Csete Balázs (1893 – 1958) rajztanár, néprajzkutató-pedagógus, rajzos gyűjtései több magyarországi tájegység díszítőművészetét ölelik fel. A két világháború között, a nyári szünidök alatt Békés megyében rajzolta a házakban látott régi bútordarabokat; ácsolt ládákat, festett ágyvégeket, szekrényeket, székeket így dokumentálva a helyi stílusú festett bútorok darabjait. Békési gyűjtései mellett kiemelkedik 1942-1944 között végzett erdélyi gyűjtése, melynek során rajzban igyekezett dokumentálni Kalotaszeg népművészetét. Gyalog járta be a falvakat, helyszíni rajzokat majd letisztázott tusrajzokat készített elsősorban a bútorokról, hímzésekről, utcakapukról, a temetői fejfákról, népi építészeti alkotásokról. A háború miatt azonban félbe kellett hagynia gyűjtőmunkáját, Erdély elcsatolása után menekülésre kényszerült. Ezt követően több száz kiváló rajzot készített a jászsági terepmunkája során is. Ezek elsősorban szűr- és szűcsmunkákat, bútorokat és népi építészeti alkotásokat ábrázolnak hangsúlyozva a rajtuk található díszítő elemeket is.
Így több száz rajzon megmaradtak a bundák, cifraszűrök, bútorok díszítményei, az elkorhadt fejfák, kapuk mintái, mutatva azt a gazdag kézműves hagyományt, amely korábban jellemezte a mindennapi tárgyakat. Csete Balázs rajzgyűjtései a Néprajzi Múzeum gyűjteményében találhatók, és a múzeumi adatbázisban érhetők el. https://gyujtemeny.neprajz.hu/neprajz.06.05.php?bm=1&as=168&kv=347695
Csete Balázs rajztanár példáján láthatjuk azt az óriási munkát, amit a rajztanárok végeztek a népi díszítőművészet összegyűjtése területén. Elsők között voltak, akik esztétikailag értelmezték a népi kultúra tárgyait. A magyar ornamentika összegyűjtésében és kutatásában is úttörő szerepük volt.
Huszka József (1854-1934) sepsiszentgyörgyi rajztanár a szűcs és szűrhímzések mintáit állította az 1880-as évektől az ornamentika-kutatások középpontjába. Felhívta a figyelmet, hogy a szűrszabó legények nem vándoroltak külföldre, így a használt mintakincsük a magyar ornamentikát, a magyar ízlést tükrözi. A magyar díszítő styl című 1885-ben megjelent minta albumát minden magyarországi iskolába igyekeztek eljuttatni, és az iskolai tananyagba beépíteni.
Szinte Gábor (1855-1914) dévai rajztanár szemléletében is a rajzoktatás kapcsolódott a népi kultúra és a nemzeti kultúra területéhez. A motívumok közkinccsé tételét, rendszerbe foglalását tűzte ki a rajztanárok feladatául, ezt tekintette a művészeti nevelés elsődleges céljának.
A népi díszítőművészet oktatása a két világháború között is fontos volt, főleg a leányiskolákban, tanítóképzőkben, ahol a kézimunkaoktatással összefüggésben fontos népművészeti ismeretekhez juttatták a növendékeket. Mindezek széles körű ismerete segítette a magyaros ruhamozgalom kibontakozását is. Számtalanszor jelentett a népi díszítőművészet inspirációs forrást a művészetnek is, így az 1950-es években is, amikor animációs filmek és képzőművészeti alkotások születtek magukba építve a népművészet forma- és mintakincsét. Minden korszak újra meg újra felfedezte ezt a forrást, és láthatjuk az iparművészeti és művészeti oktatásban is a nyomait.
A Néprajzi Múzeum munkatársai napjainkban újra erre az inspirációs forrásra szeretnék felhívni a figyelmet, hiszen iskolai, akár középiskolai szinten is lehet építeni rá. A rajzoktatásban de más kreatív alkotóműhelyben is érdemes lehet hasznosítani az összegyűjtött díszítőművészeti munkákat. Új lehetőségek állnak a diákok és tanárok előtt, amikor a digitális technikák segítségével, a modern informatikai megoldások, alkalmazások lehetőségével ezeket a rajzos dokumentációkat feldolgozva kreatívan tudnak újra gondolni, újra alkotni hagyományos mintákat, díszítményeket, motívumokat. Nem a rajzos dokumentációk szolgai másolása, hanem teljesen szabad felhasználásuk, „újrahasznosításuk” az izgalmas. A hiteles rajzos gyűjtéseken keresztül a népművészeti ismeretekkel nem rendelkező fiatal generációk is felfedezhetik szűkebb hazájuk díszítőművészetét.
A Néprajzi Múzeum arra törekszik, hogy a kevésbé ismert motívumkincset teljes gazdagságában hozzáférhetővé tegye. Ezért újabban a múzeum adatbázisába vízjel nélkül kerülnek fel a képek, jó felbontásban, hogy aktív használatuknak, alkalmazásuknak mindennapi világunkba való visszakerülését segítse. Számtalan minta elérhető más on-line felületeken, de a múzeumi adatbázis lehetőséget ad egyfajta személyesebb kutatásra: meg lehet tudni, hogy honnan származik az adott minta, milyen tárgyról, ki készítette, esetleg mi a minta megnevezése, stb. Egy díszítmény megkeresése, kikutatása, megismerése majd újratervezése, felhasználása, például mai használati tárgyainkra – maszkra, szatyorra, pólóra nyomtatva kiváló ajándék lehet, ami egyedi értéket képvisel, és maradandó emléket nyújt egyben.
A Néprajzi Múzeum rajzgyűjteményének adatbázisa itt érhető el:
https://gyujtemeny.neprajz.hu/neprajz.06.05.php?bm=1
