Elkezdődik a szeptember, becsengetnek. Sok újonc, vagy már tapasztaltabb kisdiák kezdi meg a tanévet (az őket támogató szülőkkel és pedagógusokkal együtt):
ki nehezebb, ki könnyebb élményekkel, tapasztalatokkal, gondolatokkal az „érzelmi hátizsákjában”, a nyári vakációt követően. A tanévkezdés újabb kihívásokat hoz, változásokat, bizonytalanságot: ESETLEG iskolaváltást, pedagógusváltozást, szorosabb napirendet, elvárásokat, kötöttségeket, feladatokat. Felmerülhet tehát a kérdés: hogyan tudunk szülőként, pedagógusként felkészülni a tanévkezdésre és támogatni gyermekeinket, hogy az igazán jó, kellemes élmény lehessen mindannyiunk számára?
Ötletek szülőknek
- Élményfeldolgozás, ráhangolódás: A tanévre való lelki felkészülés elengedhetetlen része az elmúlt időszak eseményeinek, élményeinek feldolgozása, elengedése, elraktározása. Ehhez segítségünkre lehet néhány játék, ötlet:
- A nyár, vagy az elmúlt időszak során készült képek, videók közös átnézegetése.
- Emlékkönyv, élménynapló készítése a nyárról.
- Családi kupaktanács és visszatekintő beszélgetés (akár saját készítésű, előre legyártott kis kérdéskártyákkal) a közösen átélt kalandokról: „Melyik program tetszett a legjobban, mi az, amire mindenképpen szeretnél emlékezni? Miben fejlődtél a legtöbbet a nyáron? Mi az, amit mindenképpen szeretnénk jövőre is csinálni? Mi az, amit semmiképpen nem csinálunk jövőre? A nyáron az volt a legjobb döntés, amikor…, A legfontosabb lecke, amit megtanultam a nyáron…, A legnagyobb nehézség, ami megoldódott…, A legviccesebb kalandunk az volt, amikor…,Ha címet kellene adnunk az idei nyarunknak…” Mindez akár időkapszula formájában is elkészíthető, amit a következő évben közösen kibonthatunk és visszatekinthetünk, hogyan éreztük magunkat, miket csináltunk korábban.
- Nyári „bingo”, vagy bakancslista készítése az átélt élményekről.
- Legyünk jelen: Gyermekünk számára a mi, biztonságot nyújtó szülői jelenlétünk adhat kapaszkodót az iskolakezdés nehézségeivel szemben. Fontos, hogy adjunk lehetőséget és legyünk elérhetőek számára a beszélgetésre, hogy érzéseit bátran kifejezhesse és érezze aktív figyelmünket, odafordulásunkat, megértésünket, támogatásunkat. Célunk ne az legyen, hogy elkerüljük az aggodalmat, hanem az, hogy megtanítsuk őt, hogyan bánjon ezekkel a helyzetekkel.
- Keressük a jót: Fontos, hogy gyermekünkkel őszintén beszélgessünk az esetleges nehézségekről azok alapján, amilyen aggodalmakat megoszt velünk, ugyanakkor társalgásunk fókuszában álljanak az iskolához, óvodához fűződő kellemes élmények, események, várakozások (találkozás a barátokkal, új különórák, lehetőségek, izgalmas tananyagok), ahol megoszthatunk saját tapasztalatokat is, hogy gyermekünk érezhesse, nincsen egyedül a problémájával. Emellett pedig hangsúlyozzuk, hogy mindez egy új, izgalmas kaland lesz, ahol mi is mellette állunk és segítjük őt.
