A szatmári kis falu, Sonkád eddig a nyári forróságban került a magyar köznevelés fókuszába, a településen már kétszer megrendezett Mesterpedagógusok Sonkádi Szabadegyetemével. A bejáratott program mellett Iszák Tibor polgármester új utakat keresett a magyar köznevelés fejlesztése érdekében. Az év eleji fagyok ellenére majd félszáz szakember fogadta el meghívását, és tartózkodott január 20-22. között Sonkádon, ahol a település vendégszeretetének megtapasztalása mellett egy jövőbe mutató tanácskozáson vettek részt. Iszák Tibor polgármestert kérdeztük a programról.
Vágjunk mindjárt a közepébe. Különböző szervezetek jelennek meg a köznevelés kritikai palettáján, majd tűnnek el a köztudatból, míg Önök már évek óta sikeres rendezvényeket szerveznek. Miért pont Sonkád?
Azt, hogy miért pont Sonkád, nem tudom. Azt viszont igen, hogy Sonkád miért. Azért, mert a mi településünk nem versenyezni akar a környezetével, hanem egy területre, az oktatásra koncentrálva akarja magát megmutatni. Előbb-utóbb mindenki kapcsolatba kerül az iskolával diákként, szülőként, leendő vagy gyakorló pedagógusként. Magam is tanár vagyok, iskolaigazgató, és emellett egyéb társadalmi funkciókat is betöltök. Ezek miatt adta magát, hogy a kollégáimat hívom meg, de olyan programokat kínálva, amelyekért érdemes eljönni, amelyek okot adnak az itt történtek folyamatos felemlítésére, és végül visszatérésre ösztönöznek. A Szabadegyetem résztvevői közül már többan magánprogram keretében visszajöttek családjukkal, és szervezett módon elhozták tanítványaikat is. Az ismertség keresetté teszi Sonkádot.
Ezt megértjük, de most nem a „szokásos” Szabadegyetemet rendezték, hanem egy szűkebb körű tanácskozást. Itt nem jelentek meg pedagógus tömegek, ebből nem profitál közvetlenül a falu. Mégis miért, és miért pont most?
A most megválaszolása az egyszerűbb. A Szabadegyetemnek is köszönhetően egyre bővülő kapcsolati hálóm már megengedi, hogy megkeressem a határon túli magyar köznevelés szereplőit. Most jutottunk el abba az állapotba, hogy nemzetközi programot valósíthassunk meg. A hosszas egyeztetések után ez a januári hétvége volt minden szereplőnek megfelelő, és ebben még a farkasordító hideg sem tántorított el senkit.
A miértre a válasz már összetettebb. Mindaz, amiről itt beszélgettünk, amely döntéseket meghoztunk, nem hoz közvetlen rövid távú hasznot a résztvevőknek. Anyagi értelemben még hosszabb távon sem, azonban vannak olyan értékek, amelyekért igenis tenni kell. Ezek egyike pedig kiemelten a Kárpát-medencei magyar köznevelés ügye. Csapkodhatnak itthon villámok, folyhatnak demonstrációk és tárgyalások, akkor is törődnünk kell a határon túli magyar oktatással, hiszen az az ott élőknek egyszerre a kitörés és a megmaradás alapvető feltétele.
Árulja el mi is történt Sonkádon azon az ominózus hétvégén! Kósza hírek érkeztek színes vendégseregről, kirándulásról és zárt ajtós tanácskozásról. Igazak az információink?
Mindjárt az elején tisztázzuk: semmi titkos nem történt nálunk. Ez nem egy szabadkőműves páholy ülése volt, publikus a vendéglista, a program és a tanácskozás eredménye is.
A vendégek egy része, főleg a dunántúliak, már péntek este megérkezett, és vacsora után rövid kötetlen beszélgetésen vett részt. Rajtam és két kollégámon kívül mindenki korán a szállására vonult, mert tudta, hogy másnap hosszú és tartalmas program várja. Mi késő éjszakáig előkészítettük a szombati program szakmai részének dokumentációit.
