“Remember / First to possess his books, for without them / He’s but a sot as I am, nor hath not / One spirit to command”
Shakespeare: The Tempest
“Ne felejtsd el / elvenni a könyveit; azok nélkül / olyan tökfilkó mint én vagyok, nem tud
/ egy szellemnek sem parancsolni”
Shakespeare: A vihar (ford. Fábri Péter)
Tanárjelöltként úgy érzem, nem vagyok egyedül ezekkel a kérdésekkel, hiszen aki valamennyire elkötelezett a nyelvtanítással szemben, annak legalább az első két kérdés valószínűleg megfordult már a fejében. Ide természetesen bármely tantárgy, tudományterület behelyettesíthető lenne, viszont angol-német szakos hallgatóként ezzel a két nyelvvel foglalkozok jelenleg annyit, hogy az eddigi rálátásommal bátorkodjak kevésbé gyakran használt módszerek alkalmazhatóságán gondolkodni. Az eredetileg a célnyelven íródott irodalmi művek bevonását az idegennyelv-órákba érdemesnek látom erre, hiszen a nyelvi mellett olyan emberi hozzáadott értékkel bírnak, amely más forrásokban nehezebben fellelhető.
A nyitó idézet több síkon is elindíthat gondolatokat. Többek között például az egyetemen az irodalmi tárgyak keretében megtanultak tanórai átültethetőségéről, annak mikéntjéről. Illetve szükségességéről, hiszen legtöbbször sokkal alapvetőbb problémák körül forog a mindennapi párbeszéd, egyéni tervezés, mint az ilyen jellegű módszertani változatosság a nyelvórán. Azonban egy-egy (remélhetőleg nem csak egyalkalmas) kísérlet segítségével, amely Shakespeare-t vagy más szerzőt von be, oktatásilag hasznos módon átmenetileg még ki is lehetne szakadni a gyakorlatiasabb gondok szorításából.
Másrészt, ha az eredeti kontextuson túl (természeti erők) értelmezzük a szellemnek parancsolni nem tudást (az emberi szellemre vonatkoztatjuk), látszik, hogy a kognitív tényezőkön felül egy komplexebb, az egész személyiségét, beállítódásokkal, érzelmekkel együtt figyelembe vevő holisztikus egységre (az emberre) érdemes alapoznunk a nyelvoktatás* során.
A téma iránti érdeklődésemből fakadóan szakirodalom olvasása mellett beszélgettem olyan kollégákkal, akik különböző hozzáállással és módszereket alkalmazva vonnak be irodalmi szövegeket az óráikba, a következőkben többször hivatkozok ezekre a beszélgetésekre. Örömmel hallgattam néhány lelkes, a módszer iránt elkötelezett beszámolót, amelyek mellett természetesen nehézségek is szép számmal felmerültek. Felmerült bennem, hogy egy jól eltalált könyvajánló kellően felkeltheti a diákok érdeklődését és motiválhatja őket.
Az olvasással az iskolai és iskolán kívüli tanulás közötti szakadék is áthidalhatóvá válik, hiszen a tanuló szabadidejében is gyakorolja az adott nyelvet. Szintén érdemes figyelembe venni az idegennyelv szerepét a tanulók fontossági sorrendjében, ha a tanórán is részletesebben foglalkoznánk szövegekkel. Ez jelentheti azt, hogy az órán vagy egy adott részében együtt olvassuk a szöveget, így nyelvi és tartalmi, megértést nehezítő tényezők rögtön megvitatásra, elhárításra* kerülhetnek.
