Az előadásokat nyitó Jakab György szervező köszöntőjét követően Ollé János egyetemi oktató (Pannon Egyetem) egy rövid videoüzenettel jelentkezett be „Trendek, kihívások, prioritások a digitális iskolapedagógia fejlesztésében” címmel. A 10 perces videóban többek között szót ejtett annak jelentőségéről, hogy a jó gyakorlatokat és a tényeken alapuló tudományos kutatásokat a szakma egymástól képes legyen elválasztani a jövőben. Hangsúlyozta, hogy a két terület mindegyikére nagy szükség van, ám miközben ezek kiegészítik egymást, fontos volna a szerepek tisztázása is.
Fekete Zsombor, játéktervező a helyzetfüggő játékosítás és annak pedagógiai vonatkozásáról beszélt a II. Digitális Pedagógiai Műhely összejövetelén. Bemutatta gamification mátrix modelljét, ami a helyzetfüggő vezetés módszerét ötvözi a játékosítás technikáival. Párhuzamot vont a vezetőképzések tanulságai és a pedagógiai szituációk között, ami a résztvevők egybehangzó véleménye alapján egyáltalán nem is tűnt vakmerő összehasonlításnak.
Horváth Ádám, a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ divízíóvezetője Jibo-val, a robottal érkezett a Műhelyre. Előadásának tanulsága mégsem az volt, hogy a technika, önmagában lenne képes átvenni az oktatás színterét. Többek között a pedagógus kontextusteremtő képességének jelentőségéről is beszélt, mindezt azonnal szemléltetve is Jibo-val. A résztvevők megtapasztalhatták a digitális eszközök leleményes kontextusba helyezésének egy iskolapéldáját. Hogy pontosan hogyan is történt mindez és mi köze az egészhez az első pun háborúnak, azt megtudhatják hamarosan megjelenő részletes beszámolónkból.
A digitális állampolgárságról Papp-Danka Adrienn
digitális oktatás módszertani szakértő beszélt. Interaktívan kezdőd és végződő előadásában szó esett a digitális kommunikációról, digitális egészségről, digitális jogról és még sok minden másról, ami napjainkat meghatározza. Bemutatott egy 10 éves digitális mintapolgárt és sok hasznos linket is megosztott.
Városi tanösvényen „vezette végig” a nézőket Rigóczki Csaba „kézműves tanár.” Motivált tinédzsereket láthattunk egy hamarosan nyilvánosságra kerülő kisfimben, amint kultúrtörténeti sétán vesznek részt, egy applikáció segítségével. Átfogó, részletes, sokakat inspiráló fejlesztést mutatott be, mely után sok-sok kérdést is kapott és válaszolt meg, természetesen.
Így látták a résztvevők
Megkérdeztünk néhány résztvevőt, mit gondol a Digitális Pedagógiai Műhely kezdeményezéséről. Íme a válaszok!
Az ember próbál újabb morzsákat felcsipegetni, amiket aztán be tud építeni a saját dolgaiba. A játékosítás egy baromi jó dolog attól függetlenül, hogy elsősorban cégeknek szól, mi is nagyon sokat tudjuk használni. Néhány dolgot én is beépítettem. /Dr. Lehmann Miklós az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Társadalomtudományi Tanszékének vezetője/
Nagyon jó hogy kialakul egy szakmai vitafórum, ahol megvitathatjuk ezeket az aktuális kérdéseket, amik mindannyiunkat izgatnak. Én azt szeretném, ha kicsit nagyobb hangsúly kerülne a szakmai beszélgetésre és a prezentációk inkább csak vitaindítók legyenek és álljunk meg egy-egy kérdésnél és azt alaposabban és mélyebben beszéljük meg, akár provokatív jelleggel is. /Lanszki Anita, egyetemi oktató, a Nemzeti Táncművészeti Egyetem tanársegédje, a neveléstudomány doktora/
„Nagyon tetszett, nagyon örültem neki, ismerem az előadókat és mindig nagyon jó hallani, hogy ki hol tart az éppen aktuális munkáival. Nagyon jó beszélgetéseket folytattam a kollégákkal…Az előadásokban pedig sok fontos gondolat hangzott el, amiket érdemes megvitatni.” /Barbarics Márta tanár, a Gamification a magyar oktatásban Facebook csoport alapítója, gamifikátor tanár/
„Vannak előadások amiket az ember újra hallgat, de ez sose baj. Azt gondolom jók voltak a témák és jók voltak az előadók és külön köszönet annak, aki tartotta az időkereteket és figyelt arra, hogy mennyit bír befogadni a közösség. Azt kaptam, amit vártam, egy kis kikapcsolódást, egy kis feltöltődést, további kétségeket: sok szép dologról beszélünk, de már nem a módszerek megváltoztatása a kérdés, hanem az, hogy hogyan lehet ezt beilleszteni az iskola intézményébe. Hasznosnak tartom, kapcsolati szinten is. Kicsit szerteágazóak a témák, nehéz egyben átgondolni az egészet. A helyszín jó és a pogácsa is nagyon finom:)” /Tóth Mónika tanár, az IKT és Módszertani tanári szoba Facebook csoport adminisztrátora/
Hogyan tovább?
