Néprajzkutatóként a középkori – ezen belül is elsősorban az izlandi – gyermekek helyzetét, társadalmi szerepét vizsgálja. Milyen forrásokra hagyatkozik? Mik azok a nemzetségsagák és mi volt a szerepük a középkori skandináv világban?
Középkori skandináv törvénykönyveket, recens etnográfiai, pedagógiatörténeti munkákat használtam fel a kutatás során, valamint a saga kutatásban igyekeztem némi otthonosságra szert tenni. Így elsődleges forrásaim maguk a nemzetségsagák. Ezek rendkívüli esztétikájú, meglepő, sokszor megrázó történetek. Valós emberek életéről szólnak, egyben beszámolnak Izland, és tágabban értelmezve, Észak-Európa népeinek korabeli mentalitásáról, életformájáról. Mind irodalmilag, mind néprajzilag kiemelkedő művek, nem utolsó sorban azért, mert anyanyelven írták le őket a 13-14. században.
Mennyi idősek ezek a történetek, és mit gondol, mi indokolhatja, hogy fennmaradtak?
A történetek főként a 9-10. század eseményeit dolgozzák fel, ám csak 200 évvel később kerültek lejegyzésre. Didaktikus művekről van szó, amelyek olyan információ halmot hivatottak megmenteni, amely többszáz éven át az oralitásban létezett. A mindennapi élethez szükséges, genealógiai, földrajzi, agrár, vagy akár biológiai tudást. A kor értékékrendjét, etikáját, és magát a jogszokást, ami a néphatalom időszakában hatalom híján a társadalmi élet kereteit biztosította.
Izlandon a vidéki és városi életet is megtapasztalhatta. Mesélne erről pár sorban? Mikor, hol és mennyi ideig, milyen célból volt Izlandon?
Először 2009-ben utaztam Izlandra, ahol a nyugati fjordokban állattartással foglalkoztam. Régi álmom volt, hogy hosszabb időt töltsek el a szigeten, és az egyetem véghajrájában úgy éreztem, eljött az idő. A földművelés, gazdálkodás is mindig érdekelt, így arra jutottam, hogy tapasztalásnak, de akár gyűjtési lehetőségnek is remek, a nyelvtanulásról nem is szólva. Négy hónapot töltöttem el egy nyugalmas farmon nagyszerű emberek társaságában. Ezután 2011-ben a Balassi Intézet és az Izlandi Tanulmányok Árni Magnússon Intézete jóvoltából már ösztöndíjasként az Izlandi Egyetemen találtam magam, ahol 2 évet tanultam izlandiul, és magamba szippantottam, amit csak tudtam a középkori Izlandi kultúráról.
Mi volt a személyes tapasztalata a jelenlegi izlandi társadalom nemzetségsagákhoz való viszonyáról? Mennyire ismertek ezek a történetek?
Ma inkább a nemzeti identitás részét képezik, mint sem az egyéni, személyes identitás részét. Természetesen már az általános iskolában is tananyag, és nem találkoztam olyan izlandival, akinek ne lenne meg az összes a személyes könyvtárában. Itt fontos megjegyezni, hogy kimondottan grafomán és bibliofil nemzetről van szó, ami nekem nagyon imponál. Elképzelhető, hogy ennek az alap légkörnek is köze van a sagák lejegyzéséhez, az viszont bizonyos, hogy az elsők az egy főre jutó eladott és publikált könyvek listáján. Mindenki ír, költ és zenél.
A hagyományos pedagógiatörténet mikortól beszél szeretetről és kötődésről a gyermekek kapcsán, és ön ezzel egyetért-e vagy eredményei alapján inkább cáfolná?
A hagyományos pedagógiatörténet “gyermektelen középkor” felfogását már régóta és rengetegen cáfolták, és én is ebbe a sorba szeretnék beállni az egyelőre még csak rügyező fejtegetésemmel.
Ha cáfolná miért? Mi bizonyítja, hogy a középkori gyermekeket is szerették?
Ha csak az itthon legismertebb Kopasz Grím-fia Egill történetét vesszük alapul, akkor is számtalan morzsát gyűjthetünk össze a gyermekképről, a gyermek szülő kapcsolatok milyenségéről. Az egyik legékesebb példa az apai szeretetre a főhős Fiasirató című verse, amit fia tragikus elvesztése után költött.
