Kezdőlap Sorozataink Nemzetközi kitekintés

„Minden gyereknek kell egy felnőtt, aki törődik vele, és aki ott van, amikor a gyermeknek szüksége van rá.” – interjú

Februári sorozatunkkal nemzetközi vizekre evezünk és európai szakértőket kérdezünk a szakterületükhöz tartozó legfontosabb kérdésekről. Első vendégünk Kornélia Lohyňová Szlovákiából, akivel a mentális egészségmegőrzésről, eTwinningről és az ellenállóképesség fejlesztéséről beszélgetett Tóth Éva főszerkesztő.

Kedves Kornélia, mesélnél kicsit magadról pár szóban olvasóinknak?

20 éve tanítok szállodamenedzsmentet és marketinget a pozsonyi Hotel Academy-n. Előtte az üzleti életben dolgoztam és idegenvezetőként is tevékenykedtem. A legnagyobb szenvedélyem az utazás. Az elmúlt években a European Schoolnet külső szakértőjeként is dolgoztam tanári továbbképzések és webináriumok kifejlesztésén. Három gyermekem van, akik már felnőttek, és egy gyönyörű unokám.

Évek óta ismerjük egymást virtuálisan, az eTwinning képzések egyik állandó szereplője vagy. Hogyan csatlakoztál a programhoz és mit adott neked?

2007-ben csatlakoztam az eTwinninghez, mert egy Junior Achievement Turisztikai programot szerettem volna megvalósítani egy külföldi partnerrel. Szóval valahol hallottam az eTwinningről, elkezdtem felfedezni, és találtam egy partnert Lengyelországból. Az eTwinning közösség tagjává válás döntő fontosságú volt számomra. Megváltoztatta az oktatással és tanítással kapcsolatos szemléletemet. Az eTwinningnek köszönhetően nagyszerű kollégákkal találkoztam, akik inspirációt és motivációt jelentettek, de jó barátaim is lettek. Résztvevőként számos személyesen jelenléti és online tanfolyamon, szemináriumon vettem részt különböző témákra fókuszálva. Lépésről-lépésre elkezdtem olyan műhelymunkákat és tanfolyamokat vezetni, amelyek a vállalkozói szellemre, a szociális és érzelmi tanulásra, a projektalapú oktatásra, a jólétre és az életviteli kompetenciákra összpontosítottak. Az eTwinning partnerekkel folytatott projektalapú tanulás a legjobb módja annak, hogy diákjaim tanuljanak, megnyissák elméjüket és szívüket a különböző kultúrák és különböző vélemények előtt, és toleráns, felelősségteljes emberekké váljanak.

Előadásaid visszatérő témája a tanárok mentális egészségének megőrzése. Miért került ennyire előtérbe ez a téma?

A jó közérzet, a reziliencia és a mentális egészség már évek óta a fókuszom. Az elmúlt évek nagy nyomást helyeztek a tanárokra. Meg kell felelnünk a tanulmányi normáknak, alkalmazkodnunk kell a hatalmas változásokhoz, miközben motiválnunk kell őket és példaképnek kell lennünk az élet minden területén, és mindez egyre nagyobb stresszhez vezet. A Covid-19 világjárvány még súlyosbította a helyzetet. Néhány évvel ezelőtt a lányom adott nekem egy képeslapot, amelyen ez állt: „Amikor anya nem boldog, senki sem boldog.” Hiszem, hogy amikor a tanár nem boldog, a diákok sem.

Nemrég tartottál egy kurzust az egészséges mentális iskolai élet kialakításáról, a stressz csökkentéséről. Milyen tanácsokat adnál vezetői, oktatói és tanulói szinten?

