- Kedves Adrienn, itt a tanév vége, hamarosan megkapják a gyerekek az év végi bizonyítványokat. Pszichológus szemmel mit tanácsolsz akár a pedagógusoknak akár a szülőknek erre az időszakra?
Nagyon szépen köszönöm a kérdést, rendkívül aktuális, és azt gondolom, a félévi és év végi időszak örök témája ez, iskolapszichológusként is gyakran találkozom a bizonyítványokhoz köthető nehézségekkel (szorongással, konfliktusokkal) ilyenkor. Az esetek nagyobb részében ez a mélyen leegyszerűsített kép, hogy „nem úgy sikerült a bizonyítvány, ezért a szüleim mérgesek” szinte minden benne szereplőnek feszültséggel teli, ezért abszolút joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan lehetne ez jobb, hogyan segíthetnénk gyermekeinket abban, hogy őszintén, bátran beszámolhassanak az iskolai élményeikről, vagy pedagógusként, szülőként milyen szempontokat érdemes átgondolnunk gyermekünk iskolai teljesítményével, jegyeivel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy mint szinte minden folyamat az önismerettel, önreflexióval kezdődik. Így akár szülőként, akár pedagógusként feltehetjük magunknak a kérdést: „Milyennek szeretnénk látni a gyermekünket az iskolából kikerülve? Milyen tulajdonságok, képességek, érzések, gondolatok birtokosának szeretnénk őt tudni?” Ezen kívül azt is átbeszélhetjük a gyerekekkel, hogyha arra gondolnak, hogy kapnak egy rossz jegyet és arról mesélni fognak nekünk, szülőknek, milyen érzések foglalkoztatják őket, milyen gondolatok motoszkálnak a fejükben? Volt-e, hogy kifejezetten jó élmény volt egy rosszabbul sikerült dolgozat otthoni megbeszélése? Ha igen, mitől volt számukra megnyugtató a reakciónk?
A leegyszerűsített példa, amit korábban említettem az „ideges szülők-szorongó gyerekek” kapcsán mindössze egyetlen aspektusból mutat meg egy lehetséges helyzetet (nem számolva az esetleges pozitív visszajelzésekkel, vagy a gyermekek különböző képességeivel). Ezért, ha csak magukat a jegyeket nézzük, fontos tudnunk, hogy egy-egy osztályzat mögött számos tényező állhat (sok egyéni élethelyzet, életkörülmény, aktuális állapot) és nem minden esetben mutatja, hogy a gyermek mennyire felszabadult, vagy kiegyensúlyozott, hogyan boldogul a hétköznapi életben és szociális kapcsolataiban, mennyi befektetett energia áll az adott eredmény mögött, vagy hogyan alakult az egyéni fejlődése önmagához (és nem másokhoz) képest.
Bár a visszajelzések segíthetik a gyermek tanulását, ha helyes módon történnek, összességében nem egyetlen jegy árulja el, hogy a gyermek miben erős, tehetséges, vagy miben, hogyan lenne érdemes fejlődnie. Ezek ugyanis nem jelzik előre a gyermek későbbi sikerességét, boldogulását, boldogságát, valamint nem is a mi sikereinket, sikertelenségeinket jelzik szülőként, emellett pedig biztosan állíthatjuk, hogy nem az iskolai eredmények határozzák meg az élethez olyan fontos tulajdonságokat, mint: kíváncsiság, lelkesedés, bátorság, kreativitás, találékonyság, jó problémamegoldó képesség, önállóság, lényeglátás, együttérzés, hit, megbízhatóság, motiváció, humor, empátia, szépérzék, alázat, rugalmasság, őszinteség, kitartás, vagy a bizalom. Minden gyermek egyedi, különleges módon működik, más és más képességeik vannak, eltérően tanulnak. A szülők attitűdjei pedig, különösen azok, hogy mit gondolnak a gyermekükről és a teljesítményéről, önbeteljesítő jóslatként működhetnek, tehát, ha olyannak látják gyermeküket mindenféle elvárásoktól mentesen, hogy milyenné válhat, akkor nagyobb eséllyel fog kitartóbban, szorgalmasan dolgozni.
