A nevelés definíciója szerint olyan bipoláris (kétirányú), tudatos, tervszerű fejlesztő hatású folyamat, amelyben a pedagógus irányítja a tanuló tevékenységét, ezáltal fejlődnek a tanítvány képességei, alakul értékrendszere és személyisége is. A nevelési módszer nem más, mint a kitűzött nevelési célok elérése érdekében alkalmazott eljárások összessége.
A nevelési módszerek kiválasztását és alkalmazását természetesen számos tényező határozza meg: így például a nevelési célja, feladata, a tanulók életkora, képességei, viselkedése, szándéka, a pedagógus személyisége, felkészültsége, vezetési stílusa, szándékai, céljai, és maga a pedagógiai szituáció valamint annak tartalma.
A nevelési módszerek csoportosítása természetesen számos szempont szerint történhet. Ezúttal Bíróné Nagy Edit besorolását mutatjuk be. Ez elsősorban a sportolásra vonatkozik, de számos tanulságos eleme van az egyéb területekre vonatkozóan is.
- A nevelési célzatú beszélgetések alkalmazásának célja, hogy a különböző vélemények egységes nézetté formálódjanak, a vitás kérdések eldöntése, a sportoló meggyőzése a helyes álláspontról.
- A társak, az edző, az élsportolók személyes példája, a sportbeli nagyságok, mint eszményképek bemutatása. (Ezért van jelentősége egy-egy verseny utáni élménybeszámolónak, a sportági, illetve egyesületi dicsőségfalnak.)
- A követelés, a szabályok megkívánta követelmények támasztása (és ezek megismertetése) a sportoktatás fontos nevelési módszere. A sportszakmai követelmények támasztásán túl az edző feladata, hogy emberi magatartásbeli „követelésekkel” is előálljon.
- A szokások kiépítése gyakoroltatással. A gyakoroltatásnak a magatartásjegyek formálásában – a készségek kialakításán túl – a helyes szokások kiépítését kell eredményeznie. Ez egyszersmind a rossz szokások leépítését jelenti sok esetben.
- A sportban lényeges, hogy az ellenőrzés fokozatosan önellenőrzéssé alakuljon át. A sportolóban kialakuljon ne csak az önellenőrzés készsége, hanem igénye is. (Ebben nagy segítséget jelent a „mérhető” sportágak objektív mérőrendszere, az aktuális legjobb eredmények [pl. országos csúcs] ismerete.)
- A buzdítás a fokozottabb tevékenykedésre, edzésmunkára, az eredmények elérésére történő ösztönzést jelenti. A buzdítás egyik formája a jutalmazás. A jutalmazás, bármilyen fokon alkalmazzák, az elismerés kifejezője. Fontos nevelési szempont, hogy az állandó, és valós teljesítményt nélkülöző jutalmazás káros hatású.
- A sportban a hétköznapi életnél, de még az iskolai oktató–nevelő munkánál is gyakrabban használt nevelési módszer a büntetés. (Ez természetes, hiszen gyakran a résztvevők testi épsége, biztonsága múlik rajta.) A büntetést gyakorta a szabályok hozzák magukkal – ez természetesen komoly pszichológiai segítség. (Ráadásul a hétköznapokban is ismert: alapvetően senki nem tekinti lélekrombolónak például a „büntetők” dobását.) E módszer alkalmazásánál különösen ki kell emelni a nevelési eljárások összhangjának elvét.
Forrás: Biróné Nagy Edit: Sportpedagógia
