– Kedves Panka, boldog születésnapot! Ahogy olvastam, kalandos körülmények között Szilveszterkor született. Hogy éli meg az idei születésnapját?
Köszönöm szépen! Igen, valóban emlékezetesre sikerült a születésem. A kiírt dátumhoz képest egy hónappal korábban, Szilveszter éjelén döntöttem úgy, hogy körülnéznék már ebben a világban. Érdekes, hogy ezért mindig egy évvel idősebbnek gondolnak, ha csak a születési évemet mondom. Az idei születésnapom? Ez az első év, hogy már két gyermekem van. Egy nagy és egy kicsi. Úgy érzem ezzel egy új időszámítás is elkezdődik az életemben.
– Mesélne kicsit a munkássága kezdetéről?
A szüleim képzőmûvészek, édesapám festő, édesanyám szorászművész (Szabados János, Weeber Klára ). Egy műtermes családi házban nőttem fel Kaposváron. Természetes volt számomra az alkotás, a művészet jelenléte. Sokszor mentünk a szüleimmel művésztelepekre, édesapám is vezetett egyet Fonyódon. A bátyám, szintén hasonló pályát választott, így valahol természetes volt hogy a családban negyeddikként magam is az Iparmûvészeti Egyetemre ( MOME ) jelentkezem. 2003-ban diplomáztam vizuális kommunikáció szakon. Később magazinoknak kezdtem illusztrálni, majd jött az első könyves megbízás, Berg Judit, Panka és Csiribí mesesorozatához. Az elmúlt években közel száz könyvet, tankönyvet illusztráltam. Készítettem rajzokat társasjátékokhoz, iskolai felszerelésekhez. Pár éve elkezdtem a saját történeteimet is megírni, így tíz általam írt és rajzolt kötetem jelent már meg. Sőt a férjemmel, Pásztohy Andrással is készült közös könyvünk, A kisegér, aki majdnem hős lett.
– Miért pont a mese? Mit adhat ez a gyerekeknek?
A mese mindennek az alapja. Nem véletlenül kíséri az emberiséget a kezdetektôl, és úgy gondolom, hogy a mai világban van talán a legnagyobb szükség rá. A gyerekeknek egy olyan biztos támpont lehet, amihez minden szituációban nyúlhatnak. A könyveimben szeretek fontos és hasznos dolgokat átadni a kicsiknek. Ilyen az állat és környezetvédelem, az empátia, közlekedési szabályok, amikről a Pitypang és Lili sorozatomban esik szó, vagy éppen az együtt töltött minőségi idő fontossága a Pesti mese címû könyvemben.
– Mik a szülők és gyerekek visszajelzései a munkáiról?
Nagyon sok kedves olvasói levelet szoktam kapni. Ezek azon túl, hogy jól esnek a szívemnek, hasznos visszajelzések is nekem. Van hogy ötleteket is adnak, ilyen volt a Halló, mama! címû könyvem alapgondolata is. A mese egy kisfiúról és a tőle több ezer kilóméter távolságban élô nagyszüleiről szól.
– Hogyan használhatják olvasóink, a gyakorló pedagógusok az Ön alkotásait a mindennapi munkájuk során?
A Pitypang és Lili sorozatom immáron hét részbôl áll. Mindegyik könyv egy-egy kiemelt témát ölel körbe. Szó esik a menhelyi kutyákról, az örökbefogadásról, felelôs állattartásról. Elkísérjük Pitypang kutyát az állatorvoshoz is, miután üvegszilánkba lép séta közben. Ez az esemény adja a témát, hogy beszéljünk a környezetvédelemről. A Gyógyítsd meg a kiskutyám című részben a tanítóbácsi részletesen el is meséli a szelektív hulladékgyűjtés folyamatát a gyerekeknek. De találkozunk segítőkutyákkal is a Pitypang segít mesében, illetve megismerhetjük a közlekedési szabályokon túl a társadalmi felelôsségvállalás fontosságát a Pitypang a zebrán című részből.
– Melyik a kedvenc alkotása és mi a története?
A szivemhez legközelebb a Pesti mese című könyvem áll, amihez a saját gyerekkori emlékeim adták az alapot. Anyai nagymamám, aki tanítónő volt, nagyon sokat foglalkozott velem. Ebben a kötetben rá emlékezem. A történet egy budapesti nagymama és a vidéki unokája kapcsolatán keresztül mutatja be a vidék-főváros különbözôségét.
– Milyen útravalót adna olvasóinknak a 2020-as évre?
Panka facebook oldala itt érhető el.
