Bardócz András a kozmikus pedagógiáról szóló cikke kapcsán említette meg Madách művét. „Platón a […] megjegyzi, hogy a lélek természetét nem lehet megismerni a mindenség természetének ismerete nélkül. Lélek, légzés, levegő: társas lény voltunknak kétségbevonhatatlan jele, hogy mindnyájan egy levegőt szívunk. Lelki és szellemi életünkre is hatással van teljes környezetünk, melynek viszonylagos állandóságát a globális folyamatok labilis egyensúlya biztosítja. E környezetet csupán rész szerint érzékeljük.” A szerző ezt annak kapcsán említette, hogy mindezek ellenére fontos, hogy az iskolának törekednie kell a teljes emberi kultúra közvetítésére. Természetesen a gyerekek élekorához és tudásszintjéhez alkalmazkodva (a szerző példája Bartók, akinek „mikrokozmoszában benne van a zongoramuzsika, úgy, ahogy azt gyermekeknek játszani lehetséges és érdemes”.)
Fontos tehát, hogy a gyerekek az iskolában is szerezzenek információkat a „mindenségről”, az emberiség „egészének” problémáiról. A tanári tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatalokat leggyakrabban a jövővel kapcsolatos kérdések foglalkoztatják e téren (így a Madách-mű tizenkettedik-tizennegyedik színei).
Az Irodalmi Magazin kérdésére válaszolva Wenczel Imrével, a győri Révai Miklós Gimnázium magyar- és drámatanára egy nagyszerű drámás játékot is ajánlott a témához kapcsolódóan: „Az Időugrás című játékban tizenkét-tizennégy fős csoportban a tanulók párokban „dolgoznak”. Mindketten vagy Ádámot, vagy Évát képviselik, az ő szerepükben gondolkodnak. Kétperces interjút készítenek egymással. Előbb csak az egyikük beszél, a másik pedig hallgatja, és megpróbálja minél részletesebben megjegyezni azt, amit a párja mondott. Arról beszél az interjú alanya, hogy mi van vele tíz évvel azután, hogy Lucifer és az Úr nem jelentkezett többet az életükben. Ezután a társa széke mögé állva az ő nevében ismerteti a hallott információkat az egész csoporttal. Miután végzett, a társa kiegészítheti, helyesbítheti a hallottakat. Ha mindenki (hat-hét játszó) elmondta az időugrásos fantáziatörténetét, csere következik, az lesz az interjúalany, aki idáig hallgató volt. Azonkívül, hogy a játék alaposan megmozgatja a tanulók fantáziáját, mozgósítja kreativitásukat, azonnal közelebb hozza számukra azokat az örömöket, problémákat, amelyek jellemezhetik Ádám és Éva későbbi életét. Persze a játszók elképzelése szerint – és éppen ez a lényeg.”
Forrás:
- Bíró Máté: „A mese mindent visz” https://irodalmimagazin.hu/lapszamok/irodalmi-magazin/2020-11-10
- Bardócz András: A kozmikus nevelés pedagógiája, https://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/29959/29677
