Kedves Márti, egyik nemrég megjelent kurzusod címe „Részképességek fejlesztése digitális eszközökkel. – hogy a tanulás öröm legyen!”. Mesélnél róla kicsit bővebben?
Szeretném pontosítani, mert ez nem egy kurzus, hanem egy korábban elkészített kurzusom által megihletett kb. egy órás bemutató, ami leginkább szülőknek szóló bátorítás, de természetesen akár pedagógus kollégáknak is. Célom ezzel az volt, hogy csatlakozva az snisuli kezdeményezéséhez segítsem azokat a szülőket, akiknek gyermeke esetleg plusz kihívás elé állítja őket akár a tanulás terén. Végső célom minden hasonló tevékenységemmel, hogy a gyerekek számára valóban öröm legyen a tanulás. Ez akkor tud megvalósulni, ha az észrevétlenül történik, azaz azt monja egy-egy óra vagy foglalkozás után, hogy „de jót játszottunk”. Mindig örülök, ha lehetőségem adódik eljutnom a szülőkhöz, s rajtuk keresztül a gyerekekhez. Tapasztalatból tudom, hogy a digitális eszközökkel remekül fejleszthetők a különböző képességel, részképességek – természetesen játékosan! Az előbb említett előadáson és az ehhez kapcsolódó kurzuson erre mutatok példát, kisfilmekből kaphat bátorítást az is, aki nem érzi otthon magát a digitális világban. Gyakorlati tapasztalatokat mondok el, tanácsokat, praktikákat fogalmazok meg, hogy a digitális készségfejlesztés akár jó móka lehet az egész család számára. Gondoljunk csak egy klasszikus társasjátékra, miért ne lehetne azt digtális eszközökkel játszani, ha már egyszer azok kéznél vannak?
Mennyiben kell más szempontok alapján választani digitális eszközöket gyógypedagógusként?
Gyógypedagógusként igazából hasonló szempontok alapján nyúlok minden oktatási anyaghoz, eszközhöz, mint tanítóként, hiszen tanítóként is nagyon fontosnak tartom az egyénre szabott oktatást. Ebben remekül segítenek a digitális eszközök, online platformok, applikációk, amik olyan lehetőséget adnak a kezünkbe, amit kár lenne kihagyni. Gyógypedagógusként a készségek fejlesztése igen hangsúlyos tevékenység, hiszen gyakran valamelyik területen elakadás van, amin segíteni kell. Az elakadás azonosítása után már jöhet is az ötletelés, hogy akkor azon hogyan, mivel, milyen formában segítsünk. A gyerekek alapvető tevékenysége a játék, és valamiért azt gondolják, hogy ha táblagépet adunk a kezükbe, vagy interaktív táblán tevékenykedhetnek, vagy esetleg telefonon pötyöghetik be egy-egy számfeladat eredményét, akkor ők „csupán” játszanak. Korántsem igaz ez, de ezt nekik nem kell tudni, sőt örülök, ha azt mondják egy-egy foglalkozás után, hogy de jót játszottunk!
A digitális eszközökkel szinte minden olyan készségfejlesztő játékot tudunk játszani a gyerekekkel, amiket korábban egy asztalnál ülve, ceruza, papír, vagy éppen kártyalapok segítségével tettünk. Talán nem is gondolnánk, hogy egy applikációval „gurított” dobókockának mekkora varázsa lehet a hagyományos dobókockával szemben.
Átalakultak a dolgok, ehhez igazodva szükség van az eszköztárunk frissítésére is. És hogy egy praktikus dolgot említsek: az online memóriakártyánál nem fordulhat elő, hogy hiányzik egy lap, vagy hogy meggyűrődik, sőt még kevernünk sem kell a lapokat. Ez csupán egy szösszenet, de azt tapasztalom, hogy a gyerekek felgyorsult, megváltozott gondolkodása ezt is megkívánja.
Hogyan lehet differenciálni a digitális eszközök segítségével, hogy különböző tanulási stílusokat és igényeket szolgálj ki a diákoknál?