Egy további tényező lehet a diákok több szaktanár által is említett pragmatikus felfogása a nyelvvel szemben. Gyakran az ő igényük a gyakorlatias nyelvhasználat, sokszor hangzik el az “Ez meg mire jó?” és az ehhez hasonló kérdések. Ilyenkor meg kell magyarázni és meg kell tudni jól indokolni, miért látja a tanár hasznosnak az adott irodalmi művel való foglalkozást, amely egy jó tanár-diák kapcsolatot feltételez. Az irodalmi művekkel foglalkozás azonban kihatással is van a tanár-diák viszonyra, mivel párbeszédet tesz lehetővé, amelyben a két fél partnere lehet egymásnak. Az élethosszig tartó tanulás koncepciójába szépen illeszkedő sajátossága az irodalmi műveknek, hogy soha nem vagyunk „kész” a szöveggel, megértésével. Minden életszakaszban és élethelyzetben tudnak újat mondani. A szövegek folyamatos válogatása, rájuk történő kritikus tanári reflexió a pedagógust arra buzdíthatja, hogy jobban megismerje a csoportját, érdeklődéseiket.
Lomb Kató, híres magyar származású tolmács, poliglot egyik alapvető nyelvtanulási technikája is az eredeti célnyelven íródott szövegek olvasása volt. Autentikus nyelvi anyagokon keresztül szókincset nyerhetünk kontextusban, illetve egy idő után, adott nyelvi szint felett sikerélményt a történet és egyre több szó megértésén keresztül. Az ennek kapcsán felmerülő egyik kulcskérdés a megfelelő szintű olvasmányok kiválasztása úgy, hogy azok egyszerre kellően érdekesek is legyenek az adott csoportnak. Nagy segítséget nyújthatnak az ún. graded reader-ök, az idegennyelvű egyszerűsített olvasmányok, amelyek számos, itthon leggyakrabban tanított idegennyelven elérhetőek. Angol nyelven több neves kiadó (pl. Oxford University Press, Penguin Books) gondozásában* igényes formában, szószedettel, kapcsolódó feladatokkal fellelhetőek. Ezek nagyrészt megőrzik a klasszikusok azon esztétikai többletértékét, amely a tankönyvi szövegekkel szemben motivációs tényezőként sem elhanyagolható.
Illetve, szintén megemlítendő a szövegek kultúraközvetítő funkciója, az országismereti információk, a célnyelvi kultúra értékrendjének, szokásainak implicit és explicit bemutatása. Kognitív kompetenciáikon túl a diákok empátiája, elfogadása is fejlődik a művekben megjelenő szereplőkkel való azonosulás során, Ez az érzelmi kapcsolódás a tanulási folyamatba bevonódás esélyét, aziránti elköteleződést is jelentősen növelheti. Nagyobb megértést tanúsíthatnak az “idegen” kultúrákkal szemben. Így az irodalmi szöveg felhasználása mellett szóló fontos érv a személyiség fejlődése az olvasás, feldolgozás által, amelyhez aktív hozzájárulás egybevág a pedagógusok egyik feladatával. A felmerülő témák nemcsak nem mesterkéltek, erőltetettek, hanem tartalmas, valódi kérdések, amelyek fejleszthetik a diákok kritikus gondolkodását.
Hogy egy adott csoportnak mely konkrét szövegek a legmegfelelőbbek, az őket tanítő pedagógus tudja meghatározni. Az alapfelvetés viszont, hogy én is próbáljak valami olyat továbbadni, amit én is szeretek, amit velem is a tanáraim szerettettek meg és fontos részévé vált az életemnek, másokat is gazdagíthat.
Felhasznált irodalom:
Paran, Amos. „The Role of Literature in Instructed Foreign Language Learning and Teaching: An Evidence-based Survey.” Language Teaching, vol. 41, 4, 2008, pp. 465-496.
Szénási, Magdolna. „Irodalom az Idegennyelv-oktatásban.” Módszertani Közlemények, no. 3, 2012, pp. 30-39.
A szerzőről:
Berta Réka vagyok, harmadéves angol-német tanárszakos hallgató, a Tanár leszek! Hallgatói Műhely tagja az idei év tavasza óta. Leginkább emberekkel és szövegekkel szeretek foglalkozni, így az idegennyelv-oktatás egyik fő személyes vonzereje, hogy ezt a kettőt mások számára is építő módon igyekezhetek összekapcsolni.
