Az empátia fogalmát nehéz meghatározni nem csak azért, mert a köznyelv is használja, hanem azért is, mivel számos olyan jelentésrétege van, amely más kifejezésekkel is keveredik – például a szimpátiával vagy az együttérzés. Írásunkban most egyszerűen azt a folyamatot nevezzük így, „amelyek eredményeként az ember képessé válik rá, hogy átélje, magáénak érezze egy másik ember örömét, bánatát”.
Az empátia alapvetően nem tudatos jelenség (bár természetesen tudatosulhat): az idegrendszernek ősi, kéreg alatti központjai szabályozzák, ugyanakkor gyakran meghaladja a szóbeli közlés erejét. Az empátiának rendkívül fontos szerepe van a személyiség alakulásában: általa bontakozik ki a tudatos én érzelmi, hangulati hozzáállása az élet különböző helyzeteihez.
Mindez már a legkisebbeknél is meghatározó. Ranschburg Jenő megfogalmazása szerint „Az empátia első jeleivel másfél év körül találkozunk, amelyben az anya és a gyermek szoros kapcsolatának megint csak rendkívül nagy szerepe van. A gyermek minden örömét és bánatát felnagyítva látja tükröződni anyja arcán, s az anyai arcon tükröződő érzelmi állapotok benne hasonló reakciókat keltenek. A gyermek aztán az empátia sorozatos élménye révén válik képessé arra, hogy felnőttkorban a másik ember érzelmeit is átélje.” Az empátia természetéből adódóan hasonló jelenségeket nemcsak az édesanyjával kapcsolatban élhet át egy kisgyermek: „Az empátia – bár az anya és a gyermek szeretettel teli viszonyának az eredménye – nem a családon belüli szeretet kiváltsága. Az emberben, akiben megvan, fölébredhet bárki szenvedésének és örömének láttán.” Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ez a „bárki” lehetőleg élő és a gyerekek számára közvetlenül elérhető személy legyen. A kutatások szerint ugyanis: „azok a gyerekek, akik csak online kapcsolatokon online kapcsolatok révén tanulják a társas interakciót, meg vannak fosztva sok olyan érzelmi jelzéstől, mint amilyen például az arckifejezés, amiből leolvashatnák a másik ember érzéseit.”
Amint az a fenti példánkból is látszik, a kisgyermekkori empátia kialakulásában a családi tényezők meghatározók. Van-e feladata a pedagógusnak? Minden bizonnyal, hiszen a társas viszonyok megismerésének fontos terepe az óvoda vagy az iskola. Vagyis az empátia bizonyos esetei (sajátos szituációkban, családtagoktól függetlenül) elsősorban az ottani környezetben „próbálható ki” a gyerekek számára. Fontos tehát, hogy a pedagógus tudatában legyen az empátia kialakulásának folyamatával – és az esetleges hiányok esetén törekedhessen annak (megfelelő eszközökkel történő) „pótlásáról” (ennek folyamatára egy későbbi cikkünkben visszatérünk), hiszen „A valódi világ megtapasztalása híján az empátia nem alakulhat ki megfelelően – és ez mindannyiunk számára nagy veszteséggel járhat.”
Források:
- Ranschburg Jenő, Anya és kisgyereke, Élet és Tudomány
- Forrás: Sam Wang, Sandra Aamodt: Üdvözöllek a gyereked agyában
