A kódolás számomra… egy tanulási folyamat, inspiráció, sokszor komoly tevékenység. Nem vagyok informatika tanár, bár informatikus könyvtáros diplomám van, ami azonban bölcsész– és nem természettudományos végzettség. Így a kódolás klasszikus értelemben „nincs a véremben”. Nekem is tanulnom kell, de szívesen teszem ezt mindig újabb és újabb alkalmazásokkal, mert ezeket azután tanítványaimnak is meg tudom mutatni. Nagyon kedvelem a blokkprogramozást, vizuálisan könnyebb felfogni, a munka végén pedig látványos alkotások születnek. Az alsótagozatosok is kedvelik, főleg a Scratchet.
Nincs olyan tanév az utóbbi években… amikor ne vettünk volna részt a nagyszerű európai Code Weeken. Már nem csak elszigetelten, egyénileg teljesítem a kihívásokat, hanem behálóztam az egész iskolát. Az Újpesti Csokonai tantestülete egyébként is egy igazán innovatív csapat. Mindenbe „beleártjuk” magunkat, amiről azt gondoljuk, hogy tanítványaink hasznára válik. A hétköznapi nehézségek sajnos minket is elértek, mégis még mindig képesek vagyunk újabb és újabb programokba beszállni.
A közösség, amelyik mindig képes inspirálni… a „tágabb” értelemben vett kollégáim, akikkel nem egy intézményben dolgozom, mégis állandó, főleg szakmai kapcsolatban vagyunk. Néha már barátinak is mondható ez a kapcsolat. Követjük és ha tudjuk, segítjük egymás munkáját, alig várjuk, hogy „élőben” találkozhassunk egy-egy konferencián. Beszélgetéseink során mindig rengeteg új ismerettel gazdagodom és újult erővel vetem bele magam a tanításba. Igaz, a „kicsik” között sohasem unalmas az élet, mégis kell az inspiráció a megújuláshoz. Ezektől a kollégáimtól az elmúlt évek során rengeteget tanultam.
A legutóbbi konferencia, ahol voltam… az első Magyarországi Code Week Konferencia. Kiváló csapat jött össze mind az előadókból, kiállítókból, mind a résztvevőkből. A helyszín sokadszorra is lenyűgözött, nagyon szeretek az AKG-ba járni. A hatalmas terek, a színes, komfortos aula lehetőséget teremtenek kiscsoportos beszélgetésekre, de kiállítások szervezésére is. A program jól szervezett volt, a szekciókban igazán érdekes előadásokat hallottam. Megismertem új embereket, pedagógusokat, akik saját iskolájukban népszerűsítik a Code Week-et.
Sosem telhet el úgy nap az iskolában, hogy… ne kellene valamilyen problémát megoldani. A probléma persze nem mindig negatív előjelű, sokszor nagyon is kedvező a megoldás, azonban jobb lenne, ha kevesebb lenne ezekből. De sohasem telhet el úgy nap az iskolában, hogy a számomra kedves tanítványaimmal ne beszélnék. Most éppen első osztályosokat tanítok, de a tavalyi negyedikesekkel is összeköt még a „köldökzsinór” egy digitális kultúra tantárgy erejéig. Érdekes megtapasztalni a korosztályok közötti különbséget, látni, hogy mi lesz a picikből. Nagyon jó érzés, amikor a 6 évesek csillogó szemmel figyelik, hogy mi fog következni a tanórán, hogy sokszor odabújnak, megölelnek, de nagyon jó látni, hogy az 5.-esek kamaszos bájjal fordulnak felém.
Jó lenne, ha… tudnék segíteni a kiváló, igazán erre a pályára való fiataloknak! Nagyon várom, hogy vajon nyertes lesz-e a beadott Erasmus+ pályázatunk, mert ha igen, akkor a diákok és a tanárok számára is kitárulhat a világ. Olyan sok nemzetközi programot ismertem meg az utóbbi időben, ezeket vagy hasonlókat jó lenne élőben is megtapasztalni. Az utazás, a sokszínű világ, a más országok jógyakorlatainak megismerése, önmagában is a pedagógusok, diákok jóllétét eredményezi.
Számomra a kikapcsolódás… a kézimunka, a keresztszemes hímzés, a horgolás, az ajándékkészítés. Szeretek olvasni is, kár, hogy ezekre mostanában kevés időm van. De az igazi kikapcsolódás, ha jó társaságban fecserészhetek, tét nélkül válthatom meg a világot. Mindenki tudja rólam, hogy ezt szívesen teszem. Ha a társaságnak még főzhetek is, az külön öröm számomra.
A sorozatot szerkeszti és tördeli Tóth Éva főszerkesztő.