Arra a kérdésre, mivel lehetne fejleszteni a Műhely elkövetkezendő foglalkozásait egyhangúlag az interaktivitás növelése volt a válasz a legtöbb megkérdezett résztvevő részéről. A rendezvény szervezői bár már most nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az előadások helyett az azokat követő szakmai beszélgetéseken legyen a hangsúly, a jövőben még tudatosabban fognak készülni egy olyan közeg megteremtésére amely eddig példátlan módon támogatja a kötetlen szakmai diskurzust.
Jakab György szervező kiemelte, hogy szeptembertől újult erővel, az első két sikeres Műhely tapasztalatait feldolgozva, intézményesített formában kíván visszatérni a Digitális Pedagógiai Műhely. Megköszönte az eddigi előadók munkáját, a KELLO segítségét a helyszín biztosításában, Timár Borbála szervező- a Digitális Pedagógiai Műhely szervezője és a zárt Facebook csoport adminisztrátorának – munkáját és a Modern Iskola médiatámogatását.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Lapzárta után érkezett egy értékelés még a programról. Aki küldte:
Csizmazia-Darab István, IT biztonsági szakértő, ESET/Sicontact
Honnan találtam az eseményre?
A Facebook esemény ajánlója dobta fel, a szervezők és a résztvevők egy része ismerősöm, így szerencsére értesültem a dologról. Sőt, a korábbi legelső alkalommal is meghívást kaptam, és jelen lehettem.
Milyen elvárásokkal érkeztem?
IT biztonsági szakemberként dolgozom, ami mellett a munkahelyem is évek óta folyamatosan fontosnak érzi a gyermekek, tanárok, szülők biztonságos internetre való tanítását, a biztonságtudatossággal kapcsolatos ismeretek átadását. Már a hasonló műszaki munkakörben dolgozó kollégákkal is hasznos, érdekes beszélgetések szoktak zajlani, de itt ráadásul a lelkes pedagógusok is jelen voltak, akik a saját szempontjaikból sok érdekes dolgot tudtak ehhez hozzátenni. Mindannyian érezzük, hogy az internet mennyire gyökeresen átalakította mindenkinek az életét, de eközben sokkal több kérdést vetett fel, mint amennyit megoldott. A folyamatos, élethosszig való tanulásunk mellett az ilyen összejöveteleken mindig sikerül valamilyen újdonságot, tippet, új módszert, elvet, eszközt, ötletet megismerni.
Hogyan értékelem, mit kaptam az eseménytől?
Nagyon inspiráló volt a sok, tenni akaró, kreatív és jó szándékú szakember jelenléte. Véleményem szerint itt egyszerre két feladat is megoldásra vár, egyrészt az én szívügyem, a biztonságos internettel kapcsolatos oktatás, felkészítés teljes körűvé tétele. Másrészt az általános értelemben vett oktatásnak önmagában is meg kellene újulnia, hiszen nyakunkon a modernitás, a technológiai forradalom, a XXI. századi vívmányokat már minden generáció egyaránt használja, sőt ezek hatékony kezelését a munkahelyek is elvárják tőlünk, miközben az iskolai oktatás sok helyen még jobbára XX. századi, offline alapokra épül, és igen erőteljesen a régi fajta lexikális tudást kéri számon. Külön öröm, hogy a Digitális Jólét Program felkészült munkatársai is aktívan szerepet vállalnak ebben az együttgondolkodási folyamatban. De pozitívan értékelem azt is, hogy az eseti találkozókat a reményeink szerint ősztől már egy rendszeres workshop jellegű közös tevékenység válthatja fel, így még hatékonyabb lehet majd az együttműködés.
