Bár a pedagógusok a jól megérdemelt nyári szünetet töltik, az online szakmai fórumokon sokszor nagy érdeklődés övez egy-egy témát, és pedagógiai, módszertani és pszichológiai ismeretekről cserélnek eszmét a résztvevők, gazdagítva magukat és társaikat is ezzel. Netfüggőség, a virtuális világok „beszippantó ereje”, médiaértés, mint készség- ezek is szóba kerültek a vakációzó gyerekekre gondolva a minap egy ilyen fórumon. Az nemrég lapunkban is bemutatott „21.századi pedagógusok” nevű, egy közösségi oldalon működő szakmai csoport tagjai elemezték és kommentálták a témát, ebből adunk most gondolatébresztőnek szánt ízelítőt. A fenti csoport pedagógus és egyéb szakmákat képviselő felnőtt tagjai tehát az online fórumokat a lehető legjobban élik meg, a közösséget, az ismereteket tudatosan használják. Nem így a tinédzserek, vagy éppen a gyerekek. Az ő életükben sokszor a nyári „időtlenség” és a felügyelet nélkül töltött órák az internet szinte korlátlan használatát eredményezik. A nyáron velük foglalkozó szülők sokszor tanácstalanok,eszköztelenek, hogy a médiahasználatot korlátozzák, ráadásul nem is mindig tudatosodik bennük az, hogy erre szükség lehet. Vagy nem is korlátozni kell, hanem felkészíteni? Az internetfüggőség, online zaklatás esetleges hatásai, a számítógépes játékok világa komoly kihívás lesz az újra padba ülő diákat tanító pedagógusok számára is. De mégis, erre hogyan lehet felkészülni? Most induló cikksorozatunkban ennek járunk utána.
A virtuális tér használatáról, az ott töltött idő és tartalomfogyasztás mikéntjéről jelent meg nemrég egy tanács-sorozat, főként laikusoknak, szülőknek szóló „10 pontban” megfogalmazva néhány nevelési szituációt, „Tíz tipp, hogy gyermekünk szeresse a számítógépet, de ne legyen a rabja”- címmel. Szekszárdi Júlia, lapunk állandó szerzője, az Osztályfőnökök Országos Egyesületének elnöke így vélekedett:
-Valamiért rettentően zavar ez a „10 tipp, hogy…”, „5 tanács, hogy…” stílus. Miért pont 10, és miért pont 5? A Tévézz okosan jó szándékú mozgalom, van hasonlóból több is amelyik arról szól, hogy hogyan védhetjük meg a gyerekeinket a csúnya technikától Néhány évtizede még azt mondtuk a kisebb gyerekek szüleinek, hogy a maci után fektessék le a gyerekeket aludni,mert a többi adás nem való nekik. Miért megvédeni akarják a gyereket, miért nem felkészíteni? Ezeket a szabályokat, amik itt szerepelnek nem tudják, nagyrészt nem is akarják betartani a szülők. Egyetértek azzal, hogy kell a kontroll, az otthoni szabályok nagyon lényegesek, de ilyen pontokba foglalva szerintem nem igazán működik az ügy. Minél jobban tiltják, a gyerek számára annál vonzóbb, ráadásul nem minden játék az ördögtől való, vannak olyanok is, amik fejlesztenek. Itt tudna az iskola együttműködni a gyerekkel, beépítve ezt a fejlesztést a saját munkájába. Számomra ezek a szabályok életidegenek, és az esetek nagy részében nem érvényesíthetők. Már annak idején sem sikerült elérni, hogy a szülők az esti mese után aludni küldjék a gyerekeiket.
De vajon hogy lehet felkészíteni a gyerekeket a virtuális világ ismeretére? Milyen eszközei, módszerei vannak erre a pedagógusnak?
A szakirodalom szerint nagyon fontos a példamutatás, mind a szülők, mind a pedagógusok részéről, hisz a gyerekek az online térben is főleg példák mentén tanulnak. Ha azt látják, hogy a szülő is csak szórakozásra, közösségi oldalak látogatására használja az internetet, nincs tudatos médiafogyasztási elképzelésük, nem tekintik az online teret kellőképp fontosnak, akkor a gyerek könnyen elveszhet a korlátok nélküli online világban. Ha az iskolában a pedagógusok kimérten, előre kiemelt anyagokat tesznek eléjük a virtuális térből, akkor szintén nem tudnak megtanulni értő módon keresni, szűrni, szkeptikusnak lenni, és korlátozni magukat, mind tartalomfogyasztásban, mind az online térben töltött idő tekintetében.
Alábbi összeállításunkban – a teljesség igénye nélkül- bemutatunk néhány fórumot, ahol a médiaértésre felkészítő anyagokat kaphatunk.
Online fórumok:
- www.otthonaneten.hu
- www.saferinterent.hu
- www.biztonsagosinternet.hu
- www.tevezzokosan.hu
- www.buvosvolgy.hu
Ez utóbbi „hely”, a „Bűvösvölgy, az első hazai médiaértés-oktató központ nemrég,idén májusban indult, és – ahogy lapunkban is beszámoltunk róla- Európában egyedülálló kezdeményezés. A budai interaktív közösségi térben a legkorszerűbb eszközökkel ismerkedhetnek meg a látogatók a média világával, a tartalmak előállításának körülményeivel, azok felhasználásával. Nemcsak száraz ismereteket, hanem valós, saját tapasztalatokon alapuló élményeket is szerezhetnek, amik további kérdések végiggondolására, problémák felvetésére sarkallhatják őket.
Az online fórumok használatáról is érdemes beszélni: jó gyakorlatként ajánlható, hogy a fenti weboldalakon lévő tudatosítást segítő kisfilmeket nézzék meg együtt a pedagógusok a diákokkal, és dolgozzák fel az abban bemutatott témákat: digitális identitás-ellopása, hamis információk a neten, online zaklatás, virtuális „leselkedés”, internet-függőség, internetes játékok világának hatása. A gyerekek saját tapasztalatait mindig hallgassuk figyelemmel, ne kritizáljuk és ne „javítsuk” ki, ha zaklatásról, bántalmazásról számolnak be, akkor azt ugyanolyan komolyan kell venni, mintha a valós világban bánnának velük erőszakosan. Az online zaklatásról, a „cyberbulling” jelenségről és az internet-függés kialakulásáról és az azzal kapcsolatos nevelési feladatokról a következő cikkeinkben számolunk be.