- A szorongás lecsendesítése: Gyermekünk szorongásának csökkentése az iskola, vagy óvoda előtti várakozásban saját szülői önvizsgálatunkkal kezdődik. Érdemes feltennünk magunknak a kérdést, hogy: „mi szülőként mit gondolunk az iskolakezdésről? Mit láthat rajtunk gyermekünk? Szorongunk, sajnáljuk őt, esetleg féltjük? Nagy elvárásokat támasztunk feléjük? Nem beszélgettünk velük eleget arról, hogy milyen lesz majd ott? Akár most kezdi gyermekünk az iskolát, akár idősebb kisdiák, a tanév elején érdemes végiggondolnunk, hogy milyennek szeretnénk látni gyermekünket az iskolából kikerülve? Milyen tulajdonságok, képességek, érzések, gondolatok birtokosának szeretnénk őt tudni?” Bár bizonyos mértékig természetes, hogy az eddigi spontán játékot egy formálisabb, szárazabb tananyag váltja fel az iskolakezdéssel, ne feledjük, hogy a gyermekünk tanulmányairól szóló visszajelzések (vagy jegyek) – ha helyes módon történnek – segíthetik tanulását, azonban önmagukban nem jelzik előre későbbi sikereiket, sikertelenségeiket, vagy az élet olyan fontos készségeit, mint a kíváncsiság, kreativitás, megbízhatóság, együttérzés, vagy bátorság. Így nyomasztó elvárások helyett a gyerekeknek leginkább egyéni fejlődési tervre, figyelemre, elfogadásra, szeretetre van szükségük, melyet úgy tudunk biztosítani számukra, ha nemcsak teljesítményüket értékeljük, hanem a befektetett munkájukat, kitartásukat, hozzáállásukat is, így azt élik meg, hogy képességeik fejleszthetőek.
- Bátorítás mindenek felett: Nemcsak gyermekünk tanulmányait illetően, hanem tevékenységeivel, feladatvégzésével kapcsolatosan is fontos, hogy dicséreteinkkel bátorítsuk őt. Egy dicséret akkor hiteles, ha őszinte, így igyekezzünk ne általánosságokban, hanem konkrét dologra (akár apró részletekre) vonatkoztatva bátorítást, fejlődésre ösztönző dicséretet megfogalmazni odafordulva, figyelemmel, szeretettel. „Milyen gyönyörűen kiszínezted ezt a virágot! Látszik, hogy mennyire sok időt foglalkoztál vele!”. A bátorításhoz tartozik az is, hogy ünnepeljük meg az első napot, vagy hetet egy különleges étellel, programmal, mely esemény szervezése szintén boldog várakozással tölti el gyermekünket.
- Biztonságos keretek: Szülői következetességünk kiszámíthatóságot, így biztonságot ad a gyermeknek, melyre különösen nagy szüksége van a változásokhoz való alkalmazkodásban. Ennek többféle módja is lehet:
- Alakítsunk ki egy átmeneti időszakot augusztus utolsó heteiben: fontos, hogy gyermekünk ne a nyaralásból menjen egyből az iskolapadba, hanem legyen időnk együtt feldolgozni a nyári élményeket, eseményeket, és mind fejben, mind lélekben rá tudjunk hangolódni a pihenő utáni változásra.
- Érdemes már az iskolát megelőző hetekben egy tanév időszakára is alkalmazható napirendet kialakítanunk (és akár vizuálisan is elkészítenünk) jól kijelölt feladatokkal, helyzetekkel gyermekünk életkorát figyelembe véve. Fontos, hogy a napirend tartalmazza a tananyag, vagy valamilyen játékos, fejlesztő feladat feldolgozását, mozgásos játékokat, alkotást, kreatív tevékenységeket, valamilyen – gyermek életkorának megfelelő – házimunkát, közös, minőségi időt és egyéni időt.
- Készíthetünk közösen egy egész tanévre szóló naptárat, ahová minden hónapban bejelölhetjük, berajzolhatjuk, beírhatjuk közösen az aktuális és közelgő eseményeket (ünnepnapokat, szüneteket, kirándulásokat, iskolai teendőket).
- Használhatunk „napértékelő”, vagy „érzelmi akcióterv” készítő feladatlapokat.
