A megfelelő mennyiségű és rendszerességű folyadékbevitel mindenki számára fontos, de a gyerekek esetében különösen: egyrészt azért, mert testtömegükhöz képest nagyobb a testfelületük, így több víz párolog el a bőrükön keresztül, mint a felnőtteknek. Ennek ellenére sokszor szomjúságérzetük ellenére sem jut eszükbe inni. Ennek fényében sajnos nem meglepő annak a 2015-ös kutatásnak az eredménye, mely szerint minden ötödik magyar gyerek potenciálisan dehidratált. Egyebek mellett ezek a tények is indokolják, hogy összegyűjtsünk néhány vízivással kapcsolatos praktikát.
Vízközelben
Ha (az észszerűség határain belül) folyamatosan ivóvíz közelében vannak a gyerekek (például mindig van egy kancsó víz a közelükben), könnyebben hozzászoknak fogyasztásához. Különösen akkor, ha a felnőttektől is ezt látják. Érdemes átgondolni, hogy egy adott tevékenység keretei közé hogyan illeszthető be a vízfogyasztás, mely tevékenységeknél, milyen korosztálynál célszerű a lehetőségeket is figyelembe véve közös kancsót (természetesen külön poharakkal), vagy külön-külön kulacsot használni.
Szokások
Kialakíthatunk néhány vízivással (illetve annak rendszerességével) kapcsolatos szabályt is: például minden egyes étkezést fejezzünk be egy pohár vízzel. Természetesen érdemes az ilyen rituálékat inkább játékos formában bevezetni, mintsem parancsba adni: a „vízivási kötelezettség” helyett bevezethetjük például az étkezés utáni (vizes) koccintás hagyományát, vagy ihatunk valaki egészségére is hasonló körülmények között.
Ivóedények
A vízivás népszerűségét és higiéniáját nagyban elősegíti, ha mindenkinek saját ivóedénye van és valamilyen módon részt vehet annak kiválasztásában, vagy akár elkészítésében. Természetesen a jelenlévő felnőtteknek kell megszabniuk ennek kereteit (például azt, hogy különböző színű vagy mintájú pohárkák közül választhatnak-e a gyerekek, hozhatnak-e otthonról poharat és ha igen, milyen anyagból). Sőt, akár azt is eldönthetjük, hogy egyáltalán pohárból kell-e inni (lehet-e bögréből, kulacsból is) – ennek kapcsán érdekes lehet arról is tájékozódni, hogy mikor milyen ivóeszközöket használtak a történelem folyamán (a serlegtől a csalikancsóig). Végiggondolhatjuk (és el is készíthetjük) a vízivás „segédeszközeit” is – a szívószáldíszítéstől kezdve a keverőeszközökön át a pohárjelölő csipeszekig.
Ízek
Érdemes kipróbálni azokat a természetes és egyszerű eszközöket is, amelyekkel egészségkárosítás nélkül is ízesíthetjük (módjával) az ivóvizet: néhány szelet uborka, alma, vagy citrom, fahéjrúd, mentalevél, pár csepp citromlé. Érdemes felhívni a figyelmet a víz megfelelő hőmérsékletével kapcsolatos információkra is: mikor, milyen körülmények között lehet (érdemes) hidegebb vízzel, netán ízesített jégkockával hűsíteni magunkat. (Ez utóbbira vonatkozó ötleteket korábbi cikkünkben adtunk.)