Az önreflexión kívül a másik fontos szempont lehet az, hogy milyennek tartjuk a gondolkodásmódunkat. Gyermekünk jegyeivel kapcsolatosan ugyanis kétféleképpen vélekedhetünk: rugalmatlan, vagy rugalmas szemléletmód alapján. Rugalmatlan szemléletmód esetén az elért teljesítményekért, sikerekért dicsérjük meg a gyermekünket, amivel azt tanítjuk neki, hogy adottságai állandóak, ezekkel kell boldogulnia az életben. Rugalmas szemléletmód esetén viszont nem csak a teljesítményt értékeljük, hanem a befektetett munkát, a kitartást, a hozzáállást is, és élményeiről, tapasztalatairól is kérdezzük, így a gyermek úgy éli meg, képességei fejleszthetőek.
Ennek alapján arra is fontos törekednünk, hogy hiteles, ösztönző visszajelzéseket adjunk a gyerekeknek. Fontos, hogy találjuk meg és emeljük ki azt, amiben különösen ügyes a gyermekünk, még ha az csak egy kis részlet is. Ha dicsérünk, dicséretünk ne legyen általános, hanem konkrét dologra vonatkozzon, legyen új dologra ösztönző, bátorító. Az is lényeges, hogy mindezt hogyan mondjuk: odafordulással, érdeklődéssel, szeretettel. Minden esetben ismerjük el az eredmény mögött álló befektetett energiát, kitartó munkát, amiben legyünk hitelesek, őszinték, tehát csak akkor mondjuk, hogy csodáljuk a szorgalmát, ha ezt valóban így is érezzük.
Összességében tehát azt mondanám, hogy amire gyermekeinknek a legnagyobb szüksége van, az a nyomasztó elvárások helyetti egyéni fejlődési terv, figyelem, testi, lelki, mentális egyensúly, szeretet, támogatás, elfogadás, bátorítás, és biztonság, melyet szülőként minden nap megadhatunk és kifejezhetünk számukra a saját szeretetnyelvükön.
- Sajnos anyagi és időbeli korlátok miatt a szülőknek sokszor nehezére esik igazi tartalmakkal megtölteni a szünidőt. Tudnál pár bakancslistás tippet adni a minőségi idő eltöltésére?
Szülőként sokszor érezheti úgy az ember, hogy azáltal adhatja meg a legtöbb és legnagyobb jót a gyermekének, ha drága helyekre viszi el, vagy költséges programokat szervez számára. A valóságban azonban egy kisgyermek valahová tartozását, szocializálódását, kiegyensúlyozottságát leginkább a hozzá legközelebb állókkal töltött minőségi idő határozza meg, aminek az időtartama természetesen egy faktor, de leginkább a minősége számít: az aktív odafordulás, értő figyelem, kapcsolódás lehetősége. Így ennek mentén nagyon sok olyan program iktatható be a gyerekek szünidejébe, amely anyagi ráfordítás nélkül életreszóló élmény lehet az egész családnak. Saját magam is terveztem készíteni szakmai oldalamra egy „nyári bakancslistát” gyerekeknek, így örömmel megosztok belőle már előre is ötleteket és arra bátorítok minden családot, hogy készítsenek együtt bakancslistát, vagy bingo-t programokkal. Kisebbeknél, de ugyanúgy nagyobbaknál is bevethető játékok közé tartozhat a közös családi buborékfújás, homokvár építés, sárkány repítés, ugróiskolázás, közös sütés-főzés, kacsaetetés, valamilyen közös jótett végrehajtása, papír alapú levél írása távolabb élő szeretteinknek, kirándulás, közös sportolás, valamilyen különleges ügyességi feladat megtanítása egymásnak, kacsázás, kavicsfestés, a természet hangjainak megfigyelése, kincskeresés a természetben, cseresznyeszedés, bográcsozás, piknikezés, naplóírás, éneklés, napfelkelte, vagy naplemente közös megcsodálása, mezítláb sétálás, könyv olvasás, házi fagylalt készítés, bunker építés, növény gondozás, kertben sátrazás, társasozás, régi családi fényképek nézegetése, esőben sétálás, hullócsillag nézés, valami új dolog közös megtanulása.
- A nyár júliustól a pedagógusok számára is a töltekezésről és a teendők elengedéséről szól. Hogyan lehet valóban pihentetővé tenni ezt az időszakot?
