Ezeket a játékokat a farsangi időszak apropóján készítettem, az elsős korosztályra fókuszálva, azonban alsó tagozatban a fejlesztő/logopédiai foglalkozásokon és ügyesebb nagycsoportosokkal is játszhatóak.
Ráhangolódásként kérjük meg a gyermekeket, hogy fújjanak fel egy lufit, ezzel erősítjük a helyes artikulációhoz a beszédszerveket. Fújhatják a levegőt hosszan, röviden, szaggatottan, erősebben, gyengébben, hogy még mókásabb legyen. Még első osztályban is viszonylag sok gyermek szorul logopédiai fejlesztésre, így nem elhanyagolhatóak ezek a gyakorlatok. Miután elkészültünk a lufikkal, állítsuk párba és kérjük meg őket, hogy lufidobálás közben gyűjtsenek össze minél több tudnivalót a farsanggal kapcsolatosan. Ezzel lehetőséget teremtünk az egymástól való tanulásra és a farsangról való ismereteik felidézésére és feltérképezésére. Érdemes a lufi tulajdonságait is megbeszélni: milyen anyagból készült, milyennek érezzük a súlyát, mit lehet belőle készíteni, milyen alkalmakkor használjuk.
Miután ezzel a pár perces ráhangoló játékkal végeztünk, ha van lehetőségünk, akkor nyomtatott formában, ha nincsen, akkor digitálisan kivetítve tekintsük meg a gyermekekkel közösen a Farsangi böngészőt, mely különböző lufiállatokat rejt. Ezeket felismerve fejlődik a vizuális észlelés, a vizuális alak-háttér differenciálás, amely az olvasás tanulásánál fontos szerepet kap. A böngészővel a fonológiai tudatosságot is tudjuk fejleszteni: pl. szótagolással, hangokra bontással, hangkereső játékokkal. A szívógyakorlat ismételten lehetőséget ad az artikulációs mozgásügyesítésre. Ha nincs lehetőségünk nyomtatni, a lufiállatokat mi is lerajzoltathatjuk, és megkérhetjük a gyermekeket, hogy pl. annyi lufit rajzoljanak az állat mellé, ahány hangból áll. Fontos a haladási irány tudatosítása, hiszen a síkban való tájékozódásra nagy szükség van az olvasás és írás elsajátításakor.
A következő képnél kérjük meg őket, hogy nézzék meg a gyermekeket. Beszélgessünk arról, hogy melyikük hogyan érezheti magát, mi történhetett vele, mire gondolhat. Megkérdezhetjük őket, hogy őket mi teszi szomorúvá, mérgessé…stb. Ez jó alkalmat ad arra, hogy érzéseikről beszéljenek, hiszen nagyon sok inger éri őket nap, mint nap, amelyeket nem minden esetben könnyű feldolgozni. Ha valamelyik gyermek nem szeretne erről beszélni, ne erőltessük, tartsuk ezt tiszteletben. Ezután nevezzük meg a gyermekeket és a kezdőhangok segítségével párosítsuk a hozzájuk tartozó lufiállatkát. Emeljük ki ezt a kezdőhangot és gyűjtsünk vele pl. további személyneveket, állatokat, gyümölcsöket, zöldségeket, tárgyakat, országokat. Ez lehetőséget ad a szókincs fejlesztésére és megalapozhatjuk vele a közkedvelt Ország, város.. játékot is.
A varázsszavak ismételtetése fejleszti az auditív szeriális észlelést, a különböző állatnevek „kihallása” pedig az auditív alak-háttér differenciálást. Ha nehéznek bizonyul azzal segíthetünk, hogy az állat nevét kicsit nyomatékosabban ejtjük. Az állatok mozgásának és hangjának utánzását nagyon szeretik a gyermekek. Rajzoltassuk le a kedvencüket, ha a felsoroltak között nem szerepel, az sem baj. Meséljék el, hogy miért az az állat a kedvencük és milyen okosságokat tudnak róla mondani. Ezáltal fejlődik a kifejező készségük. Megválaszthatjuk az osztály legkedveltebb állatát is, amely az lesz, amelyiket a legtöbb gyermek rajzolt.
Felhasznált irodalom:
Domján Zsófia: Fülelős kalandok I. Novum Könyvklub Kft., Nyíregyháza, 2019.
Zsófi Modern Iskolában megjelent írásai itt olvashatóak, Facebook oldala pedig itt érhető el.
