Amikor terveket kovácsolunk egy jövőbeli eseményre vagy időszakra, elsősorban az „újdonságok” (új ötletek, új tervek, új feladatok stb.) jutnak eszünkbe – holott legalább ilyen fontos, hogy a múlt tapasztalatait is beépítsük a jövőbeli terveinkbe.
Sok esetben ezt természetszerűen megtesszük – akkor is, amikor a tanévet, az osztály- vagy csoportmunkát tervezzük: tudjuk milyen alkalmakra, ünnepségekre készüljünk, mikor lesznek szünetek, stb. Ebben természetesen nagy segítséget ad a periodicitás és az ezekből adódó kötöttségek. Ugyanakkor érdemes kiaknázni az osztályteremben közösen vagy egyénileg készített évtervező anyagokat is, hiszen számos olyan tapasztalatot nyerhetünk belőlük, amely segíti a tervezést (olykor hatásosabban is, mint más eszközök révén).
Mint minden tervezés, az évtervezés/évrendezés is egy elmúlt időszakra építkezik. Érdemes tehát átvizsgálni a megelőző időszak történéseit, terveit. Célszerű például áttekinteni a korábbi évtervezők eredményeit. Például az ilyeneket és ehhez hasonlóakat:
Az idén mindenképpen szeretnék…
- Eljutni a Balatonhoz.
- Két tárgyból javítani.
- …
Az idén többet szeretnék…
- Kirándulni.
- Az udvaron játszani.
- …
Az idén kevesebbet szeretnék…
- Hiányozni az edzésről.
- Késni a matekóráról.
- …
Ebben az évben meg fogok tanulni…
- Legalább három verset.
- Legalább három táblás játékot.
- …
Mindez természetesen a közösségi tervezést is érintheti.
Megvizsgálni a következő szempontok szerint:
- Teljesültek-e?
- Ha nem: miért? (Változtak-e a terveim? Minek hatására?)
- Ha igen: ki/mi segített benne?
Fontos, hogy ezekről a szempontokról közösen is beszéljünk – így például arról, hogy …
- … néha módosítanunk kell a terveinket (pl. külső tényezők, objektív okok hatására)
- … valóban előfordulhatnak tervezési hibák (ezek áttekintésével sokszor nagyobb önismeretre tehetünk szert – ezek tehát nem feltétlenül problémák, hiszen önismeretünk fontos építőkövei lehetnek)
Az évtervezők számos információt hordoznak magukban – akkor is, ha nem feltétlenül reprezentatív felmérést készítünk ezek bevonásával: a főbb irányokat, a gyakran (több gyereknél) felmerülő helyzetekre (esetleg problémákra, megoldandó feladatokra) is utalhatnak. Ezek a sajátos „adathalmazok” tehát igen sok segítséget adhatnak a közös munkához, azonban ezek feldolgozása szükséges ahhoz, hogy az eredményeket láthatóvá tegyük, és következtetéseket vonjunk le. Az adatok statisztikai feldolgozása is érdekes lehet – de ez nem feltétlenül kutatómunkát jelent – sokkal inkább egyfajta tájékozódási lehetőséget.
Mindezek természetesen időt és átgondolást igénylő szempontok. Ugyanakkor segítenek abban, hogy átgondolt, felelős döntéseket hozhassunk (akár egyéni, akár közösségi szinten), és jobb önismerethez segíthessük a gyerekeket is.