- Átmeneti időszak az iskolában: Ha kicsi gyermekünk aggódik az iskola első napjaiban az újdonságtól, változásoktól, küldhetünk vele bátorító kártyákat, melyeket becsempészhetünk az uzsonnásdobozába, mappájába („Nagyon szeretlek és hálás vagyok érted! Annyira boldog vagyok, hogy én lehetek az anyukád/apukád! Biztos vagyok benne, hogy meg tudod csinálni!”). Ennek egy másik alternatívája lehet, ha gyermekünk egy apró tárgy formájában elvisz „belőlünk egy kis darabot”, lehet ez egy fénykép, egy anya, vagy apa illatával befújt zsebkendő, vagy egy „tenyérbe nyomott puszi”, bármi olyan tárgy, vagy közösen megbeszélt jel, amely egy boldog emlékhez köthető, így biztonságot nyújt és jó érzésekkel tölti el a szívét.
- Ép testben ép lélek: Érdemes kellő figyelmet fordítanunk arra a tényre, hogyha testünk fizikai állapota megfelelő, lelkünk is kiegyensúlyozottabban működik. Kisgyermekeknél pedig különösen fontos a megfelelő mennyiségű alvás, pihenés, az elegendő folyadékbevitel, a minőségi táplálkozás, a mértékletesség, valamint a szabad levegőn, napfényben töltött testmozgás.
- A „tárgyi” felkészültség fél siker: Amennyiben gyermekünk most kezdi az iskolát, hasznos lehet begyűjtenünk minden fontos információt a feladatokkal, teendőkkel (tanszerek beszerzése, előkeresése, előkészítése), határidőkkel (tanév rendje), szokásokkal, hagyományokkal valamint a lehetőségekkel (szakkörök, sportkörök) kapcsolatban. Ezekről gyermekünkkel is beszélgessünk, hiszen sokszor lehetnek olyan elképzelései, vélekedései, melyek indokolatlanul keletkezhettek. Lehetőség szerint látogassuk meg közösen előzetesen az iskola épületét. További fontos ráhangolódást segítő program, ha közösen rendezzük be az iskolakezdésre gyermekünk szobáját, együtt kötjük be a tanszereket, valamint szabad kezet adunk neki a kisebb döntésekben (milyen színű füzeteket, tolltartót válasszunk, mit egyen reggelire), mely által kontrollérzetük, így biztonságuk is növekedhet.
- Szociális felkészülés: Fontos, hogy gyermekünket olyan értékek, tulajdonságok birtokosává is tegyük, melyek a közösségi élet elengedhetetlen elemei. Érdemes tehát felkészítenünk őt arra, hogy előfordulhat, hogy lesznek olyan gyerekek az osztályban, akik nehezen találnak barátokat, vagy akiket csúfolnak, piszkálnak, félénkebbek, visszahúzódóbbak, egyedül vannak, vagy szomorúak. Ilyenkor bátorítsuk arra, hogy legyen kedves ezekkel a gyerekekkel, vonja be őket játékokba, vagy kérje felnőtt segítségét.
- „Érettségi”: Az iskolára készülő diákok amellett, hogy szószerinti értelemben vett tanulók lesznek, egy közösség részei is, így iskolaérettségük az alábbi területeket foglalja magába: érzelmi érettség (kiegyensúlyozott magatartás, önuralom, alkalmazkodás), értelmi képességek (figyelem, monotónia tűrés, logikus gondolkodás, kíváncsiság, kötelességtudat), szociális készségek (beilleszkedési képesség, viselkedési normák betartása, jó kommunikációs készség), testi fejlettség (megfelelő testsúly, magasság).
- Rendben van: Gyermekünk esetleges aggodalmainak, nehézségeinek normalizálása, elfogadása mellett magunkban is tudatosítsuk: rendben van, ha nem vagyunk mindig rendben; ha vannak nehezebb időszakok az életünkben (így akár az iskolakezdés is); ha nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogyan előre elterveztük; ha pihenésre vágyunk; ha segítséget kérünk; vagy ha mi magunk is félünk, aggódunk.