Ez a felvetés, hogy hogyan lehet valóban pihentető a szünidő, abszolút és teljesen jogos, mert tulajdonképpen úgy is mondhatnánk, hogy a nyári szünet „kétarcú”: sokszor azt gondoljuk, „hogyha nyár, akkor nyaralás, ha nyaralás, akkor pihenés, ha pihenés, akkor boldogok vagyunk” – legalábbis hivatalosan. Mégis ahányan vagyunk, annyiféleképpen élhetjük meg a szünidőt: kisdiákként hatalmas várakozással az önfeledt szabadságra, szülőként túlterhelve, esetleg azon gondolkodva, hogy míg dolgozunk, hogyan oldjuk meg gyermekeink felügyeletét, vagy ha szabadságon vagyunk, az sem tölt fel bennünket igazán és ugyancsak ez igaz a pedagógusokra, akik számára az a néhány szabad hét sem kötelezettségektől mentes. Összességében talán úgy mondhatnánk, hogy a nyár akkor válik igazán az elengedés és a gondtalan feltöltődés időszakává, ha lelki, mentális egészségünk a személyes világnézetünk, magatartásbeli alapelveink, tiszta, következetes gondolkodásra való képességünk, nyugalmunk, valamint az önmagunkkal szembeni békességünk összhangba kerül egymással. Ezért első körben érdemes feltennünk magunknak néhány kérdést: „Mi az, ami valódi értéket képvisel számomra az életben? Képes vagyok-e ezen értékek mentén kialakítva élni az életemet? Ismerem-e eléggé önmagamat, illetve milyen eszközeim, módszereim vannak arra, hogy kiegyensúlyozottabb életet élhessek? Milyen céljaim, terveim vannak a jövőre nézve? Mi az, amiért ma hálás vagyok? Mi okozott ma örömöt? Mivel tudok a legjobban kikapcsolódni? Mi jelenti számomra a nyugalmat? Hogy érzem most magam? Mitől érezném magam jobban?”. A másik kulcsfogalom a tudatosság. Tudatosság abban, hogy az általunk jónak ítélt életmódbeli alapelveket (pl. megfelelő táplálkozás, folyadékbevitel, napfényben, levegőn töltött idő, pihenés) alkalmazzuk. Valamint tudatosság abban, hogy hogyan tervezzük a nyarunkat, ami ezáltal egy lehetőség és „befektetés”, hogy eltávolodhassunk a munkahelyi feladatoktól és regenerálódhassunk. Ha elutazunk valahová, érdekes módon vakációnk hangulatgörbéje csak az üdülés közepére emelkedik meg igazán, majd az utolsó napokra ismét lecsökken, melynek az az oka, hogy kezdetben hirtelen megvonjuk szervezetünktől a stresszhormonokat, a szabadság végére pedig egyre közeledni érezzük a ránk nehezedő munkahelyi terheket, ezért fontos, hogy fokozatosan kapcsoljunk át a „nyári időszakra”, élvezzük ki a várakozás, tervezgetés időszakát, ne hagyjuk az utolsó napokra a határidős feladatokat, valamint a hazatérés előtt is hagyjunk időt a visszaállásra. További nehézségként fordulhatnak elő a hamis remények és a csalódottság amikor azt gondoljuk, hogy a nyaralás után minden megváltozik és sokkal jobb lesz. Ebben az segíthet bennünket, ha év közben is, amikor csak tehetjük, időközönként beiktatunk olyan „nem szokványos” tevékenységeket, amelyek kikapcsolnak bennünket, nem is kell nagy utazásra gondolni, hanem lehet ez bármilyen otthon is megvalósítható alkotó tevékenység, sport, vagy egyéb hobbi. Egy másik – ugyancsak gyakori – probléma, mely a pihenés ellenében hat, hogy hogyan tudjuk összehangolni az együtt nyaralók igényeit. Talán közhelyesnek tűnhet, de a nyaralás leginkább úgy hat pozitívan az általános jóllétünkre, hogy azokkal töltünk együtt időt egy másfajta környezetben, akiket szeretünk, így a helyszínen túl fontosabb a közös minőségi idő, illetve az élmények, amik erősíthetik az összetartozás érzését. Ezzel együtt a kreativitásunk, rugalmasságunk és problémamegoldásunk is fejlődhet: amikor kikapcsolódunk és kilépünk a megszokott hétköznapi rutinunkból, könnyebben felismerjük egy-egy probléma különböző szempontjait, aspektusait, megoldási módjait. Fontos továbbá, hogy töltsük meg a nyarat nem túlszervezett, tartalmas és emlékezetes élményekkel, olyanokkal, amelyeket valóban megélünk és nem csak fényképeken nézegetünk vissza, amiktől gyakran azt várjuk, hogy fenntartsák bennünk a kikapcsolódás pozitív hatásait, azonban a tapasztalatok, élmények, ha valódi emlékekké tudnak formálódni, azok fogják elérni bennünk ezt az eredményt.
