Kezdőlap jó példák

Készüljünk október 23-ra!

„Vajon szükségük van-e a mai fiataloknak Gérecz Attilára? Egy költőre, aki ugyanúgy kapcsolható 1956-hoz, mint Petőfi 1848-hoz? Érdekli-e őket egy 16 éves srác, akit diákként frontra a küldenek, ahol hadifogságba kerül?” Boldog Zoltán szavai nyomán írásunkban (különböző források segítségével) az október 23-i megemlékezéseket szeretnénk segíteni.

Forrás: Pixabay

„Vajon szükségük van-e a mai fiataloknak Gérecz Attilára? Egy költőre, aki ugyanúgy kapcsolható 1956-hoz, mint Petőfi 1848-hoz? Érdekli-e őket egy 16 éves srác, akit diákként frontra a küldenek, ahol hadifogságba kerül? Magukra ismernek-e a 18 éves érettségizőben, akit politikai okok miatt nem engednek egyetemre? Lelkesíti-e őket az egykori olimpiai és világbajnok sportoló sorsa, akit 1950-ben összeesküvés vádjával 15 év fegyházra ítélnek? […] Egy olyan forradalmáré, aki a börtönből szabadulva négy napon keresztül harcolt az oroszok ellen, és végül itt vesztette életét 26 évesen?” – tette fel a kérdéseket Boldog Zoltán az Irodalmi Jelen hasábjain.

Érdemes ezeket a kérdéseket meg is beszélni az október 23-i megemlékezés során.

„Életműve csekély mennyiségű. Mintegy 43 ránk maradt verse, 14 műfordítása közül a legelső művek utánérzésektől sem mentesek és egyes későbbi verseiben is – az alkotás sajátosan tragikus, sőt sokszor lehetetlen körülményeivel magyarázhatóan – a zsengékre jellemző egyenetlenségek fedezhetőek fel. De a teljes, bő két év alatt létrehozott életmű, töredékes jellegében is tökéletes egységbe rendeződő, ösztönös és intellektuális zsenialitást egyaránt mutató, néhol a magyar líra legjobb hagyományaihoz méltó, páratlan líra.” (Fehér István)

Hasznos linkek:

További források:

Film:

  • Pozsgai Zsolt: Csendkút (2006)

 

Megzenésített versek:

 

Monodráma:

Orosz Ákos előadásában. „Az előadás során a nézők azt követhetik nyomon, hogy a költő 1954-ben hogyan szökött meg a váci börtönből, majd miután újra elfogták, hogyan küzdött meg a kudarccal és az árulással.”

„A darab központi motívuma Gérecz 1954-es szökése a váci börtönből. Átúszva az áradó Dunát, régi szerelménél keresett menedéket, akinek új kedvese elárulta, így ismét elfogták, és sötétzárkát kapott. Az előadás első fele a szökés folyamatáról szól, míg második része arról, hogyan küzd meg a börtönben magányosan a kudarccal és árulással. Hogyan képes a börtönben a költészet segítségével életben maradni, s végül eljutni abba a létállapotba, hogy hinni tudjon az életben és a szabadságban.”

 

 

Daróc a szürkéhez (részlet)

Az én sorsom is fájó, dőre;
ha fölizzom, pöröllyel vernek,
így leszek csikorgó küllője
vérpadra vivő szekereknek.S hogy véres pénzért hited adod?
Mihaszna vagy csak; nem bánt senki.
Csak homlokod túl szűkreszabott
a mások sorsát elviselni.Én köszönnék… s tán elűzné a
sok meleg száj a metsző fagyot,
csak ismernéd el néha-néha
a puszta tényt, hogy ember vagyok.

 

Forrás: http://www.magyarszemle.hu/cikk/20190616__sorsunk_orok_uzenet_gerecz_attila_kolteszeterol

https://irodalmijelen.hu/05242013-1600/gerecz-attila-feltamadasa

Előző cikk„Amiről a hírekben hallunk, az csak a jéghegy csúcsa”- interjú a Békés Iskolák Programról
Következő cikkEgy csipet mágia