Örülök, hogy ezt megkérdezted, mert nem is gondolnánk, hogy a differenciálás mennyire fontos, mert ahogyan nincs két egyforma gondolkodású felnőtt sem, úgy gyermek sem. Igazából, amire alapvetően figyelek az az, hogy vannak olyan gyerekek, akik imádnak versenyezni, viszont vannak, akiket a versenyhelyzet frusztrál, s olyankor nem is tudnak jól teljesíteni. A legtöbb digitális felület ugyanis felajánlja, hogy versenyezzünk egymás vagy akár a „gép” ellen, de még ennél is gyakoribb és megszokottabb a pontgyűjtés. Az online térben gyakran egy-egy feladat megoldásáért pontot vagy matricát kapunk, ami úgy hat a gyerekekre, mint felnőttre a kuponok gyűjtése. Viszont maga a pontozási rend összeállításánál máris van lehetőségünk személyre szabott értékelést összeállítani. Ennek nagy előnye az is, hogy én, mint pedagógus egyszer megalkotom a pontozási rendet, s utána az online felület annak megfelelően automatikusan „értékeli” a gyermek tevékenységét. Ez pedig azzal jár, hogy a gyerek azonnal tudja az eredményét, azaz az azonnali visszacsatolás is megtörténik immár úgy, hogy én nem is kellek hozzá. Az eredmények mutatása, rögzítése nagyon jól használható a fejlődés követésére, illetve annak még inkább személyre szabására. Természetesen sok tényezőtől függ a digitális eszköz vagy felület kiválasztása egy-egy foglalkozáshoz, ezek közül említhetném az életkort, tud-e már olvasni a gyermek, vagy még a betűtanulás elején járunk. Fontos, hogy hol, melyik készségben van elmaradás vagy elakadás, például gyakran elegendő a megfigyelőképességet fejleszteni ahhoz, hogy a kisgyermek elakadt betűtanulását tovább-lendítsük. A készségfejlesztésen túl végső cél minden esetben a sikerélmény. Akkor vagyok elégedett, ha boldog kisdiákok jönnek-mennek az iskolai folyosón.
Nagyon szeretik a gyerekek a kihívásokat, az egyéni tanulási ösvényeket, melyeket egyedül járnak be, s közben akadályokat legyőzve rengeteget fejlődnek. Ezért gyakran készítek nekik szabadulószobát, egyéni tanulási ösvényt, melyekhez mindig kitalálok egy-egy számukra izgalmas kerettörténetet. Ezeknél a tevékenységeknél teljes mértékben egyénre szabhatom a kihívásokat, hiszen például egy kódfejtés is lehet ezer féle, s több szintű nehézségű is. A differenciálásnak csak a képzelet (no meg az idő) szabhat határt!
Hogyan szoktad, hogyan tudod frissíteni a digitális eszköztáradat?
Szeretem, ha mindig „van mihez nyúlni”, ezért igyekszem lépést tartani az új lehetőségekkel. Újdonság pedig mindig van. Az utóbbi években már a pedagógusok közti tudásmegosztás szinte természetes, s éppen az online térnek köszönhetően ez már túlnyúlik az iskola falain, ami remek lehetőség a megújulásra. Több pedagógus csoport tagja vagyok közösségi oldalakon, illetve szeretem böngészni a kifejezetten digitális eszközök gyűjteményeit, melyeket szintén pedagógusok által készített tartalmak töltenek meg. Én is szívesen megosztom ezeken a platformokon a saját magam által eredményesen alkalmazott ötleteimet, digitális módszereimet. Nagyon érdekes, amikor találok egy új módszert, felületet, azonnal ötletelek, hogy azt hogyan lehetne a saját tanulócsoportomba bevinni.
A kreativitás nagyon fontos, amit a gyerekek azonnal meghálálnak, hiszen nagyon szeretik ha a hagyományos eszközök és módszerek mellett számukra érdekesebb tevékenységre is szánunk időt az iskolában. Ezért feltétlenül bátorítok mindenkit arra, hogy próbáljon ki minél több lehetőséget a gyerekekkel! Rengeteg konferenciát szerveznek évről évre pedagógusoknak, amin szintén igyekszem részt venni, s ott is gyakran megosztom a jól bevált ötleteimet. Természetesen én sem jövök haza soha üres kézzel, mindig kapok egy új lendületet, tudást, amit viszek tovább a gyerekekhez.
Az interjúnk 2 nappal Mikulás előtt jelenik meg. Megosztanál 2-3 feladatot az Olvasóinkkal, melyekkel erre a napra készülsz?
Bizony a Mikulás puttonya idén sem lesz üres, hiszen rengeteg gyermek várja őt. Ajándékot készíteni és adni nagyon jó, remélem, mindenki talál benne kedvére valót:
– memóriakártya kicsiknek és nagyoknak:
– ha közös színezésre vágyunk, itt a lehetőség egy óriásposzter segítségével
A sorozatot szerkeszti és tördeli Tóth Éva főszerkesztő. A megjelent részek ezen a linken tekinthetők meg.