- „Mi volt ma az iskolában?”: A teljes mértékben jószándékú, érdeklődő szülői kérdés, amire sok kisdiák feszengve válaszol „Semmi.”. Hogy beszélgetésünk egy iskolai napot követően mélyebbé, tartalmasabbá válhasson, érdemes konkrét, de nyitott végű (tehát nem csak egy „igen-nem” választ váró) kérdéseket feltennünk, túlnyomó többségében olyat, amely valamilyen kellemes, pozitív élményre kérdez rá: „Mi az, amire nagyon büszke vagy? Milyen új dolgot tanultál ma? Mi volt ma a kedvenc tevékenységed? Mi az, ami ma boldoggá tett? Mi az, ami miatt ma mosolyogtál? Hogyan segítettél ma másoknak? Mit játszottatok ma? Mi volt ma számodra a legnehezebb? Hogyan oldottad meg? Melyik képességedet használtad hozzá? Miben fejlődtél az előző tanévhez képest?”. A fenti kérdéseken túl pedig mi is mesélhetünk nekik a napunkról, természetesen annyira, hogy ne terheljük meg őket, mégis megértsék, hogy miért olyan az aktuális hangulatunk, amilyen: „Ma sajnos az egyik kolléganőm beteg lett, ezért az ő feladatait is én csináltam. Ezért láthatod rajtam, ha fáradtabb, vagy türelmetlenebb vagyok.”
Ötletek pedagógusoknak – a fentieken túl
- Reális elvárások: Pedagógusként nem szabad elfelejtenünk, hogy a tárgyi tudás mellett milyen nagy jelentősége van azoknak az emberi értékeknek, melyeket saját személyes példaadásunkkal, jelenlétünkkel adunk a diákoknak. Ilyen lehet a szeretet, a gondoskodás, a törődés, az igazságosság, a bizalom, a segítség, a motiváció, vagy az elhivatottság.
- Év eleji önvizsgálat: Mielőtt belefogunk a munkába, érdemes átgondolnunk néhány kérdést, melyek erőforrásaink lehetnek a tanév során: „Mi az, ami valódi értéket képvisel számunkra az életben? Képesek vagyunk-e ezen értékek mentén kialakítva élni az életünket? Ismerjük-e eléggé önmagunkat, illetve milyen eszközeink, módszereink vannak arra, hogy kiegyensúlyozottabb életet élhessünk? Milyen céljaink, terveink vannak a jövőre nézve? Mi az, amiért ma hálásak vagyunk? Mi okozott ma örömöt? Mivel tudunk a legjobban kikapcsolódni? Mi jelenti számunkra a nyugalmat? Hogy érezzük most magunkat? Mitől éreznénk magunkat jobban?”
- Öngondoskodás a tanév során:
- Vizsgáljuk meg és tudatosítsuk az erősségeinket és írjuk össze az erőforrásainkat!: Írjuk le azokat a tulajdonságokat, melyek segítenek bennünket a stresszhelyzetekben, azzal kiegészítve, hogy ezek hogyan segítenek! Vizsgáljuk meg a sikeresnek mondható eseményeket, hogy ott milyen erőforrások, vagy motiváló tényezők segítettek hozzá, hogy meg tudjunk küzdeni!
- Vezessünk hálanaplót, adjunk hálát a boldog pillanatainkért!: Minden este gondoljuk át, írjuk össze, hogy miért vagyunk hálásak és hogyan sikerült jól megoldanunk az aznapi helyzeteket.
- Kérjünk segítséget! Támaszkodjunk a személyközi erőforrásokra, mert a társas támogatás sokat segíthet. Gondoljuk végig, kik azok, akikre a legnagyobb nehézségekben is támaszkodhatunk!
- Készüljünk a diákoknak csapatépítő játékokkal, melyek segíthetik a közös munkánkat a későbbiekben:
- Mondatbefejező kártyákkal: „A kedvenc emlékem a nyárról…, A legjobb abban, hogy újra az iskolában lehetek…, Aggodalmaim az iskolával kapcsolatban…”
- Iskolára hangoló társasjátékokkal
- Módszertani ötletekkel
A sorozatot szerkeszti és tördeli Tóth Éva főszerkesztő, az összes rész ezen a linken érhető el.
