiskolás korában válik képessé a virtuális és a valóságos világ elkülönítésére, vannak olyan, kisgyerekeknek szóló tartalmak, amelyeket egy óvodás nyugodtan nézhet. Ami már ebben az életkorban is nagyon fontos azonban, az a médiaélmények feldolgozása. A gyerek a médiahasználat során kapcsolatba kerül a mesékben szereplő hősökkel, érzelmi viszonyt alakít ki a történettel. Segíthetjük a feldolgozást, ha beszélgetünk a történetekről, rajzoltatjuk. Örüljünk, ha a látott filmek megjelennek szerepjátékában: ez is azt mutatja, hogy feldolgozza, saját világába építi a látottakat. Nyugodtan vehetünk neki néhány, kedvenc meséjéből származó játékfigurát is.

Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a gyerek és a felnőtt ízlése különbözik: az életkornak megfelelő tartalmak számunkra idegesítőnek, bugyutának vagy lassúnak tűnhetnek. (Ez természetesen nem vonatkozik arra, ha a film olyan elveket, gondolkodásmódot közvetít, amellyel nem tudunk azonosulni.)

 

3.Háttértévézés, a tévé élvezete

Élvezi-e a gyerek a műsort, amit lát? Figyel rá, mit fog fel belőle? A gyerek figyelme, amikor a képernyőt nézi, látszólag fókuszált: a figyelem fenntartását ugyanakkor a képernyő esetében segíti az ún. “figyelem tehetetlensége” (attention inertia), amely azt jelenti, hogy a gyerekek nagyobb eséllyel maradnak a képernyő előtt, ha már egy ideje nézik – vagy is a (nem különösebben nagy) kihívás az, hogy olyasmit mutassanak, amely az első pillanatban (amikor gyors pillantást vet a képernyőre, és eldönti, érdekli-e, ítéletet hoz) leköti. Azonban a hosszas képernyőidő után egyre nehezebb kirobbantani, és agresszívvá, idegessé válhat.

A háttértelevíziózás nagyon káros a kisgyermekek számára, hiszen a figyelem megosztását követeli tőlük. Ez azt jelenti, hogy sem a játékra, sem a tévére nem tudnak figyelni, nem tudnak elmerülni.

TV_highquality

 

4. A tévé, mint kikapcsolódás

A gyerekek számára a médiafogyasztás nem kikapcsolódás, hanem az összes többi tevékenységéhez hasonlóan a világ megismerésének egy módja. Az előbb említett passzivitás miatt érezheti úgy a szülő, hogy a gyerek most “pihen”; egy gyerek számára azonban az alvás a legfontosabb pihenés. A tévé nem pihenteti, inkább izgatottá, feszültté teheti. Itt nagyon fontos kiemelni a “képernyőmentes övezetek és időszakok” szerepét: a közös étkezések alatt tilos a médiafogyasztás, szintén a figyelemmegosztás miatt, a lefekvés előtti órákban szintén: a képernyő villogása izgató hatású, nehezebbé teszi az elalvást.

Ugyanakkor ha a gyerekkel közös mesenézés összebújós, intim, közös program, akkor valóban jelenhet kikapcsolódást – de itt nem a film, hanem a közös élmény jelenti azt.

5. Angol nyelvű gyerekműsorok

A gyerekek médiafogyasztását felfoghatjuk úgy is, mint a világ megismerésének, az élményszerzésnek az egyik formáját (természetesen a megismerés lehetőségeinek nagyon kis szeletét). Az oktatási célú gyerekműsorok a szakértők szerint akkor hatékonyak, hogyha a tanulási elem a történetbe szervesen illeszkedik. Könnyebben tanulnak akkor is, ha van a képernyőn egy olyan, megjelenített karakter, amellyel interakcióba léphetnek. Ez igaz bármilyen, oktatási célú gyerekműsorra. Az idegennyelvű tévézés éppen ezért nem ártalmas, de valóban nem ez az idegen nyelv elsajátításának kizárólagos terepe (mint ahogy semmilyen más tanulásé sem).

Tanácsok:

Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége a következő tanácsokat fogalmazta meg, amelyek segíthetnek a szülőknek, hogy önállóan felelős döntéseket hozzanak gyerekeik médiahasználatáról:

1.) A média csak egy másik környezet. Mint minden környezetnek, pozitív és negatív hatásai is vannak.

