Nemcsak szülőként, hanem pedagógusként is rossz érzés látni, átélni, ha a környezetünkben lévő gyerek (gyerekek!) félnek, elakadnak, vagy teljesítményüket indokolatlan gátlások blokkolják. Az ilyen típusú feszültségek oldásának természetes közege a család – de nyilvánvalóan nem hátrány, ha a probléma megoldásában az iskola, a pedagógus is részt vesz. Annál is inkább, mivel a kötet jól hasznosítható az óvodai, osztálytermi munkában is. Deliága Éva ugyanis kidolgozott egy olyan szempontrendszert, mely a különböző személyiségű gyermekek szorongását helyzethez illően más-más módszerrel kezeli.
A könyv tehát nem pótolja sem a család, sem az egyes esetekben mindenképpen bevonandó szakember jelenlétét. Ugyanakkor támpontot és „gyorssegélyt” ad bizonyos helyzetekre – éppen azért, hogy az olvasók felmérhessék saját lehetőségeiket, az egyes esetekben felmerülő lehetséges megoldásokat – és saját helyzetüket, kompetenciáikat is felmérhetik. Mindezt mesés-játékos közegben – olyannyira, hogy (a szerzői előszó szerint) „nagyobb gyerekek egyedül is nyugodtan olvasgathatják, hiszen a könyv kisiskolásoknak is ajánlott”.
A könyv első részében, a pszichológiai útmutatóban a gyermeki szorongás lélektanáról, illetve a mindennapi gyakorlatban jól használható módszerekről tájékozódhat az olvasó – közérthető és áttekinthető formában. Sőt, a tudományos háttér felvázolását követően 8+1 instant módszert is kaphat a szorongás enyhítésére és további 4+1 tippet a megelőzésre. Szóba kerülnek a kapcsolódó tévhitek, s az olvasó példákat találhat arra is, hogy mely tényezők lehetnek hosszú távon ártalmasak a gyerekek egészséges személyiségfejlődésére (még akkor is, ha először hatékonynak tűnnek).
Forrás: Deliága Éva
A kötet rendkívül jól strukturált és gyakorlatorientált: a különböző fejezetek közvetlenül utalnak egymásra – mégpedig igen finoman: a szorongás enyhítésére szolgáló módszerek például finom humorú zokni ábrákkal jelzik, hogy egy adott probléma orvoslását mely mesével célszerű kezdeni.
A könyv másik részében a Lovász Hajnalka által írt mesék humoros, kalandos történetekbe csomagolják a felvázolt módszereket. Ezekből az olvasók új megoldásokat kaphatnak félelmük, szorongásuk enyhítésére. De nemcsak ők, hanem környezetük is. Az egyik történetben például nemcsak egy kissé félénk (Csukás István Süsüjére emlékeztető) sárkány, Tűzhányó küzd meg sikeresen az őt érő nehézségekkel, hanem a környezete is: figyelnek rá, drukkolnak neki. Az ifjú mesehallgatók (olvasók) pedig megtanulhatják kifejezni ilyen irányú, pozitív érzéseiket: „Jáááó! Nézd, X koma! Úgy pöfögteti a füstpamacsokat, mint egy gőzmozdony! Lehet, hogy erőt gyűjt a repüléshez! Meg fogja próbálni! Jáááó! Csak sikerüljön neki! A bajuszom is reszket, úgy izgulok érte!” Az ilyen és hasonló megfogalmazások segítenek az érzelemkifejezésben, fejlesztik az empátiakészséget, bővítik az érzelmi szókincset. Mégsem tanmesék: finom humorú és cseppet sem didaktikus történetek – ellenben rendkívül pontosan fogalmazzák meg egy-egy helyzet lélektani vonásait. Ebben Várkonyi Mária humoros és igen kifejező rajzai is sokat segítenek.
A könyv legnagyobb erénye – meglátásunk szerint – abban rejlik, hogy biztatást és ötleteket ad. Nem „biztos receptet” ad, hanem saját stratégiák kialakítására inspirál. Azt sugallja, hogy vannak megoldható problémák – és empátiával, odafigyeléssel, szeretettel sokat javíthatunk egy-egy reménytelennek tűnő helyzeten is.
