Kedves Adrienn, először is szeretném megköszönni az újabb interjút, mindig öröm veled beszélgetni. A mai témánk az óvoda-iskola átmenet, amiben szülőként is érintett vagyok. Kezdjük is akkor a szülőkkel: hogyan élik meg általában ők ezt az időszakot?
Először is nagyon hálás vagyok én is a megtisztelő felkérésedért, ez pedig abszolút kölcsönös, számomra is nagy ajándék mindig ilyen inspiráló beszélgetésben részt venni, és most különösen ebben a témában, amiről tapasztalataim alapján olyan keveset beszélünk, mégis a gyermekek intézménybe kerülésének egyik legfontosabb állomása, hiszen a rendszer sajátosságaiból eredően olyan sok változást hoz ez az időszak a szülők és a gyerekek életébe is. Akkor először arról, hogy hogyan élik meg a szülők ezt az helyzetet. Egyfelől nagyon nehéz általánosítani, mert azt gondolom, hogy amikor valamilyen nagyobb változás történik egy család életében, minden érzés elfogadható. Így előfordulhat boldog izgatottság és várakozás, de ugyanúgy jelen lehet szorongás, félelem, vagy éppen ezek egyszerre, de a sor hosszasan folytatható lenne. Ugyanakkor mégis általánosíthatunk abban az értelemben, hogy mint minden családi életciklus változás, úgy ez az időszak is krízisállapotnak tekinthető. Itt a krízis szó nem arra gondolok, amire gyakran a köznyelvben ezt a fogalmat használjuk (valamilyen feltétlenül negatív állapotra, eseményre, helyzetre),
hanem arra, hogy a krízis valójában olyan fordulatot jelent, amely a korábbi életformától való eltérést hoz, így a megküzdés-egyensúly folyamatos körforgása jellemzi, ahol a megfelelő stratégia megválasztását követően fejlődés várható egy család életében. Minden ilyen úgynevezett normatív krízisben (mely szükségszerűen előfordul minden család életében és szükségszerű a fejlődéshez) újabb és újabb szükségletek jelenhetnek meg a család egyes szereplői részéről, így szükséges a rendszer életében bekövetkező változás során felszínre kerülő aktuális feladatok, viselkedések és kapcsolatformák gyakorlása, valamint a változással járó veszteségek feldolgozása a kiegyensúlyozottabb működés érdekében. Jelen életciklus váltásra (iskolába kerülő gyermek) vonatkoztatva: jelen iskolarendszer hátterén fokozottan megjelenik az intellektualitás hangsúlya, a siker-kudarc kérdése, valamint a teljesítményigény. Az iskolarendszer elvárásaihoz igazodva ebben az időszakban a család egyik legfontosabb feladata megfelelni az iskolai elvárásoknak, mely tehát a szülőkre is igaz lehet: gyakran élik meg nagyobb stresszhelyzetként, mint gyermekeik, újraélik egykori saját emlékeiket, és gyermekeik kudarcait, sikereit adott esetben saját kudarcaiknak, sikereiknek tulajdoníthatják.
Hogyan könnyíthetik meg ezt az átmenetet az óvodapedagógusok?
Az óvodapedagógusok szerepe – kiegészülve természetesen a szülői támogatással és otthoni fejlesztéssel, neveléssel – a gyermekek harmonikus és komplex személyiségkibontakoztatásán, művészetek és játékos feladatok önkifejező voltának megismertetésén és támogatásán túl abban is áll, hogy olyan értékek, tulajdonságok birtokosaivá is tegyék őket, melyek a közösségi élet elengedhetetlen elemei. Azt hiszem, fontos azonban az első osztályos tanítók szerepéről is beszélnünk az átmenet támogatásával kapcsolatosan. Azért, hogy a gyerekek minél könnyebben megszokhassák az iskolai élet normarendszerét, segítség lehet, ha az átmeneti időszakban használnak óvodai jeleket bizonyos feladatokhoz; az első héten lehetősége biztosítanak arra, hogy behozhassák kedvenc játékukat; kialakítanak játszósarkot az osztályteremben lehetőség szerint, párnákkal, játékokkal; bevezetik, hogy minden hét elején tartanak egy 30 perces élménymegosztást, beszélgetőkört a gyerekekkel, mely figyelem- és empátiafejlesztő is; a gyermekek közös tevékenységeire, aktivitására szociális-érzelmi fókuszú visszajelzéssel reagálnak; lehetőség szerint minél több alkalmat teremtenek a pedagógus-szülő kapcsolatteremtésre; visszajelzést kérnek félévkor, év végén a gyerekektől a közös munkánkat illetően rajzos, kreatív formában.
