Kedves Évi, mindig is tanárnak készültél, vagy véletlenek sorozata kellett hozzá, hogy pedagógusnak állj, és tanításra add a fejed?
Bölcsész végzettségem van eredetileg, mégis informatika irányban dolgoztam először. Majd a kisfiam megszületése után a tanári pályát választottam, bár el sem tudtam magam képzelni soha pedagógusként. Tanárként aztán találkozott végül az informatika és a pedagógia, hiszen most például leendő informatikusoknak tanítok szakmai idegen nyelvi ismereteket.
Mesélj egy keveset az eddigi pályádról? Milyen iskolákban fordultál már meg, és mi motivál a tanításban?
Alapvetően meghatározta az egész munkásságomat és azt, hogy gondolkozok az iskola és a tanár szerepéről, hogy az első munkahelyem egy olyan szakiskola volt, ahová hátrányos helyzetű és nehezen kezelhetőnek tartott diákok jártak. Az ott töltött 6 év igazi hullámvasút volt, nagyon sok szakmai kihívással. Sokkal inkább pedagógiai jellegű munka volt ez, ami sokkal több tapasztalatot adott, mintha máshol kezdtem volna. A diákokhoz való hozzáállás, az, hogy a valós életre készítsem fel őket, mind-mind innen ered. Nagyon hálás vagyok ezekért az évekért, és nagy szeretettel gondolok vissza rá. A tanulóim nélkül nem lennék ma az, aki. Sokat tanultam én is tőlük. Sokkal több munkát jelent alul motivált, a digitális szakadék peremén élő diákokkal dolgozni, de
a szeretet és ragaszkodást, amit tőlük kaptam, sosem fogom elfelejteni.
A kislányom születése után kerültem a BMSZC Petrik Lajos Szakgimnáziumába, ahol egy olyan támogató légkörben találtam magam, ahol szabad kezet kaptam olyan programok megvalósításában, amelyekről korábban álmodni se mertem. Nagyra értékelem ezt. Hogy mi motivál még mindig? Hogy meg tudjak újulni, hogy magamnak is meg tudjak felelni és fejlődjek. És a legfontosabb, hogy én is jól érezzem magam az óráimon, hiszen hogy várhatnám el ugyanezt a diákoktól.
Vannak a szakmáddal összefüggő projektek, amikben részt veszel. Van köztük szíved csücske is?
Sok szakmai és nemzetközi programban is részt veszünk, amelyekre szeretettel gondolok, de a szívem csücske mindig is a Digitális Témahét marad. Ez az a hét, amit a legjobban várok, amire a legtöbbet készülök. Nem szorulunk idő vagy tantárgyi keretek közé, teljesen más légkör uralkodik ilyenkor a tanteremben. Mindig így kellene tanítani. Nagyon sokat tanulok ilyenkor a diákoktól, a kollegáimtól, akikből évről évre többen csatlakoznak hozzám. Óriási élmény ez a diákoknak is, és nagyon nagy összetartó ereje van, sokkal szorosabb kapcsolat alakul ki ilyenkor a tanuló és a tanár között, hiszen sokkal inkább mentoraik vagyunk, és hagyjuk őket szárnyalni.
Mit tekintesz kihívásnak az újságírásban? Melyek azok a témák, amelyekkel kiemelten foglalkozni szeretnél?
Szeretnék naprakész, gyakorlatias ötleteket nyújtani a kollégák számára, valamint teret engedni annak, hogy még több pedagógus munkásságát ismerjék meg szélesebb körben. Az előadásaim, műhelymunkáim során látom, mennyire örömmel veszik a gyakorlati megoldásokat, hiszen sokan szeretnék megújítani a gyakorlatukat és innovatívak lenni, sokszor csak a kezdő ötlet hiányzik ehhez.