2.) A nevelés alapelvei a digitális környezetben sem változnak: figyelj rá oda, tanítsd kedvességre, játssz vele, állíts föl korlátokat, kapcsolódj hozzá, ismerd a barátait, és tudd, mit csinálnak.

3.) A példamutatás kulcsfontosságú: limitáld a saját képernyőidődet, mutass példát a médiahasználat sokféleségére, és tölts a gyermekeddel sok személyes időt a képernyő helyett.

4.) Egymástól tanulunk. A tanulás egyik legfontosabb eleme a szociális interakció: ez igaz a médiából történő tanulásra is, amely akkor hatékony, ha aktív, elkötelező és szociális kapcsolatot is tartalmaz. Két éves kor fölött már találhatunk ilyen tartalmakat.

5.) Számít a tartalom. A leghasznosabb, ha nem csupán a képernyőidő mennyiségét határozzuk meg, hanem a tartalmakat is – a minőségi tartalom fontosabb, mint az, hogy az egyes médiumokkal mennyi időt tölt.

6.) Ajánlott tartalmak: Számtalan rajzfilm és oktatási célú alkalmazás közül választhatunk, ezek közül azonban nehéz megtalálni azokat, amelyek valóban szépek, hasznosak és színvonalasak. Érdemes ajánlókat olvasni, más szülőkkel beszélni, esetleg a commonsensemedia.org oldalt böngészni.

7.) Közös médiahasználat. Tévézz, játssz együtt a gyerekeddel, írjatok közös, családi blogot. Így még nagyobb befolyásod lehet arra, hogyan gondolkodik majd gyermeked a médiával kapcsolatban.

8.) A szabad játék fontos. Minden nap adj lehetőséget a gyerekednek a szabad, kötetlen játékra.

9.) Állíts korlátokat. A határok a nevelés minden területén fontosak. Ezekben a szülők döntenek.

10.) A tizenévesek lehetnek online: a közösségi média nagyon fontos szerepet játszik a tizenévesek önképének,társas kapcsolatainak alakulásában. Meg kell tanulniuk a helyes online és offline viselkedést is. Ha a médianevelést korán kezded, elérheted, hogy bevonjanak online aktivitásukba, hogy jobban megértsd, mit és hogyan csinálnak az interneten.

11.) Képernyőmentes övezetek: az evés és az alvás mindenképpen maradjon ilyen, az egészséges fejlődés, az evés- és alvászavarok megelőzése érdekében.

12.) A gyerekek mindig gyerekek maradnak: minden gyerek követ el hibákat médiahasználat közben. Tekintsük ezeket “tanítható pillanatoknak”. Empátiával, megértéssel, segítséggel elkerülhetjük a valóban veszélyes helyzeteket.

 

Források, hasznos olvasmányok:

https://www.fosi.org/good-digital-parenting/

https://www.commonsensemedia.org/

http://televele.hu/

https://www.digitaliscsalad.hu/

http://mediapedagogia.hu

http://preschool.uen.org/docs/AAPNews-2015-Brown-54.pdf

http://televele.hu/wp-content/uploads/2012/09/babatelevizio.pdf

http://televele.hu/wp-content/uploads/2012/09/mobile_media.pdf

 

A szerző bemutatkozása:

Timár Borbála vagyok, magyar- és médiatanár, médiatudatosság-szakértő, két kisgyerek édesanyja. 2005 óta foglalkozom médiapedagógiával, tanítottam médiát magyarul és angolul. A Televele Médiapedagógiai Műhely Egyesülettel számos tananyagot készítettem, tanártovábbképzéseket és szülőknek szóló workshopokat tartottam. Jelenleg egy tanároknak szóló médiapedagógiai segédkönyvön dolgozom, társasjátékot tervezek. Saját honlapomon (http://mediapedagogia.hu) médiapedagógiával, digitális és médiaműveltséggel, digitális neveléssel kapcsolatos írásokat osztok meg.

Kapcsolódó cikk: 

5 dolog, amivel a gyerekek – káros – tévézését indokolják a felnőttek- és a javaslatok