Az önkéntesség sok szempontból alapvető része már sok iskolának, a közösségi szolgálattól kezdve a szociális segítőkig számos helyen vannak jelez önkéntesek az iskolákban. Most Schanda Tamás Jánossal, az EMMI ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkárával többek között az önkéntességről készült felmérésekről és az ezzel kapcsolatos terveiről beszélgettünk.*
Hogyan kapcsolódik az Ön által vezetett tárca a pedagógusok munkájához?
Sch. T. J.: Az EMMI-n belül a Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkársághoz tartozik az Ifjúságpolitikáért és Esélyteremtésért Felelős Helyettes Államtitkárság, amit július közepe óta vezethetek. A családok és a fiatalok boldogulása nem elválasztható a pedagógusok munkájától, a fiatalok megszólítása, elérése is – többek között – a pedagógusokon keresztül történik. Az ifjúságpolitika horizontális szakpolitikaként összekapcsolódik számtalan területtel, így a közneveléssel, a felsőoktatással, a sporttal, a kultúrával, de akár a foglalkoztatással is.
Az államtitkárság egyik nemes feladata az önkéntesség terjesztése. Mit mutatnak az Önök kutatásai, tapasztalatai ezzel kapcsolatban? Hogyan számítanak a pedagógusokra ezen a területen, a közösségi nevelésben?
Sch. T. J.: Nagyon fontos leszögezni, hogy az iskolai közösségi szolgálat és az önkéntesség nem szinonim fogalmak. Az IKSz a közösségi gondolkodásra, gondoskodásra irányul, kötelező, illetve az érettségire bocsátás feltétele. Az egyik legfontosabb kormányzati törekvés, hogy segítsük a fiatalokat a társadalmi szolidaritásvállalásában. Az önkéntesség ezzel szemben belső igényből fakadó tevékenység. Az önkéntesség magyarországi helyzetét felmérő, a 18 év feletti lakosság körében vizsgálódó, országos, reprezentatív kutatás eredménye szerint 2013-ban a magyar lakosság csaknem egyharmada (a megkérdezettek 32,6 százaléka) nyilatkozott úgy, hogy végzett önkéntes tevékenységet formális vagy informális módon. A társadalom túlnyomó többsége pozitívnak tartja az önkéntességet. Fontosnak tartom, hogy magas a fiatalok aránya: a 18-49 évesek 40%-a nyilatkozta azt, hogy részt vett valamilyen önkéntes tevékenységben. Azt gondolom, hogy nagy fejlődési lehetőség van a rendszerességben: az önkéntesség ne pusztán alkalmi, hanem rendszeres, az életvezetésben megjelenő tevékenység legyen. Másik fejlesztési feladatunk, hogy szélesebb társadalmi réteget tudjunk bevonni az önkéntes világba: ma azt látjuk, hogy az „átlagos önkéntes” budapesti, iskolázott, jó anyagi helyzetű fiatal.
Önről köztudott, hogy több társadalmi eseményen is önkéntesként részt vesz, mesélne arról, hogy legutóbb milyen önkéntes munkát végzett?
Sch. T. J.: Legutóbb októberben a 72 óra kompromisszum nélkül elnevezésű önkéntes akcióban vettem részt. A háromnapos rendezvény alatt bekapcsolódtam a környezet szebbé tételébe: padokat és kerítéseket festettem. Augusztusban a Szegedi Ifjúsági Napokon részt vettem az Új Nemzedék Központ munkájában, ahol „élő könyvként” kikölcsönözve beszélgettem fiatalokkal a pályaválasztásról, az életpálya-lehetőségekről. Meghatározó élmény, hogy már 14 éves koromtól vezettem közösséget egy gyermek- és ifjúsági szervezetben, ahol életre szóló tapasztalatokat szerezhettem.
Arra van-e rálátása, hogy pedagógusok hogyan végeznek közösségi munkát? Van-e ilyen kutatás?
Sch. T. J.: Az a tapasztalatom, hogy a pedagógusok nagyon elkötelezettek a fiatalok és gyerekek ügyében. Sokan vannak, akik a saját fizetett munkakörükön túl is részt vesznek a gyerekek életének menedzselésében, ott vannak a fiatalok életében, nevelésében. Mindezt a saját életemben is tapasztaltam: olyan gimnáziumba jártam, ahol a pedagógusok nagyon sok programot, eseményt, tevékenységet szerveztek. Számtalan pedagógust tudnék felsorolni, akik személyes varázsukkal, kapcsolatrendszerükkel, példamutatásukkal részt vesznek az iskolán túli helyi közéletben, a helyi társadalom életében, a környezetük pedig hallgat rájuk.
Az önkéntes munkák fontosak a munkavállalás szempontjából is. Az ifjúság foglakoztatása kulcskérdés.
Sch. T. J.: Az önkéntesség fontos lépcső a felnőtté válás folyamatában. Fontos lehetőség a munkatapasztalat szerzésében, híd a formális oktatás és a munkaerőpiac között. A munkaerőpiac egyre inkább értékeli az önkéntes tevékenységet. A fiatalok foglalkoztatása terén jó hír, hogy míg korábban az ifjúsági munkanélküliség folyamatosan nőtt, mára sikerült megfordítani ezt a folyamatot, sőt, a csökkentésben megelőztük az EU-átlagot. A kormány eddigi intézkedéseinek eredményeként az ifjúsági (25 év alatti) munkanélküliség 2014. II. negyedévében 27%-ról 20,7%-ra esett vissza, amely alacsonyabb az Unió ugyanezen időszakban mért 22,1%-os átlagánál. Eszerint sikeresek a kormányzat intézkedései, például a diplomamentő program, a nyári diákmunkák támogatása, a fiatalok vállalkozóvá válásának támogatása vagy a nemrég indult Ifjúsági Garancia Program. Akkor leszünk elégedettek, ha minden fiatal dolgozni tud, vagy vissza tud térni az iskolapadba. „
*Az interjú teljes terjedelmében a 2015/6. számban lesz olvasható, a nyomtatott Modern Iskola idei decemberi számában.A szerk.)
