Tóth Ágnes nagyváradi költőnő a következő szavakkal ajánlja színekről szóló verseit:
Szívesen írtam meg a színes verseket, mert a színek elvarázsolják a gyermekeket és nem csak szebbé, teszik az életüket, hanem befolyásolják az érzéseiket is. Vidámságot csempésznek a mindennapjaikba. Hiszen milyen szép egy narancsvörös naplemente, az ég és a tenger kékje, az aranyló homok, egy zöld rét, sárgán ringó búzamező vagy az őszi táj csodálatos színkavalkádja! És akkor a szivárványról még nem is beszéltem! Olvassátok szeretettel e színes verseket, remélem szebbé, színesebbé teszi majd a napjaitokat!
A költőnő Kék versét Trifán László zenésítette meg:
Természetesen számos egyéb szín is felfedezhető a versekben:
Lila vers
Harmat cseppben fürdik
A szerény ibolya,
Mellette öltözik
Az esti viola.
Lila szoknya libben
a kökörcsin lányon,
Abban fog táncolni
a pillangó bálon.
Szivárvány hídján
Lila szín várja,
Legyen a leglilább
Virág a párja.
Fekete vers
Koromfekete a korom,
Öreg kéményekben ég,
Éjfekete éjszakákon
bársonyfekete az ég,
hollófekete a holló,
felszáll a tetőre,
szárnyából egy tollat ejt
a fekete földre.
Fehér vers
Fehér a lúd tolla,
Hófehér a párna,
Alabástrom fehér
Az angyalok szárnya.
Tejfehér a tej,
És hófehér a hó,
Száguldunk a lejtőn,
Hali-hali-hó!
Bordó vers
Pince mélyén öreg hordó,
Benne otellóbor, bordó,
Sötétvörös, vígan csorgó,
Jön a gazda, orra lógó,
Gyomra korgó, kedve morgó,
Kóstolgatja – ez a bor jó –
Búbánatot rögvest oldó!
Izgalmas játék a színek keverése is!
Színesek az évszakok is!
… de a legszínesebb természetesen mégis a szivárvány!
Szivárvány
Ha süt a nap eső után,
Ég Anyónak a homlokán
Megjelenik a szivárvány.
Ezer virág nyílik benne,
Szirmukon sok tarka lepke,
Lila, piros, kék, meg sárga,
Szépségüknek nincsen párja.
Alkonyatkor, ha megunja,
Felhődunna alá dugja.
Éjszakánként bontogatja,
Hosszú selymes fonalakra.
Azt a sok szép színes álmot,
Amit éjjelente láttok,
Ő szövi meg sok fonálból,
A szétbontott szivárványból.