Igaz, hogy a középkori nemzetségsagákban több a gyermekgyilkosság mint a Game of Thrones-ban?
Kétségkívül szembesül az olvasó ilyesféle brutalitással, ám egészen más formában. Az a fajta explicit vérengzés, amit a GoT könyvekben és sorozatban is tapasztalhatunk, nagyon ritkán kerül elő gyermekek esetében. Sokkal inkább sejthető, hogy az adott gyermeket már nem látjuk viszont a történetben, vagy fiatal koránál fogva már nem gyermeknek számít, hanem serdülőnek, így jogilag is más elbírálás alá esik.
De azért vannak durva történetek… Ezeket ön hogyan értelmezi? Miért ilyen vadak és véresek a középkori izlandi gyermekhősök?
Azért, amiért a skandináv krimi vagy a hollywood-i filmek. Ez kell a népnek, ez izgalmas, ezt lehet megjegyezni. A sagák hősei, mint ahogy az irodalmi művek hősei gyakorta, valamiben nagyon fölül, esetlegesen alulmúlják a korabeli átlagot. Néhányuk esetében komoly patológiai hátteret is föl lehetne göngyölíteni, amit nem egy saga kutató érdeklődéssel olvasna. Ugyanakkor a testi erő, és a harci kedv és a bátorság az ifjú vikingek esetében és a korban elengedhetetlen a túléléshez.
Kopasz Grím-fia Egill háromévesen (!) verseket költött. Milyen kiemelkedő teljesítményeket rögzítenek a sagák különböző korú gyermekek kapcsán, és mit árul el mindez arról, hogyan tekintettek akkoriban egy három vagy mondjuk hétéves gyermekre?
Több nemzetségságát átfésülve, a hőseink kimagasló teljesítményét olvasva, általában fény derül arra, hogy az amúgy átlagos gyermekek ugyanabban az időszakban mire voltak képesek, mi volt velük szemben az elvárás. A 3. életév korszakhatár volt mindenképp. Innentől már nem csecsemőnek kezelték a gyermekeket, hanem rendkívül fogékony és önállósodásra törekvő személyiségeknek. 7 éves korban pedig általánosnak tekinthető, hogy “nevelő“ rendszerbe került a gyermekek többsége, ami azt jelentette, hogy hozzávetőlegesen 8 évet egy másik családban nevelkedik. Itt nevelik munkára, itt tanulja a meg a társadalom működését, és itt gyűjti össze a szociális tudást is a gyermek amire a későbbiekben szüksége lesz.
Milyen volt a szülő gyermek kapcsolat a nemzetségsagák alapján?
Nyilván egy másik kor, felfogása nem teljes mértékben megközelíthető a ma emberének, de, amennyire én látom, vannak korokhoz nem köthető elemei a szülő gyermek kapcsolatnak. Ezt tükrözik vissza a sagák is. A szeretet, a féltés mind jelen van ezekben a művekben csakúgy, mint a csalódottság, az elégedetlenkedés. Nagyon örülnék, ha egyre több pszichológus fordulna a saga kutatás felé, mert történészekkel karöltve ezen kapcsolatok mélyére hatolhatnánk.
Eddig jórészt nevelésről beszélgettünk, végezetül egy pedagógiai jellegű kérdés következik. Elsősorban tehát mint magánember véleményét kérdezem, mit gondol, hogyan lépett a világ élvonalába a skandináv oktatás. Mitől vált példává a “finn-modell”? A válasz részletes kifejtésében erős pedagógiatörténeti vonatkozásokat kellene felvillantani. Noha rendkívül érdekes lehetne az okfejtés, ettől most kérem, tekintsünk el, csupán összefüggéseiben mondja el a véleményét, mit gondol erről.
Leginkább azt gondolom, hogy
nem sürgetik északon a gyerekkort.
Nem a leendő felnőttet látják, hanem az előttük álló nyakig saras gyereket, aki megélheti a gyerekkort. Tisztelik a gyereket, nem pedig csak elvárják a tiszteletet. Együtt dolgoznak. A gyermekek tapasztalati úton tanulnak. A természetközeli, gyakorlat központú oktatásban vesznek részt. Úgy tűnik, ennek sem pár százados a hagyománya.
