A tükörjátékot már a nagyon kicsi gyerekeknél is alkalmazzák (igaz, akkor még a felnőttek alakítják a tükröt), mivel kiváló módja a kapcsolatfelvételnek. A „klasszikus” játékot 4-5 éves kortól ajánlják a szakértők. A felsoroltakon túl számos egyéb megfigyelésre, továbbgondolásra is lehetőséget ad a játék: erősíti a nonverbális kommunikációt és az érzelmek, motivációk azonosítását.
Nagyon fontos a segítséget jelent a téri tájékozódás fejlesztéséhez és a testséma alakításához is. (A gyerekek számára a tükör eleve az öntudatra ébredés fontos eszköze!)
A játék alapváltozata szerint a résztvevők párosával helyezkednek el. A pár tagjai egymással szemben állnak, olyan távolságban, hogy kinyújtott karjuk (az ujjhegyük) még ne érjen össze. A szemkontaktust lehetőleg a játék végéig tartaniuk kell. Egyikük az irányító, társának az a feladata, hogy tükörként a lehető legpontosabban „kopírozza le” a látott mozdulatokat. (Érdemes felhívni a figyelmet a fokozatosság elvére: célszerű előbb lassabb és nagyobb, jól látható mozdulatokkal kezdeni.) A játék mindig szerepcserével ér véget.
Néhány változat:
- Az irányítószerepet szóbeli megállapodás, vagy más egyéb jelzések nélkül cserélik meg a játszók.
- Szituációk tükrözése – az irányító a játékvezető (pedagógus) által megadott szituációnak megfelelően próbál – természetesen követhető és tükrözhető – mozdulatokat végezni. Játszható úgy is, hogy nem a vezető adja meg a szituációt, hanem az irányító páros választ. A játék végén a résztvevők megbeszélik a tapasztalatokat (lehet, hogy nem sikerült kitalálniuk a megjelenített helyzetet!).
- Szituációk páros tükrözése – négy játékos vesz részt benne. Az első páros (megegyezve a szituációban) kezdeményez, a második pedig igyekszik minél pontosabban tükrözni a látott mozdulatokat. Játszható úgy is, hogy nem a vezető adja meg a szituációt, hanem az irányító páros választ. A játék végén a résztvevők megbeszélik a tapasztalatokat (lehet, hogy nem sikerült kitalálniuk a megjelenített helyzetet!).
- Érzelmek tükrözése – ennek során feladat az érzelmek megjelenítése, illetve azonosítása (Pl. aggódalom, szomorúság, unalom, irigység, kíváncsiság, stb.)
A játék egyes változatait érdemes fokozatosan bevezetni – ez elsősorban azt jelenti, hogy nem szükséges egymás után minden variációt végigjátszani. Az alapváltozat begyakorlása után (amelynek színesítésére különféle hangulatú, tempójú zenét is választhatunk) más-más alkalmakkor (különböző napokon) újabb és újabb variációkkal dolgozhatunk.