Másnap délelőtt látogatást tettünk a csaholci általános iskolába, ahol a résztvevők megismerték egy határszéli iskola infrastruktúráját, és a pedagógus kollégákkal beszélgetve egy kis falusi intézmény nehézségeit, innovációit és eredményeit. Ezt követően Szatmárcsekére mentünk, ahol a Magyar Kultúra Napjára emlékezve megkoszorúztuk Kölcsey Ferenc sírját. Délután került sor a tanácskozásra, amelynek valóban volt egy úgynevezett zártajtós része, de ez csak annyit jelentett, hogy az adott témában közvetlenül nem érintett vendégeink abban az időben a híres sonkádi református templomot tekintették meg. Az estébe nyúló szakmai tanácskozást követően vacsora, majd kötetlen program várta az éjszakát is Sonkádon töltő vendégeink. Vasárnap a reggelit követően mindenki elutazott.
A résztvevők vonatkozásában a színes vendégsereg kissé túlzás, inkább azt mondanám, hogy a köznevelés területének sokszínűségét képviselték. Eljött Sipos Imre, az EMMI Köznevelésért Felelős Államtitkárság helyettes államtitkára. Részt vett volna a tanácskozáson Palkovics László államtitkár is, de neki a halálos áldozatokat követelő, szörnyű veronai buszkatasztrófa miatt félútról vissza kellett fordulni Solti Péterrel, a Klebelsberg Központ elnökével és Kotán Attila elnökhelyettessel. Velünk töltötte viszont a szombatot Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ szakmai elnökhelyettese. Itt volt Horvát Péter elnök vezetésével a Nemzeti Pedagógus Kar elnöksége, valamint Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke és az elnökség több tagja. A tanácskozás résztvevői voltak továbbá a Közoktatási Szakértők Országos Egyesületének vezetői, tankerületi igazgatók, intézményvezetők és a Nemzeti Pedagógius Kar Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnökségének tagjai.
Miről tanácskoztak, és vannak-e kézzel fogható eredmények?
A szombat délutánt két szakaszra oszthatjuk, de végig központi szerepet kapott az eredeti cél, amiért összejöttünk, és a tanácskozás címévé is vált menet közben: „A határokon átívelő magyar köznevelésért”.
Az első szakaszban öt előadás hangzott el. Sipos Imre helyettes államtitkár a szaktárca törekvéseit ismertette, és teljes támogatásáról biztosította a magyar és a romániai magyar pedagógus szövetségek kapcsolatfelvételét. Hajnal Gabriella elnökhelyettes asszony a KK kiemelt célkitűzéseiről és az átalakítás eddigi eredményeiről adott tájékoztatása mellett szintén támogatta a határon túli kapcsolatok kiterjesztését. Horváth Péter NKP elnök a Kar működését ismertette, bemutatva az eredményeket és nem hallgatva el a nehézségeket. Burus-Siklódi Botond bemutatta a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének működését, a magyar nyelvű oktatásért végzett munkájukat, eddigi külkapcsolatukat és azokat a területeket, amelyeken nyitottak újabb kapcsolatfelvételre. Magam, mint vendéglátó és egyben a tervek kezdeti megfogalmazója tartottam meg prezentációmat. Ebben részleteztem, hogy milyen kört érintve fogalmazzuk meg céljainkat, és azokat megfelelő szervezeti keretek között valósítjuk meg. Végül felajánlottam, hogy Sonkád megszervezi a Kárpát-medencei magyar pedagógusok szabadegyetemét és amennyiben megfelelő struktúra kialakítására kap lehetőséget, befogadja a Kárpát-medencei magyar közoktatás szakmai szolgáltató házat.
Ismertesse, kérem az említett eredményeket és az esetleges további törekvéseket!
A már korábban említett szűkebb körű egyeztetésen a Nemzeti Pedagógus Kar elnöksége és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének delegátusa megvitatta azt az alábbi szándéknyilatkozatot, amelyet a jelen lévő elnökök aláírtak, és majd a következő hivatalos elnökségi ülésre beterjesztik elfogadás céljából.
A szándéknyilatkozat szövege ITT olvasható el.
