Az empátia Buda Béla szavai szerint „a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével a másik emberrel való közvetlen kommunikációs kapcsolat során bele tudja élni magát a másik lelki állapotába.” Vagyis az empátia segítségével képesek lehetünk más emberek szavakkal ki nem fejezett szándékait, érzéseit. Ez rendkívül hasznos a társas érintkezésben (legyen szó munkáról, vagy akár családi együttlétről) – ráadásul az empatikus személy számára is igen hasznos, hiszen gazdagabbá, sikeresebbé, örömtelibbé teheti az életét. Egy adott közösség (legyen szó óvodai csoportról, vagy iskolai osztályról). Nem is beszélve arról, hogy az empátiafejlesztés számos későbbi nehézségtől, kommunikációzavartól óvja meg az embert.
A szakértők szerint „az empátiafejlesztés sok későbbi nehézségtől, kommunikációzavartól óvja meg az embert. Az empátia működésében nem a verbális kommunikáció iránti érzékenység a döntő, hanem a gesztusok, tekintetek, mimika, a verbalitás mögött meghúzódó rejtett tartalmak, a metakommunikáció megnyilvánulásai. Ahhoz, hogy a gyermek felfogja a nevelő metakommunikatív jelzéseit, amivel türelemre, kivárásra inti – ki kell alakítani benne az iránta való fogékonyság képességét, ami készséggé válik, és elindulhat a gyakorlati fejlődés irányába”.
Komoly segítséget nyújthatnak ebben a kommunikációs, metakommunikációs helyzetgyakorlatok és mimetikus játékok, hiszen a bábjáték, a szerepjáték alkalmassá teszi a gyermeket arra, hogy több nézőpontból, több oldalról lássa egy és ugyanazt a helyzetet, ha lehetőséget kap (egy adott szituációban, akár játékos körülmények között) több nézőpont, illetve szerep kipróbálására. Szinte bármelyik órán vagy óvodai foglalkozáson mód van ezek alkalmazására, s ezáltal az empátia alakítására is.
Néhány ötlet a nem verbális kommunikációt fejlesztő gyakorlatokra:
- szerepjátékok mesék vagy más irodalmi művek mimetizálásával
- élőlények (emberek, állatok, sőt növények!) mozgásainak utánzása
- szópárok jelentésbeli különbségének bemutatása mozgással, gesztussal, mimikával, pl. kér – könyörög, pityereg-zokog
- ellentétes jelentésű szópárok jelentésbeli különbségének bemutatása mozgással, gesztussal, mimikával, pl. vidám – szomorú
- ellentétes jelentésű szavakban az alapvető érzelmek felismerése és bemutatása mimikával, gesztussal, utánzással
- érzékelések megjelenítése, képzeletbeli átélése, pl. nagy hóban gyalogolni, vízben futni, magas fűben, csípős csalánban futni; szúrós, kavicsos helyen mezítláb járni
- szoborjáték: zenére „szabad” mozgás, tánc, majd a zene elhallgatása után „szoborrá” merevedve az utasításnak megfelelő érzelmet kell kifejezni. pl. harag, bánat, öröm stb.
Forrás: Palicz Istvánné: A kivárás képességének fejlesztése = Tanító
