Kezdőlap hírmozaik

Interaktív közösségi témanap október 23. alkalmából – 2. megvalósítás

Korábbi cikkünk folytatásaként Vadas Zsuzsanna, a Dunaújvárosi SZC Bánki Donát Technikum pedagógusának írását olvashatják néhány évvel ezelőtti, október 23-i interaktív közösségi témanapjukról. Ezúttal a projekt megvalósításáról ejtünk szót. Nem titkolt célunk, hogy ötleteket adjunk az idei ünneplés előkészítéséhez. (Kitérve olykor a vírusveszély idején is alkalmazható változtatásokra.)

Villamos 1956-ban
Forrás: Dunaújvárosi SZC Bánki Donát Technikum

Az ünnepség napján, az iskolavezetés kérésére megtartottunk 3 órát és utána kettébontottuk az iskolát. Amíg a felsőbb évfolyamok versengtek az akadálypályán, addig az alsóbb évfolyamok megtekintették a Mansfeld című filmet; majd cseréltek.

Az általam kidolgozott menetrend szerint az osztályok körbejárták az állomásokat és bepillantást nyerhettek a forradalom és szabadságharc egy-egy szegmensébe. Az 1. állomáson egy filmrészletet (Szabadság, szerelem) tekinthettek meg, amelyben az egyetemisták szemszögéből láthatták a forradalom kibontakozását. Igyekeztem egy olyan részletet választani, amely humorával megragadja őket, de ugyanakkor láthatják benne a kommunista rendszer visszásságait. A 2. állomás komolyabb előkészítést igényelt. Kolléganőm irányításával nagyon színvonalas kiselőadásokat mutattak be diákjaink a forradalom helyszíneiről és Mansfeld Péter életéről. Itt zárásként egy általam készített puzzle-t kellett kirakni egy perc alatt a csapatoknak.

A 3. helyszínen egy újabb prezentáció segítségével ismerkedhettek meg a forradalom jelképeivel, majd egyes kivágott részletek bemutatásával fel kellett ismerni őket.

A 4. állomáson is a diákelőadóé volt a főszerep. A T34-es tankok működése és szerepe osztatlan sikert aratott a fiúk körében. Az előadáshoz kapcsolódóan igaz/hamis minősítéssel kellett ellátni az állításokat.

  • Az 5. állomáson a forradalom fegyverei közül a Molotov-koktél működéséről mesélt a kémia szakos kollégánk, majd egy kvíz formájában kérte vissza a hallottakat.
  • A 6. állomáson a forradalom előtti és alatti röplap részleteket kevertünk össze. Ezeket kellett összerendezni.
  • A 7. állomás volt talán a legnépszerűbb. Itt közösségi szobrok készültek irányított szempontok alapján. A gyerekek is büszkén mutogatták az általuk kreált műveket: a Sztálin-szobor ledöntését; a tankokat; korabeli utcarészleteket. (Ha a távolságtartás indokolttá teszi, egyszemélyes szobrok is készülhetnek! – a szerk.)
  • A 8-9. állomásokon a testnevelőké volt a főszerep. A tornateremben és a sportcsarnokban kellett a csapatoknak évfolyam szinten összemérni a tudásukat. Volt kötélmászás, kúszás, helyből távolugrás, ingafutás, célba dobás forradalmi színezettel.
  • A 10. állomáson voltam én magam. Itt Nagy Imre két rádióbeszédét hallgattuk meg korabeli hangfelvételekről. Majd ehhez kapcsolódóan szövegrészletek pótlására került sor.
  • A 11. állomáson már a szabadságharc utáni megtorlásé volt a főszerep. Maléter Pál özvegyének, Gyenes Juditnak a visszaemlékezését nézték meg és ehhez kapcsolódó tesztet töltöttek ki.
  • Végül a 12. állomáson a forradalom és szabadságharc utóéletét követhették nyomon zenés formában.
Sztálin szobrának ledöntése
Forrás: Dunaújvárosi SZC Bánki Donát Technikum

Az olaszok 10 évvel a magyarországi események után, Avanti Ragazzi di Buda címen szereztek egy dalt, amelyben megemlékeztek a magyar hősökről. (Mai napig éneklik a Lazio csapatának szurkolói.) Ennek sorait kevertük össze és kellett megtalálni a megfelelő versszakokat a dal és a korabeli felvételek megtekintése után.

A verseny végét követően összesítettük a menetleveleket. Az iskola alapítványa hozzájárult a díjak beszerzéséhez. A legtöbb pontot szerző osztály egy tortát nyert. Évfolyamonként a legügyesebb osztály csokoládényereményben részesült.

Reflexió

Az interaktív közösségi témanap meglátásom szerint elérte hatását. Többet lehet tanulni és tanítani vele, mint egy átlagos műsorral. Sokkal szélesebb spektruma jut el a gyerekekhez így az ismereteknek. Élménydúsabb és motiválóbb a csapatoknak. Sok területen kerül kapcsolatba a gyerek egy eseménnyel. Összekovácsolja a közösséget úgy, hogy közben rögzít sok új ismeretet is.

Mivel ez volt az első ilyen projektünk, így van mit átgondolni körülötte. Az akadályverseny részében mindegyik évfolyam lelkesen közreműködött a kollégákkal, osztályfőnökeikkel, de a filmnézés már nem működött ugyanilyen eredménnyel. Meglátásom szerint egy-egy ilyen méretű témanapot, tanítás nélküli napként kellene lebonyolítani és csak a célállomásokkal. Vetésforgó szerűen mehetnének a csapatok egyik állomásról a másikra. Majd értékelnénk a szereplésüket.

A következő tanévben március 15-ét ünnepeltük ezzel a módszerrel. Tanulva a korábbi év tapasztalataiból annyi állomáshelyet alakítottunk ki, ahány osztály vett részt a projektben. Rövidítettünk egy kicsit az állomáshelyeken eltöltött időn. Azt gondolom, hogy elértük a célunkat ezzel a módszerrel: színesebbé, érdekesebbé, izgalmasabbá tudtuk tenni az ünnepeket.

A képek a Dunaújvárosi SZC Bánki Donát Technikum interaktív közösségi témanapján készültek.

A cikk első része itt olvasható.

 

Előző cikkInteraktív közösségi témanap október 23. alkalmából – 1. előkészületek
Következő cikkTanulási blokkok az (online) osztályteremben