Örömpedagógia: interjú az életműdíjban részesült Szeverényi Irmával
Szeverényi Irma személye, blogja, előadásai széles körben ismertek az infokommunikációs technológiát kedvelő pedagógusok között. Irma kedvessége, gyermekszeretete és állandó megújulási képessége példaértékű mindannyiunk számára. A 2018/19-es tanév volt számára az utolsó, munkában aktívan töltött tanév és sikerekkel tűzdelt pályafutása a DOKK Konferencián átvett életműdíjban teljesedett ki. Ez alkalomból beszélgettünk Irmával munkájáról, kedvenc eszközeiről, tapasztalatairól.
Kedves Irma, foglald össze kérlek a pályafutásodat röviden!
SZI: Földi életem hatvannégy esztendejéből csupán tizenhét évet töltöttem a gyógypedagógia területén. Főiskolai tanulmányaimat 48 évesen kezdtem el. A számítógép is ekkortájt került a közelembe. 2007-ben kaptam meg diplomámat a Kaposvári Egyetemen. S hogy mi történt előzetesen? Regényes történelembe illő események. Édes Szüleim tizenkét gyermeket neveltek fel teljes odaadással, szeretettel. 8-ik voltam a sorban. Általános iskolai tanulmányaimat kitűnővel végeztem. Szűkös anyagi körülményeink nem engedték meg, hogy tovább tanuljunk, így mindannyian munkába álltunk 14 évesen. Én órásként dolgoztam 13 évig. Ezután egy olyan húsz év következett el, amely a legcsodálatosabb és a legszomorúbb élményeket hozta el számomra. Két egészséges, csodaszép Kislánnyal ajándékozott meg az Isten. A szomorúságról nem beszélek. Mindenki ismeri az érzést, aki már volt emberileg teljesen kilátástalan helyzetben. S egyszercsak eloszlottak a sötét fellegek… Az ég kiderült, s szívem vágya máris teljesült. Oly sok nehéz év után ismét az iskolapadba ülhettem. Mohón kezdtem újra magamba szívni a tudományt, az ismereteket. Boldog voltam, mert újra értelmét láttam az életnek… S egyszer csak kezdtek körém gyűlni a gyermekek… Mindmegannyi súlyos testi és egyéb akadállyal küzdő kis teremtés, de ha rájuk mosolyogtam, ők azonnal viszonozták azt. S innentől nem volt megállás…. Valami, azaz valaki “megragadott”, s vitt, vitt mindig tovább… Mintha egy száguldó vonatban ültem volna, úgy jöttek egymás után az események. Voltak rögös szakaszok, amikor pl. a számítógép elé ülve kiismerhetetlen és teljesen idegen volt a digitális világ előttem. Vagy amikor láttam tehetetlenségemet a súlyosan , halmozottan fogyatékos gyermekek fejlesztését, nevelését illetően. Ám a küzdelmet soha nem adtam fel, s a segítség mindig megérkezett. Kerestem, kutattam az interneten, s rátaláltam mesterekre, elismert szakemberekre, akik hamar példaképemmé lettek. Megragadtam minden offline és online lehetőséget továbbképzésre, természetesen ingyeneseket kerestem. S találtam is mindig, nem is egyet. Ösztönösen kezdtem videóra venni foglalkozásaimat, amelyeket Párom látva, arra biztatott, hogy kezdjem el publikálni gyakorlatomat. Így kaptam lehetőséget számos konferencia előadásra, ahol filmjeimet is bemutathattam.
Mikor kezdted el az IKT eszközöket a munkádban és miért?
SZI: Volt egy nap,körülbelül tizenöt évvel ezelőtt, amikor rátaláltam a tantermem egyik szekrény fiókjában a Játszóház fejlesztő játékra. Volt az intézményünkben néhány régi számítógép. Egyikét valahogy felélesztettem, majd odaültettem az egyik kis gyermeket a játék elé. Döbbenetes élmény volt mindkettőnk számára az, ahogyan kis ujjait fogva megértette, s megoldotta a játékos feladatokat. Ezek után már nem volt kérdés számomra, hogy mekkora jelentősége van az IKT eszközöknek a gyógypedagógiában.