Érezhetően óriási a szakadék, a váltás, ami egy nyár alatt megtörténik a gyerekek számára, szinte átmenet nélkül. Milyen gyakorlati tanácsokkal látnád el a szülőket a nyári időszakra, mi a helyzet például a délutáni alvás elhagyásával?
Ez a hirtelen váltás sajnos tényleg abszolút így van. Egy korábbi alkalommal már beszélgettünk arról, hogy hogyan segíthetünk akár szülőként, akár pedagógusként a gyermekeknek az iskolakezdés időszakában, ami különösen fontos jelen esetben, hiszen azon túl, hogy az újdonsült kisdiákoknak ez lesz az első tanévük, nem tudhatjuk, ki milyen élményekkel, tapasztalatokkal, gondolatokkal az „érzelmi hátizsákjában” kezdi meg az iskolát a nyári vakációt követően. Véleményem szerint abban, hogy a kicsik ne féljenek az újdonságtól, nagyon sokat segíthetnek a következő gyakorlatok, amik az addig még ismeretlen és bizonytalan helyzetet megszelídítik:
- Nyári élmények feldolgozása: A tanévre való lelki felkészülés elengedhetetlen része az elmúlt időszak eseményeinek, élményeinek feldolgozása, elengedése, elraktározása (visszatekintő beszélgetéssel, emlékkönyv készítésével)
- Legyünk jelen: Gyermekünk számára a mi, biztonságot nyújtó szülői jelenlétünk adhat kapaszkodót az iskolakezdés esetleges nehézségeivel szemben. Fontos, hogy adjunk lehetőséget és legyünk elérhetőek számára a beszélgetésre, hogy érzéseit bátran kifejezhesse és érezze aktív figyelmünket, odafordulásunkat, megértésünket, támogatásunkat.
- Szorongás lecsendesítése: Gyermekünk szorongásának csökkentése az iskola előtti várakozásban saját szülői önvizsgálatunkkal kezdődik. Érdemes feltennünk magunknak a kérdést, hogy: „mi szülőként mit gondolunk az iskolakezdésről? Mit láthat rajtunk gyermekünk? Vannak aggodalmaink? Szorongunk, sajnáljuk őt, esetleg féltjük? Nagy elvárásokat támasztunk felé? Nem beszélgettünk vele eleget arról, hogy milyen lesz majd ott?” Bár bizonyos mértékig természetes, hogy az eddigi spontán játékot egy formálisabb, szárazabb tananyag váltja fel az iskolakezdéssel, ne feledjük, hogy a gyermekünk iskolai teljesítménye önmagában nem jelzi előre későbbi sikereit, sikertelenségeit (sem a mi szülői sikereinket, sikertelenségeinket), vagy az élet olyan fontos készségeit, mint a kíváncsiság, kreativitás, megbízhatóság, együttérzés, vagy bátorság. Így nyomasztó elvárások helyett a gyerekeknek leginkább egyéni fejlődési tervre, figyelemre, elfogadásra, szeretetre van szükségük, melyet úgy tudunk biztosítani számukra, ha nemcsak teljesítményüket értékeljük, hanem a befektetett munkájukat, kitartásukat, hozzáállásukat is, így azt élik meg, hogy képességeik fejleszthetőek. Ha pedig dicséretünk, bátorításunk hiteles, fejlődésre ösztönző, gyermekünk szárnyalni fog.
- Biztonságos keretek: Szülői következetességünk kiszámíthatóságot, így biztonságot ad a gyermeknek, melyre különösen nagy szüksége van a változásokhoz való alkalmazkodásban. Ennek többféle módja is lehet:
- Alakítsunk ki egy átmeneti időszakot augusztus utolsó heteiben: fontos, hogy gyermekünk ne a nyaralásból menjen egyből az iskolapadba, hanem legyen időnk együtt feldolgozni a nyári élményeket, eseményeket, és mind fejben, mind lélekben rá tudjunk hangolódni a pihenő utáni változásra.
