Az érzelmi intelligencia kutatása nem feltétlenül újkeletű, úgy tűnik, még sokáig meghatározó kutatási irány marad a pszichológiában és a pedagógiában. Nem véletlenül: a közhasználatú megfogalmazás szerint „ez az a terület, amelyben a gép nem tud megelőzni bennünket”. Ez természetesen nemcsak azokat nyugtatja meg ez a válasz, akik ellenérzést táplálnak az egyre gyorsuló ütemű technológiai változásokat illetően. A mások megértésével, meghallgatásával, az odafigyeléssel kapcsolatos tulajdonságok nemcsak azért fontosak, hogy a jövőben „gépekkel versenyezhessünk”: nyilvánvalóan kulcsszerepük lehet a jelenlegi (iskolai és óvodai) közösségekben is.
De nemcsak kellemes közeget teremthet az érzelmi intelligencia: Richard C. Atkinson és Ernest Hilgard 2005-ös kutatási eredményei szerint egyre több bizonyíték szól amellett, hogy az érzelmi intelligencia nemcsak a jó közérzet, hanem a siker egyik záloga is – meglátásuk szerint intelligensebbé válunk az érzelmi erőpróbák során.
Az előrejelzések szerint ez a jövőben sem változik majd – hiszen egyre több munkahelyen fogalmazódnak meg (akár a nagyipari cégek esetében is) olyan típusú elvárások, hogy a munkavállaló legyen képes az együttműködésre, szeressen csapatban dolgozni, legyen optimista. Ezeket a tulajdonságokat gyakran az érzelmi intelligenciát (is) vizsgáló tesztekkel mérik (különös tekintettel motiváltságra, önismeretre, önkontrollra, alkalmazkodóképességre). Könnyen elképzelhető, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztésének ilyen távlatai azok érdeklődését is felkelti, aki eddig kevéssé foglalkozott ilyen kérdésekkel. Milyen módszerekkel bővíthető a módszertani repertoár ilyen irányba? Nem szükséges túl bonyolult megoldásra, radikális szemléletváltásra gondolni.
A szakértők szerint már kisiskoláskorban alkalmazhatók ezekre irányuló játékos (csapatépítő) feladatok. Érdemes „bevetni” a dráma- és más művészetpedagógiai eszköztárakat. Emellett célszerű tudatosan „kiaknázni” a tanulók már meglévő erőforrásait: érdemes bevonni őket a különféle iskolai szervezési feladatokba, sőt saját, tanulással kapcsolatos céljaik kitűzésébe is. Ez utóbbi elősegítésére olyan módszerek alkalmazását kell előtérbe helyezni, mint például a disputa, egymás tanítása, egymás tanulásának segítése, a mozaikmódszer, a kooperációs technikák, a közös problémamegoldások, a projektmódszer, az e-learning és a különböző típusú kutatási feladatok, projektmunkák.
Forrás: Bredács, A. (2009). Az érzelmi intelligencia és fejlesztése az iskolában – különös tekintettel a tehetséggondozásra. Iskolakultúra, 19(5-6), 55-72. Elérés forrás https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/view/20850