Mennyiben más egy IKT-val támogatott óra vagy projekt a gyógypedagógiában,mint a hagyományos oktatasi formákban?
SZI: Anélkül, hogy bárki munkáját lebecsülném, aki IKT nélkül végzi a fejlesztést, úgy vélem , merőben más az, ha bátran alkalmazzuk a digitális világ számos eszközét foglalkozásaink alatt. Sokszor, sok helyen elmondtam, leírtam, hogy az akadályokkal küzdő gyermekek számára nagyon hasznos a digitális írás tudás ismerete. Tulajdonképpen kaphatnak egy akadálymentes tanulási környezetet. Ennél fogva a bennük lévő tudást a gépbe pötyögve meg tudják mutatni. Enélkül az írás nehezítettsége és egyéb akadályok miatt ismeretük rejtve marad. Ez még a Szakértői vélemények valódiságát is adott esetben megkérdőjelezi. Az IKT-val támogatott órán túl is van, ami még hatékonyabbá, élményszerűbbé teheti a gyógypedagógiai fejlesztést. Ez pedig ha projekteket készítünk a gyermekek számára. Természetesen itt is jelentős szerepet szánunk az IKT eszközök használatának. A projektben csodás módon tudunk informálisan, játékosan, komplex módon fejleszteni.
Fotó: Szeverényi Irma
Megosztanád velünk az 5 kedvenc eszközödet?
SZI: Szokás mondani, hogy mindig az utolsó a kedvenc! Ezt én is elmondhatom a Minecraft online, építkezős játék iskolai verziójáról, a Minecraft EDU-ról. S ha megyünk visszafele az időben, akkor mindig az volt a kedvencem, amit az interneten való kereséseim, és egyéb kurzusok során éppen akkor fedeztem fel, ismertem meg. Nagyon szerettem használni a Redmenta és a Learning Apps és a Kahoot online kvízkészítő programokat. Kedveltük a Code.org és a The Foos játékait, amelyek a programozás alapjaiba vezették be a gyermekeket. Kedvelt eszközeink voltak a Lego Mindstorms, és az Artec robotkészletek Az aktuális tudásszintekhez igazodva sokáig használtuk az Okos Doboz digitális feladatgyűjteményt. Nagyon szerettük a több héten át tartó online társasjátékot, a Rókalandozót. Nem is beszélve a Mozaik Kiadó online játékairól, s a 3D-és alkalmazásairól. Hosszú időn keresztül volt projektünk a Sakkpalota Programja, amelynek feladatait online módon is elkészítettem. Életünkben fontos szerepet töltött be a Traff Park online játszótere is. Kezdetben pedig szívesen alkalmaztam az internet nélkül is játszható különböző CD-és fejlesztő programokat. Például a fentebb említett Játszóházat, s a Mini sorozatokat. Sorolhatnám tovább a kedvenceket, de már ez is több volt, mint 5 eszköz…
Fotó: Szeverényi Irma
Blogodon követhetjük munkásságodat,mesélnél arról,hogyan kezdted el ezt írni?
SZI: 2010-ben bekerülhettem egy online kurzusba, ahol Farkas Robi volt a tutorunk. Ott kaptuk meg feladatként, hogy készítsünk blogot magunk számára. Robi nagyon sokat segített a szerkesztésben. Ő inspirált arra, hogy legyen a blogomnak Facebook oldala is. A cím már érlelődött bennem, hiszen a Montessori pedagógiát és a Kokas Klára harmonikus személyiségfejlesztő munkásságát tekintettem gyakorlatom alapjának. Ehhez társítottam modern eszközként az IKT-ét. Látva a rám bízott gyermekek örömét, bátorkodtam tevékenységemet Örömpedagógiának nevezni. Így lett blogom címe is az Örömpedagógia.
