Számomra a kódolás…
… mindig valamilyen logikai kihívás. Több szempontból is. Kihívás, mert egy feladatot, egy új ötletet szeretnék megvalósítani a programozás eszközeivel. Kihívás, amely gyakran a pedagógiai munkámhoz is kötődik, hiszen a diákoknak is szeretném megmutatni, nekik megtanítani, ami programozás folyamata közben eszembe jutott. És bizony ilyenkor az a legfontosabb szempont, hogy számukra is érthetően, feldolgozhatóan tudjam bemutatni azt, amit azután valamely programnyelv segítségével, együtt valósítunk meg.
Gyakran úgy érzem, hogy míg mások keresztrejtvényt fejtenek, addig én új ötleteken rágódom, új programsorokat fogalmazok meg. És közben mindannyian – a rejtvényfejtők is, és én is – fantasztikusan érezzük magunkat.
A történelem és az informatika találkozhat…
… az informatikatörténet lapjain. ☺ De nem szeretnék ilyen könnyen kibújni a kérdés megválaszolása alól.
Ismerőseim is gyakran rácsodálkoznak, hogy ez a két terület hogyan is találkozhatott össze nálam. A történelem tanári végzettségemet a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán szereztem, és sokáig tanítottam történelmet a csornai Széchenyi István Általános Iskolában. Mivel a másik szakom a könyvtártudományhoz kötött, így egyben az iskolai könyvtár vezetését is elláttam. Már ekkor is szívesen fordultam a digitális megoldások felé, egy dBase nevű adatbáziskezelő rendszer segítségével (amely egy DOS alapú, IBM kompatibilis AT személyi számítógépen futott) saját magam dolgoztam ki egy olyan rendszert, amellyel aztán gördülékenyen kölcsönözhettem a könyveket a tanulók és kollégáim számára.
Innen aztán nem is volt megállás, először egy OKJ-s számítógép rendszerprogramozó végzettséget szereztem (szakdolgozati témám: A nagy francia forradalom digitális kisenciklopédiája… ☺), majd pedig az ELTE informatika tanári szakán szereztem mesterdiplomát.
Kedvenc foglalkozásom a hozzánk látogató diákokkal, amikor…
… a micro:bit lapka segítségével készítjük el a gyerekek első, saját kézzel alkotott PROGRAM-ját. Tényleg boldogság azt látni, amikor az esetleg visszafogottan viselkedő gyermekek –az addig csak a laptop képernyőjén működő programjukat – az „igazi” micro:biten is látják működés közben. A széles mosolytól kezdve az elragadtatott „Óóóó”-kig széles a reakciók palettája. Ilyenkor néha még magam is kiesek a szerepemből, és ahelyett, hogy folytatnánk a foglalkozást, csak boldogan nézem a gyerekek csodálkozó és elragadtatott tekintetét.
A legjobban megérintő visszajelzés, amit eddig kaptam a munkámra…
… a legutóbbi nyári táborban történt. Éppen a micro:bit programozás egyik alapvető és egyben látványos programját (a kő-papír-olló játékot) készítettük el a zömében az eszközzel csak most ismerkedő hatodikos lurkókkal, amikor két, a már szakkörön sok ismeret birtokába jutott tanítványom – amíg a többiek az alapokkal küzdöttek – elkészítette a játék két eszközön, együttműködésen alapuló változatát.
Visszafogottan, de nagy elmélyüléssel dolgoztak, igazi csapatmunka volt, felidézték, mit tanultak a micro:bitek rádiókapcsolaton alapuló kommunikációjáról, és elkészítették a játék olyan módosítását, amelyben a korább tanultakat egy új helyzetben alkalmazták. A foglalkozás végén odajöttek hozzám, és nagy büszkén nyújtották át a két micro:bit-et, rajta az általuk kidolgozott programmal.
Munkájukban minden benne volt, amit a programozás tanításával átadni szeretnék a diákjaimnak: a probléma meglátása és a problémamegoldás, algoritmikus és logikus gondolkodás, együttműködés, precíz munkavégzés, produktum … és a jól végzett munka öröme.
Nagyon megleptek és boldoggá tettek aznap.
Az idei év újítása a Mobility-ben….
… talán nem is szorítkozhat csupán egyetlen dologra. A Mobility-Győr Digitális Élményközpont – a Mobilis Interaktív Élményközpont területén – idén ünnepelte fennállásának negyedik évfordulóját. A Bognár Amália szakmai vezetése alatt létrejött központban az évek során több mint 25 000 látogató fordult meg, és szerzett egy életre szóló élményt, tapasztalta meg közelről a különböző digitális eszközök nyújtotta lehetőségeket.
A programunk évente megújul, az idei tanévben egy robotokkal teljesítendő és érdekes feladatokkal nehezített pálya bejárása az egyik leglátványosabb attrakció. De büszkék vagyunk arra is, hogy úgy ismertetjük meg például egy Raspberry PI számítógép működésének és a Python programozási nyelvnek az alapjait, hogy közben a gyerekek figyelme egy játékos, de mégis kihívást jelentő feladat megoldására irányul. Ennek során megterveznek egy akadálypálya-játékot papíron, majd azt kivitelezik a számítógépen, végül tesztelik, és módosítják a program futtatásakor tapasztaltak alapján.
Nálunk látogatás nem zárulhat úgy, hogy a látogatók nem kódoltak egyetlen sort sem; idén a Lego Wedo és az Artec robotok programozásába, valamint a mobilapplikációk készítésébe kóstolhatnak bele. A tér leglátványosabb része egy gyönyörű, középkori várat és falut megjelenítő makett, amely animáció-készítés helyszínéül szolgál. Kicsik és nagyok is bőven találnak felfedezni és megismerni valót a programjainkon.
3 eszköz, ami nem hiányozhat a digitális hátizsákomból:
- rengeteget közlekedem, így a Waze egy elengedhetetlen útitárs. Gyakran segített már úgy odaérni a célpontba, hogy közben forgalom miatt a lehető legkevesebb időt vesztegettem csak el.
- a mesterséges intelligencia manapság az új kedvenc témám, az új, mélyebben megismerendő terület számomra. A Waze megoldásai is ilyenek, de a Google azon fejlesztéseit is előszeretettel használom az oktatások alkalmával, mint például a Teachable Machine.
- a munkám során rengeteg kisebb-nagyobb projektben veszek részt, számomra kézenfekvő, hogy olyan alkalmazást használjak a folyamatok koordinálására, amelyek jól áttekinthetőek, és minden részletre kiterjedően nyújtanak segítséget a tervezés és megvalósítás időszakában. Nálam a folyamatmenedzsmentben a Trello (https://trello.com ) viszi a prímet.
A sorozatot szerkeszti és tördeli Tóth Éva főszerkesztő, az összes megjelent rész ezen a linken érhető el.