- Érdemes már az iskolát megelőző hetekben egy tanév időszakára is alkalmazható napirendet kialakítanunk (és akár vizuálisan is elkészítenünk) jól kijelölt feladatokkal, helyzetekkel gyermekünk életkorát figyelembe véve. Fontos, hogy a napirend tartalmazza a tananyag, vagy valamilyen játékos, fejlesztő feladat feldolgozását, mozgásos játékokat, alkotást, kreatív tevékenységeket, valamilyen – gyermek életkorának megfelelő – házimunkát, közös, minőségi időt és egyéni időt.
- Ép testben ép lélek: Érdemes kellő figyelmet fordítanunk arra a tényre, hogyha testünk fizikai állapota megfelelő, lelkünk is kiegyensúlyozottabban működik. Kisgyermekeknél pedig különösen fontos a megfelelő mennyiségű alvás, pihenés, az elegendő folyadékbevitel, a minőségi táplálkozás, a mértékletesség, valamint a szabad levegőn, napfényben töltött testmozgás.
- A „tárgyi” felkészültség fél siker: Hasznos lehet begyűjtenünk minden fontos információt a feladatokkal, teendőkkel (tanszerek beszerzése, előkeresése, előkészítése), határidőkkel (tanév rendje), szokásokkal, hagyományokkal valamint a lehetőségekkel (szakkörök, sportkörök) kapcsolatban. Ezekről gyermekünkkel is beszélgessünk, hiszen sokszor lehetnek olyan elképzelései, vélekedései, melyek indokolatlanul keletkezhettek. Lehetőség szerint látogassuk meg közösen az iskola épületét. További fontos ráhangolódást segítő program, ha közösen rendezzük be az iskolakezdésre gyermekünk szobáját, együtt kötjük be a tanszereket, valamint szabad kezet adunk neki a kisebb döntésekben (milyen színű füzeteket, tolltartót válasszunk, mit egyen reggelire), mely által kontrollérzetük, így biztonságuk is növekedhet.
Hogy érzed, mennyire kell gyakorolni, előre készülni az iskolára?
Összességében úgy látom, hogy szükséges is, és nem is. Szükséges a szó olyan értelmében, hogy tulajdonképpen gyermekünk nevelésével (vagy óvodapedagógusként a gyermekek támogatásával, fejlesztésével) arra is vállalkozunk, hogy egy érett, egészséges és szociálisan is kompetens, beilleszkedésre képes embert terelgessünk a növekedése útján, így saját példamutatásunkkal igazából már egészen kicsi koruk óta készítjük és készíthetjük őket azon tulajdonságok, képességek erősítésével, melyek az iskolai élethez elengedhetetlenek. Nem szükséges azonban olyan értelemben, hogy a nyári szünet, iskolára hangolódás, pihenés és kikapcsolódás rovására fejlesztő feladatokkal halmozzuk el a gyermeket. Bár minden élethelyzet és család más és más, így ez utóbbi esetre sem mondhatjuk azt minden kiegészítés nélkül, hogy nem helyes, hiszen ha egy család minden tagja egyöntetűen, közös megbeszélést követően megfelelő keretek között tarthatónak és a gyermek fejlődését elősegítőnek látja, hogy a hangolódás részeként a játékos módon történő gyakorlást, és ez nem hátráltatja a gyermeket kipihentségében, szabad játékában, vagy akár a gyermek maga igényli, az is teljesen rendben van. Ebben az esetben talán a tárgyi tudás szempontjából két legfontosabb területet érdemes fejleszteni játékosan:
- Figyelemfejlesztő játékok:
- „Mi esett le?”: Leejtünk, vagy megütögetünk különböző tárgyakat, amelyek hangját a gyerekeknek bekötött szemmel, vagy elfordulva fel kell ismerniük.
- „Kopogd vissza!”: Eltapsolunk, vagy elkopogunk valamilyen ritmust, amit a gyermeknek meg kell ismételnie.
- „Hol az óra?”: Egy szobában elrejtünk egy hangosan ketyegő órát. A gyermek feladata, hogy megkeresse.
- „Mondd utánam!”: Mondunk egy összetettebb mondatot, vagy hosszabb szót, a gyermeknek pedig az a feladata, hogy pontosan visszamondja.
- „Suttogó”: Kitalálunk egy kategóriát (pl. állatok, növények, használati tárgyak) és ezen belül elsuttogunk szavakat, amiket a gyermek, ha kitalál, el kell utánoznia mozdulatokkal.
