A tavaly megjelent, a vándortáborokat népszerűsítő Erdőszelfi című verseskötet tapasztalatai azt igazolták, hogy van létjogosultságuk a fiatalokhoz szóló, tematikus antológiáknak: a kortárs költők és írók valódi kedvet tudnak csinálni az aktív életmódhoz az olvasók számára. Hasonló céllal készült el idei párja, a Sportszelfi is.
A magyar gyermekirodalom legjobb hagyományaihoz nyúlik vissza a kötet, melynek gyakorlata szerint érdemes tematikus gyűjteményekben gondolkodni és újszerű szemlélettel feldolgozni egy adott tárgyat – esetünkben a sportot. Erre utal a cím is: az önfotózás során önmagunkról készítünk ugyan képet, de nem mellékes az sem, hogy hol, mikor, milyen körülmények között készült a kép, „miben vagyunk épp benne”. Például a mozgásban. Vagy éppen egy folyó vizében. Vagy egy régi házban a nagypapa hajdani vívófelszerelésével a kezünkben. Az irodalom eszközeivel ugyanis nem csupán sportágakat (eszközöket, szabályokat) lehet bemutatni, hanem (elsősorban) ehhez kapcsolódó érzéseket, emlékeket, asszociációkat is. Ennek megfelelően a kötetből egyebek mellett az is kiderül, hogy paripa-e a szobabicikli, vagy milyen a túrógombóc-pingpong.
De akár a következő gondolat is: „Mert magányosan áll a hegy, / de egyedül sosem hódíthatod meg, / és mert az elérhetetlen partokat is elkoptatja a hullám, / a hegyek mozdulatlanul állnak: / sosem felejthetem el, hogy erősebbek nálam.” (Hevesi Judit: Kötelék – részlet.)
A könyv szerzőinek névsora (jelesül Acsai Roland, Balázs Imre József, Békés Márta, Dávid Ádám, Demény Péter, Dragomán György, Gáti István, Grecsó Krisztián, Hevesi Judit, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Kiss Ottó, Lackfi János, Miklya Zsolt, Molnár Krisztina Rita, Szabó T. Anna, Vörös István) garancia arra, hogy sokszínű, sok szemszögű „képeket” tarthat kezében az olvasó.
Ez megnyilvánul a versek sokszínű témájában, a humorosabb, illetve líraibb hangvételű művek váltakozásában is – a formai sokféleségről és a magyar irodalomtörténeti hagyományok megjelenéséről nem is beszélve. Éppúgy fellelhető az „Egy, megérett a meggy…” – átirat, mint Weöres Sándor Tudom én már mit csinálok című versének aktualizált megfelelője, de felismerhetjük Petőfi, Balassi, vagy éppenséggel Homérosz sorait is. Mindezek mellett találkozhatunk slam poetry-szövegekkel és vízilabda szakkifejezésekre vonatkozó találós kérdésekkel is.
Az eligazodáshoz segítséget ad a kötet beosztása is, mely három alfejezetre tagolja a benne foglalt műveket – ezek egy-egy életkorhoz kapcsolódva sorolják be a verseket (Sebességben az erő, Bajnok lesz a neved, Győzelmi pázsit – 7-9, 10-12 éves, illetve 13 évnél idősebb gyerekek számára). A gondos szerkesztői munka Kiss Judit Ágnest és Eszéki Erzsébetet dicséri, az ötletes, kifejező illusztrációk Ritter Ottót.
Érdemes belelapozni!
Kedvcsinálóként egy kapcsolódó animáció:
(Az animáció forrása: Aktív Magyarország YouTube csatorna)