- Gyakori probléma a pedagógusok szerepét körbelengő sztereotípia, miszerint nekik ott van az egész nyár, hogy lógassák a lábukat. Mennyire érdemes egyáltalán belemenni ezekbe a csatákba?
Úgy gondolom, hogy egyik szakma sem egyszerű. Minden hivatásnak, foglalkozásnak megvannak a saját szépségei, sikerei, örömei, ugyanakkor a nehézségei is. Éppen ezért azt gondolom, hogy az ilyen csaták parttalanok, leginkább szakadékot húznak az emberi kapcsolatok között, különösen akkor, ha valakinek még nem volt tapasztalata egy adott szakterülettel kapcsolatban. A pedagógusokat említve nekem iskolapszichológusként, pedagógus munkakörben az intézményünk részeként van lehetőségem belelátni abba az egész évben fáradhatatlan, elhivatott, őszinte lelkesedéssel végzett munkába, melyet kollégáim napról napra végeznek a gyermekek jóllétéért, és az ezért a munkáért járó szabadság (mint minden munkahely esetében) számukra nyárra (és az iskolai szünetekre, tehát nem akármikorra) vehető ki, melynek nagy része adminisztrációval, a következő évre való felkészüléssel, illetve táboroztatással telhet.
- Oldaladon megtalálható egy szuper francia kártyás önismereti játék, a posztok alapján egyértelmű, hogy több követőd akár a nyári táborokban is használni fogja. Megosztanád velünk a játékot és az ötletet ami mögötte van?
Nagyon szépen köszönöm a kedves visszajelzést, boldog vagyok, hogyha tetszett a játék és valóban, sok visszajelzést kaptam arra nézve, hogy többen örömmel használnák a gyerekekkel, ami számomra annyira megtisztelő! A játék elkészítési módja, ötlete – ahogyan maga a szakmai oldalam is – alapvetően számomra egy olyan misszió, amellyel célom, hogy értékrendem és a pszichológia iránti szeretetem képviselete mellett közérthetővé, gyakorlatiassá és mindenki számára elérhetővé tegyem azt a tudást, amit eddig én is kaphattam, tanulhattam, és ezáltal segítségére lehessek a magukat sokszor eszköztelennek érzőknek, érdeklődőknek. A francia kártyás önismereti játék a jól ismert kártyajáték egyfajta újragondolása, ahol minden egyes laphoz egy általam készített táblázat alapján tartozik egy-egy önismereti kérdés, dilemma, vagy feleletválasztós állítás, amelyet saját magunkra, vagy egymásra nézve is megválaszolhatunk. Így tulajdonképpen semmi másra nincsen hozzá szükség, csak egy csomag francia kártyára (amely ma már online is elérhető), illetve erre a kis táblázatra, és jókedvre.
- Kisebbek számára készült az (ön)ismerkedős beszélgetőkocka. Mesélnél a használatáról kicsit?
A beszélgetőkocka újonnan alakuló csoportok, de a már egymásról mélyebb ismeretre szert tett gyerekek, ismerkedő kisiskolások számára lehet a leghasznosabb, ugyanakkor az egyes kérdések mélysége alapján összeszokottabb gyermektársaságokban is jól alkalmazható. Mindössze erre a kis beszélgetőkockára van szükség, és párokra, kisebb csoportokra, ugyanis kinyomtatva, a kocka minden oldalán eltérő jellegű és mélységű ön- és társismereti kérdések találhatóak, melyek között vannak fejlődési fókuszúak, erőforrást feltérképezőek; érdeklődést, képességeket monitorozó kérdések; valamint érzelmi intelligenciát és szociális készségeket mélyítő feladatok.
- Neked mik a terveid nyárra?
Szívvel-lélekkel együtt élve pedagógus kollégáimmal elmondhatom, hogy ez az év mindannyiunk számára a sok öröm mellett igen sok nehézséget is tartogatott, így a nyári szünetben célom és vágyam, hogy olyan aktív, rekreációs tevékenységeket folytassak, amiket már nagyon régóta tervezgetek a hozzám közel állókkal (családommal, barátaimmal, kollégáimmal). Ezen kívül több hobbi tevékenységem is van, melyekre mindenképpen szeretnék időt szakítani. Ilyen az éneklés, a főzés, a kirándulás, a fényképezés, valamint szakmai oldalam fejlesztése.
Adrienn Facebook oldala itt érhető el.
Köszönjük az interjút!