- „Csináld az ellenkezőjét”: Instrukciókat adunk a gyerekeknek, aminek az ellenkezőjét kell csinálniuk. (Pl. „Állj jobb lábon!” – erre a gyermeknek a bal lábán kell állnia)
- Memóriafejlesztő játékok:
- „Mi változott?”: Sorba rendezünk néhány tárgyat, majd miután a gyermek megfigyelte, becsukja a szemét, mialatt mi változtatunk a tárgyak sorrendjén. Ezt követően ki kell találnia, mi változott.
- „Mit raktam ki?”: Képekből, vagy pálcikákból kirakunk valamilyen ábrát, majd arra kérjük a gyermeket, hogy rakja ki ugyanazt, miután a sajátunkat letakartuk.
- „Tapintsd ki!”: Egy kis szatyorba különböző tárgyakat helyezünk el, amiket a gyermeknek – anélkül, hogy megnézné, kizárólag tapintással – fel kell ismernie.
- „Memóriajáték”: páros képekkel a jól ismert módon
Melyek a legfontosabb újdonságok a gyerekek életében az óvodából az iskola kapuján belépve?
Bár azt gondolom, hogy az óvodák (természetesen a megfelelő támogató szülői háttérrel együtt) a gyerekek ott töltött évei alatt nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy megfelelően felkészítsék és a szükséges kompetenciákkal ruházzák fel a leendő iskolásokat, nagyon sok olyan új – és eddig nem tapasztalt – változás történik, melyekre legfeljebb csak elméletben, de gyakorlatban nem is lehet felkészülni. Ilyen a gyermekek identitásának alakulása; az érzelmi kettősség, ami megjelenhet bennük: öröm, büszkeség, kíváncsiság mellett feszültség, izgalom, stressz; teljesen új környezet, szokásrendszer és új viselkedési normák; az önállóságuk, valamint különböző iskolaspecifikus készségeik, képességeik fejlődése; szélesedő kompetenciáik; a gyermekcsoportok összetételének változásai, kapcsolati rendszerek változásai (gyermek-gyermek, felnőtt-gyermek), társas kapcsolatok differenciálódása (új kommunikációs, kooperációs formák, szociális készségek), valamint a direktebbé váló teljesítményorientáció.
Szerinted melyek a sikeres iskolakezdés legfontosabb tényezői?
Alapvetően úgy látom, hogy a sikeres iskolakezdést három csoport együttes munkája határozza meg: a szülőké, a pedagógusoké és a gyermekeké. A szülők oldaláról a felkészítés, bátorítás, és az iskolához való megfelelő hozzáállás a legfontosabb. A pedagógusok szerepe leginkább az óvoda-iskola átmenet támogatásában áll, valamint ugyancsak a felkészítésben. A gyermekek pedig amikor elérik a megfelelő érettségi szintet (mely mindenkinél teljesen egyedi és egyéni) megfelelő inspiráló környezetben, ösztönösen nyitottak arra, hogy képességeik és lelkesedésük révén „sikeresek legyenek” az iskolában, ami alatt nem(csak) a tantárgyi teljesítményt értem, hanem olyan fontos iskolai szociális készségeket, mint például az önreguláció és önszabályozás, a csapatmunkára való készség, segítőkészség, felelősségvállalás, kompromisszumkészség, elfogadás, vagy tisztelet.
Ezek mellett pedig alapvetően létezik egy úgynevezett iskolaérettségi „lista”, mely szerint amennyiben ezekkel rendelkezik a gyermek az iskolába kerülésekor, az jó alapot adhat az iskolai sikerességnek (a teljesség igénye nélkül):
- Testi fejlettség: arányos test, tanulékonyság, kezesség, érzékszervi finomodás, javuló mozgáskoordináció, megfelelő testsúly, magasság
- Értelmi, kognitív tényezők: sokrétű képességek, jártasságok, érdeklődés, testkép, testtudat, téri tájékozódás, megfelelő beszédkészség, figyelem, monotónia tűrés
- Érzelmi érettség: differenciáltabb érzelmek, kezdeményezőkészség, kíváncsiság, nyitottság, motiváció, önállóság, önszabályozási képességek
- Szociális készségek: beilleszkedési képesség, normák betartása
Köszönjük Eppel-Pásztor Adrienn – pszichológusnak a fantasztikus interjút. Adrienn munkája követhető Facebook oldalán.
