1983 áprilisában Erkel Ferenc-díjának apropóján készült interjú Szörényi Leventével. A beszélgetés során természetesen szóba került zenekari múltja és az akkoriban a Vígszínház színpadán játszott rockballada, a Kőműves Kelemen is. Új terveiről is kérdezték a zeneszerzőt – s ennek során arról is nyilatkozott, hogy régi tervük megvalósításán dolgoznak Bródy Jánossal. Olyan zenés darabon, amely talán megismételheti a Kőműves Kelemen sikerét. Különösen érdekesek a tervezett mű dramaturgiájával és bemutatásával kapcsolatos gondolatai: „Tíz év óta dédelgetett tervünk [t. i. Bródy Jánossal], egy kb. 90 perces rock-misztériumjáték a legjobb úton halad a megvalósulás felé. Címe és témája: István, a király. Még nyáron – elképzeléseink szerint augusztusban – egyszeri bemutatót tartanánk, filmfelvétellel, majd később színházi *utóéletet* szánunk a darabnak. A misztériumjáték zenéje — bár hasonlatos a Kőműves Kelemenéhez – nyitottabb, kötetlenebb lesz. A ballada egy zártabb nyelvezetet követelt, a történelmi tabló több *csapongást* enged. Központi kérdésköre: a még törzsekből álló ősmagyar népesség meg tudja-e vetni lábát a Duna-Tisza mentén, vagy sem? Milyen intézkedéseket, politikai manővereket kellett foganatosítania előbb Géza fejedelemnek, majd a megkoronázott Istvánnak ahhoz, hogy erőfeszítései kései diadalául ma is beszélhetünk magyar államról. Amolyan szellemidézés lesz az István, a király, mai – tehát nem elsősorban folklór ihlette – zenei nyelven és gondolatokkal.”
Szörényi ekkor még nem sejthette, hogy a tervezett misztériumjáték műfaját leggyakrabban ugyan rockoperaként fogalmazzák meg, de kultikus előadás születik belőle – amelyet bemutatnak ugyan „hagyományos” színházi terekben is, de valójában mégsem ez lesz az igazi közege. (Amint azt a szabadtéri előadások gyakorlata is igazolja.) Az interjú idején a darab még nem készült el teljes egészében. Vélhetően ez az oka annak, hogy Szörényi a folklór szerepét kevésbé tartotta fontosnak, hiszen (amint Varjas Endre meg is jegyezte elemzésében) „míg István és környezete az egykori Illés-együttes, a mostani Fonográf lágyabb, dallamosabb beatzene tónusában szólal meg (a mostani Illés-együttes közreműködésével), zenei alapanyagát a középkori vallásos zenéből, mindenekelőtt a gregoriánból merítve. Koppány pogány magyarjainak szava a kemény rock hangzását idézi fel, és a kettő közt *a nép hangjaként* föl-fölcsillan egy népdalfeldolgozás-jellegű zenevilág”.
A produkció irodalmi alapja Munkácsi Miklós Ezredforduló című drámája volt (szövege itt olvasható) – a produkció igényeinek megfelelően jelentős mértékben átalakítva. Érdekes kiemelni, hogy – az interjúban és az elemzésben is említett – zenei alapokon túl számos tekintetben a cselekmény történelmi idejéhez alkalmazkodtak az alkotók, nemegyszer újszerű módon felhasználva ezen elemeket. Jó példa erre a Pannonhalmi Alapítólevél István-monogramja, amely (a plakátok és a lemezborítók révén) nemcsak az előadás egyik jelképévé vált, hanem szélesebb körben ismertté tette ezt a nyelvi emléket is.
Forrás: Fábián Tibor: Illés – Kőműves Kelemen – István, a király
