Mi is az a lámpaláz?
A lámpaláz egyfajta lélektani gátlás, társas fóbia – elsősorban a szereplés előtti félelemérzést, szorongást értjük alatta. Elszenvedői többnyire nem tartják elég jónak magukat, vagy bizonytalanok saját képességeiket: szeretnének megfelelően szerepelni, de félnek, hogy elrontják. Az iskolai vagy óvodai környezetben természetesen igen könnyen előfordulhatnak lámpalázat kiváltó helyzetek, de az egyes esetekben nem feltétlenül elegendők a „Nyugodj meg!”, „Minden rendben lesz!” biztatások.
Beszéljünk róla!
A lámpalázas helyzetekre érdemes felkészülni, hosszú- és rövidtávon is: egyéni- és csoport(osztály)szinten egyaránt. Utóbbi esetekben érdemes (főleg nagyobb gyerekekkel) nyílt, közös megbeszélést tartani: ki milyen helyzetekben érez lámpalázat. Az ilyen megbeszéléseket természetesen érdemes pedagógusi bevezetővel kezdeni – akár úgy, kiválasztunk néhány „lámpalázgyanús” helyzetet és az ezekhez kapcsolódó érzéseket azonosítjuk. Például felvázolunk egy-egy helyzetet papíron és a jelenlévők (név nélkül) hozzáfűzhetik gondolataikat, például a következőképpen:
- amikor felszólítanak felelni, az jut eszembe, hogy…
- mielőtt a mikrofon elé állnék, arra gondolok, hogy…
- amikor hangosan fel kell olvasnom a verset, úgy érzem magam, mint…
A válaszok nyomán beszéljünk arról, vannak-e olyanok, akik hasonlóképpen éreznek és van-e valamilyen trükkjük a probléma megoldására. (Pl. mély lélegzetet venni, arra gondolni, hogy a múltkor milyen jól sikerült a fellépés, stb.) A beszélgetés fő célja, hogy egyáltalán nyíltan szóba kerüljenek ezek a helyzetek és a gyerekek érezzék, hogy mások szármára is ismeretesek ezek a helyzetek – akár megoldási javaslatuk is van az adott helyzetre.
Nyelvtörők
Kisiskolások, óvodások nagy valószínűséggel kevésbé tudatosak azérzelmeik kifejezését illetően, az ő esetükben különösen hasznos lehet néhány lámpaláz elleni „rítus” bevezetése: egy-egy esetleges szereplés esetén közösen, kézenfogva elmondott mondóka, nyelvtörő, csatakiáltás vagy egyénenkénti kézfogás sokat segíthet a közösség erejének megtapasztalásában, illetve az ilyenkor gyakori „szájzár” feloldásában. Az ilyen megoldások abban is segítenek, hogy az izgalomról elterelik a figyelmet, amikor az elmondandó szövegre vagy mozdulatra koncentrálnak a résztvevők.
Segítség a közönség soraiból
Beszélgessünk arról, hogy a jelenlévők hogyan segíthetnek valakinek a lámpaláz leküzdésében. (Figyelmes hallgatással, mosollyal, tapssal, ha a helyzet úgy kívánja, buzdító szavakkal, simogatással, hátba veregetéssel, integetéssel, transzparensekkel stb.) Ejtsünk szót arról, mikor mire van lehetőség. Ha a csoport létszáma megengedi, szervezett körülmények között tudatosan gyakorolhatjuk is. (Pl. közösen elmegyünk egy osztálytársunk fellépésére, vagy az iskolai sportcsapat mérkőzésére.)
Egyéni előkészületek
Beszéljük meg, milyen módon tehetünk a lámpaláz ellen: például tudatos előkészületekkel (ne az utolsó pillanatban érjünk a fellépés helyszínére, készítsük ki a megfelelő öltözéket, eközben tudatosan hangolódjunk az elkövetkező eseményekre). Tudatosítsuk azt is, hogy milyen módon növelhetnénk a komfortérzetünket egy-egy helyzetben. (Kedvenc pulóver felvétele, vízivás fellépés előtt, stb.)
