„Hatékony” színek
Közismert, régi a megállapítás, hogy a színek hatnak az ember érzelmi állapotára. (A 19. század elején maga Goethe is foglalkozott a kérdéssel!) Érdemes belegondolni, milyen lenne például feketére vagy égővörösre festett falak között tanulni vagy tanítani… (Ugyanakkor megjegyzendő, hogy mindkét színnek lehet funkcionális szerepe az iskolában, ezekre később még visszatérünk.) Ezzel foglalkozik a tudomány eszközeivel a színdinamika is, melynek „célja az adott emberi tevékenység számára optimális színkörnyezet biztosítása”.
Miután kísérleti eredmények igazolták, hogy a színeknek munkateljesítményt növelő hatásuk is van, természetszerűen megnövekedett bizonyos munkáltatók érdeklődése a téma iránt. Nem véletlen tehát, hogy a kísérletek korai szakasza nagyüzemekben (ezen belül is a textilgyártással foglalkozókban) zajlott. Később más karakterű intézmények optimális színeit is vizsgálták, s ennek során kórházak, iskolák, napközi otthonok, óvodák színes térkialakításának módszereit is kidolgozták. Ez utóbbiakban természetesen már nem a termelékenység volt az elsődleges szempont: nem vesztette el jelentőségét a hatékonyság, de nagyobb szerepet kapott például a jó közérzet is.
Mindezek szorosan összefüggtek azzal, hogy a kísérletek során azt tapasztalták a kutatók, hogy a kedvelt színek jellemzők a nemre és a korosztályra is. Vagyis ezeket az eredményeket gyakran használják fel az olyan tervezési feladatoknál, ahol nagyszámú, jellegzetesen azonos nemű vagy korú „felhasználóra” lehet számítani. Az osztálytermek pedig tipikusan ilyenek az életkor szempontjából. Az újabb kutatások még az alsó- és felső tagozatosoknak ajánlott tanteremszíneket is elkülönítik!
Iskolák színkialakítása
Természetesen nem várható el, hogy minden iskolát (tantermet) azonnal átfessenek a színdinamika szabályait érvényesítve. Érdemes azonban figyelembe venni néhány vonatkozó szempontot és/vagy trükköt is. Arról nem is beszélve, hogy nem biztos, hogy radikális változtatásra van szükség: a színdinamikai szempontokat figyelembe vehetjük akár a dekorálásnál is.
Az első nagy „színdinamikai reform” már korábban lezajlott: ennek köszönhető, hogy a hagyományos, fekete táblákat sok helyen sötét olívzöldek váltották fel: ezen ugyanis (fehér krétát használva) kevésbé fárasztó az olvasás. De nem tűnt el teljesen a fekete táblafesték sem – igaz, sok helyen már a szabad rajzolás és a dekoráció osztálytermi eleme. Az alsó tagozatosok számára a falak és a mennyezetek színét zöldessárga, sárga és narancsszínre ajánlott festeni: ez ugyanis a kutatások szerint kompenzálja a kisdiákok fáradékonyságát, álmosságát kompenzálja. A felsős osztályok számára a sárga és a sárgászöld színeket javasolnak.
Általános alapelvként javasolják a szakemberek, hogy a folyosó más színű legyen, mint a tantermek – annak érdekében, hogy a szünetben az addig látottaktól eltérő színek friss, pihentető hatást váltsanak ki.
Félreértés ne essék, a szakértők fő célja nem a „tiltás” volt – általános alapelv az is, hogy minden színnek lehet funkciója egy osztályteremben: az élénkítő vöröset is javasolják „elszórtan” – például padok háttámlájára, vagy osztálybútorok fémszerkezetének színezésére. A fekete szín pedig nagyon fontos lehet a művészeti iskolában stúdiószínpadokon és minden olyan helyen, ahol fontos a világítás. (Ahol ugyanis ez jelen van, egyébként is olyan háttér szükséges, amely semmiképpen sem tükrözi a fényt.)
Forrás: Nemcsics Antal: Színdinamika
