– Kedves Ami, nem is merem elmondani, mióta ismerjük egymást. Mesélnél kicsit magadról?
Igen, régi ismeretség ez. ☺ Szavakat sorolok fel, ezek azok, amelyek jellemeznek engem: falusi élet, természetközeliség, kertészkedés, könyvszeretet, fiaim, gondoskodás, szabadság, kézművesség, pedagógus, digitális eszközök, unplugged kódolás, padlórobotok, gamification, game-basid learning, e-learning.
– Hosszú út vezetett odáig, ahol most vagy. Pályád során milyen mérföldköveket tudnál azonosítani?
Minden változást, erős benyomást az életemben egy-egy jelentősebb mérföldkőnek tekintek.
A könyv az olvasás és a történelem szeretete miatt magyar-történelem szakos tanár lettem. A sörédi tábor miatt gyógypedagógiát tanultam. Pedagógiatanár végzettséget szereztem, azóta is a pedagógia, a neveléstudomány alapos megismerése folyamatos célom, hiszen ezzel válhatok igazán jó tanárrá.
A Tempus Közalapítvány digitális pedagógus díjának köszönhetően egy olyan világ és közösség (digitális pedagógusok) nyílt meg előttem, amely azóta is az életem meghatározó része. Az első digitális témahét pedagógus kategória első díja elindított azon az úton, hogy tudatosan összekapcsoljam a digitális eszközöket a pedagógia módszereivel, előtérbe helyezzem a folyamatos visszajelzés, értékelés folyamatát, motiváló és alkalmazható tudást adjak tanítványaimnak. A Sulinetwork-díj pedig megkoronázta mindazokat a tevékenységeket, amelyeket azért tettem, hogy a digitális eszközhasználat oktatási céloknak megfelelő felhasználása minél szélesebb körben elterjedjen.
Egy digitális élményközpont szakmai vezetőjeként összekapcsolhattam a játékot, az élményszerzést, az alkotást a robotikával, animációkészítéssel, virtuális és kiterjesztett valósággal, mesterséges intelligenciával.
A Bazalt-iskola létrejöttével kültéri tantermek létrehozásában vehettem részt.
A Széchenyi István Egyetemen jelenleg e-learning anyagok kidolgozásával foglalkozhatok, amelyben a pedagógia és a digitális világ összekapcsolódása már teljesen természetes folyamat.
Ezek mind fontos állomásai voltak szakmai utamnak, sokféle tapasztalatot szereztem a digitális lehetőségek felhasználásával kapcsolatban.
– Többször is volt már szerencsénk együtt működni az irányításod mellett a Győri Egyetemmel. Mennyire szívesen vettek részt ezekben a sorozatokban a hallgatók, és milyenek voltak a visszajelzéseik?
A pedagógushallgatóknak alternatívákat kell mutatni, hogy már egyetemi éveik alatt megtapasztalhassák hivatásuk sokszínűségét. Ma már elképzelhetetlennek tartom, hogy csak a tudásátadás, képességfejlesztés legyen a fő célja egy pedagógusnak, fontos elem a tudásépítés is. Erre nagyon jó lehetőséget biztosított a Modern Iskola a hallgatói cikkek megjelentetésével. Amikor diákokról van szó a motiválás mindig egy kritikus pont, ha megmutatjuk a feladatban rejlő lehetőségeket, akkor az információk birtokában már bátrabban vesznek részt ilyen jellegű kihívásokban. A cikkek megjelenése után ott volt a büszkeség érzése, hogy ”igen, ezt én hoztam létre”. Biztos vagyok benne, hogy a következő alkalommal már bátrabban döntenek, hiszen van tapasztalatuk a befektetett munka által elért siker érzésében.
– Mik a tapasztalatok, mennyire nyitottak a hallgatók a digitális megoldásokra? A Covid okozta digitális átállások alatt rutinosabb felhasználókká váltak?
A Covid sokféle tapasztalatot eredményezett a digitális világgal kapcsolatban. Az akkor felhasznált felületeket ismerik, de úgy gondolom, hogy még mindig nem eléggé hatékonyak és tudatosak ebben. A nyitottság bennük van, de ehhez az kell, hogy átéljék az ezekben rejlő játékos tanulási folyamatot, lássák, hogyan kapcsolható össze az online tevékenység a pedagógiai módszerekkel, sőt akár a kézművességgel, akár a mozgással.
– Fontos leszögezni, hogy a digitális eszközök, ahogy a nevük is mutatja, nem többek, mint eszközök, pedagógiai nélkül nem érnek semmit. Milyen tanácsot tudnál adni azoknak a kollégáknak, akik bizonytalanok az eszközök választásában?
Mindenképpen csatlakozzanak ilyen jellegű szakmai közösségekhez, akár online, akár offline! Ne várják el, hogy majd valaki minden egyes kattintást megmutat az egyes felületek, applikációk működésével kapcsolatban, hiszen az oktatásban felhasználható alkalmazások általában könnyen kezelhetőek, és amúgy is jobban megjegyezhetőek azok a „kattintások”, amelyeket mi magunk teszünk meg. Nem kell egyszerre 2-3 darab digitális felületnél többet megismerniük és alkalmazniuk, folyamatosan bővítsék a digitális tolltartójukat! Fogadják el, hogy az első lépések több időt igényelnek, de hosszabb távon mindenképpen számtalan pedagógiai cél elérését teszik lehetővé! Ne felejtsék el, hogy ezek az eszközök ugyanolyanok, mint az írásvetítő, krétatábla, diafilm, azaz eszközök, amelyek segíthetnek abban, hogy végrehajtsunk egy olyan ismeretszerzési folyamatot, amely közben számos képességet is fejleszteni tudunk! Legyenek olyan nyitottak, amilyennek tanítványaikat is látni szeretnék!