Milyen nehézségekbe ütköztél az évek során? Voltak-e a diákoknak,szülőknek,kollégáknak kételyei a módszereidet illetően?
SZI: Visszaemlékezve, a diákok partnereim, mondhatnám szövetségeseim voltak az évek során. Kezdetben a szülők némelyike kétkedve fogadta IKT-val támogatott gyakorlatomat. Félve tekintettek arra, hogy miként lesz hatékony a fejlesztés ilyen játékos, “számítógépes” környezetben. Az idő múlásával azonban, és közelebbről is megismerve gyakorlatomat szinte minden szülő hálás együttműködőmmé vált minden dologban. Legnagyobb “ellenszelet”, viszont, de a legnagyobb biztatást is a szakmán belül kaptam kollégáktól, vezetőimtől. Mindkettőre szükségem volt, bár akkor ellenszélben gyakran potyogtak könnyeim. Viszont ma már hálás vagyok nem csupán az engem bátorítókért, hanem az engem kritikával illetőkért is. Így edzették testemet lelkemet, hogy szép ívvel fejezhessem be gyógyító pedagógiai tevékenységemet.
A DOKK konferencián életműdíjat vettél át. Mit jelent számodra ez az elismerés?
SZI: Hálát, köszönetet ébreszt. Csodás pillanatokat élhettem át a díj átadásának perceiben, látva a Díjátadók szemében az örömkönny megcsillanását, s a többi Kolléga együtt örülő mosolyát. Boldog voltam, hogy mellettem állhatott kis tanítványom, Barnabás, aki képviselte számomra azt a gyermeksereget, akiket az elmúlt évek során megismerhettem.
Életművem bárcsak bennük valósulhatna meg!
Fotó: Szeverényi Irma
Kérlek mondj 3 dolgot,amire büszke vagy, 2 tanácsot a pálya elején járó kollégáknak és 1 kérdést ami most foglalkoztat téged!
SZI: Inkább kerülöm a büszke szót. Helyette alázattal kívánom megköszönni először is az Égieknek, hogy a nehéz évek után annyi örömmel, annyi ajándékkal halmoztak el. Hálás szívvel köszönöm meg mindazoknak, akik segítettek abban, hogy a Zuglói Benedek Elek Óvoda, Általános Iskola, EGYMI utazó gyógypedagógusaként kialakíthattam a Zuglói Heltai Gáspár Általános Iskolában az Anyahajó Stúdiómat, s ott szabad kezet kaptam arra, hogy Örömpedagógiámat gyakorolhassam.
Végül a büszke szót mégiscsak használva: büszke vagyok tanítványaimra, akik olyan készségek birtokában vannak, amelyeket , mint hasznos tudást, utuk során megcsillogtathatnak.
A pálya elején járó kollégákat pedig biztatnám az élethosszig tartó tanulásra. Azt kívánom számukra, hogy leljenek örömöt munkájukban! Ennél fogva minden nehézség édes teher lesz számukra. Tekintsék tevékenységüket szent hivatásnak, mert akkor évek múltán sem fogja ijesztgetni őket a kiégés mumusa.
S hogy mi foglalkoztat most engem igazán? A Párommal induló vadonatúj életünk Balatonaligán! Ámulva csodálom, hogy az évekkel ezelőtt megszületett közös vágyunk miként teljesült! Most már “csupán” a megvalósulás van hátra, mégpedig az, hogy megpihenést, felüdülést tudjunk nyújtani a hozzánk betérni kívánó kicsiknek, nagyoknak.
Kedves Irma, nagyon köszönjük az interjút. Lelkesedésed, a munkához való alázatos hozzáállásod példaértékű lehet mindannyiunk számára. Aktív pihenést és feltöltődést kívánunk neked a Balaton partján 🙂