A stressz a mindennapi élet normális része. Nem mindig rossz dolog; segít túlélni. A stressz fiziológiai reakció a kihívásokra, elvárásokra és minket érő nyomásra. Mindannyian ugyanazt a stresszreakciót tapasztaljuk – harc/menekülés/lefagyás, de a stresszt kiváltó tényezők nagyon eltérőek lehetnek. Tudjuk, hogy a stressz lehet pozitív, energizáló és motiváló, de negatív is, ha sok stresszt tapasztalunk egyszerre, vagy nem tudjuk, hogyan kezeljük, vagy ha a stressz sokáig tart.

Ne feledjük, hogy ha állandó stresszben élünk, ez az agyunkra és testünkre is hatással van, például emésztési problémákkal, fejfájással és depresszióval járhat. Mi több, merevebbek vagyunk, elveszítjük a koncentrációt, és nem működik a memóriánk tőle olyan jól. Vegyük figyelembe, hogy ha a tanulók stresszes környezetben élnek, és sokan így élnek, az óriási hatással van kognitív képességeikre és memóriájukra. És van egy másik veszélyes hatása is a stressznek, az, hogy nem érzünk empátiát mások iránt, csak a nagyon közeli emberek esetében.

Sokféleképpen lehet megbirkózni a stresszel és elkerülni az egészségtelen megküzdési magatartásokat. Fontos felismerni és tudatosítani a stresszt. Ez nagyon egyéni; különböző stresszt kiváltó tényezők, reakciók és stratégiáink vannak a stresszel való megbirkózásra. Érdemes megtanítani a tanulókat önismereti készségekre és modellezzük azokat. Gyakoroljuk a tudatosságot, legyünk tudatában annak, hogy mi a kiváltó ok, mi a reakció, mik a gondolataink, és hogyan reagálunk. Ha kezelni akarjuk a stresszt, megváltoztathatjuk a helyzetet – a stressz kiváltó okát vagy magát a reakciónkat.

Létezik egy technika, ami segít stresszes helyzetben – a lassú, mély légzés – ez egy jelzés az agyunknak, hogy nyugodtak vagyunk. Egy stresszes pillanatban meg kell állni, lélegezni és átgondolni a döntéseket, így lehetőséget adunk a „gondolkodó agyadnak”, hogy elkezdjen dolgozni. Ha gyorsan meg akarunk nyugodni, lélegezzünk be röviden kétszer, majd lassan ki 7 másodpercig. Ismételjük meg háromszor, és segíteni fog. De ezt gyakorolni kell, hogy szükség esetén automatikus reakció legyen.

Egyes stresszkezelési technikák közé tartozik a pozitív beszéd önmagunkkal szemben, a meditáció, az éber figyelem, a testmozgás, a természetjárás, a szociális támogatás – beszélgetés a barátokkal és a családdal, mások segítése, kedveskedés, hála és szabadidős tevékenységek.

Egy másik tanács a stressz érzékelésének átfogalmazása. Kelly McGonigal stanfordi pszichológus kutatása szerint a stressz ártalmasnak való megítélése összefüggésben áll a rosszabb egészségi állapottal és eredményekkel. Ez azt jelenti, hogy a stresszérzékelésünk újrakeretezése erőteljes és jótékony hatással lehet egészségünkre. A stressz nagyobb valószínűséggel ártalmas, ha:

  • akarunkkal szembenállónak érezzük
  • a kontrollunkon túl esik
  • nincs értelme.

Ha ezeken a feltételeken bármelyikét meg tudjuk változtatni, például ha valami értelmet találunk benne, akkor csökkenthetjük a stressz káros hatásait. Még ha kudarcot szenvedünk is, de látjuk az értelmét annak, amit teszünk, a kudarc okozta stressz nem annyira káros az egészségünkre.

Tőled tanultam meg a rugalmas hozzáállás, ellenállóképesség fejlesztését, mint fontos skillt. Hogyan lehet és miért kell ezt fejleszteni az oktatásban? Mi az iskola szerepe ebben és hogyan profitál belőle később a diák?

Az előző kérdésben a stresszről beszéltünk. A stressznek számos forrása van, például egészségügyi, párkapcsolati, családi problémák, munkahelyi vagy iskolai stresszt kiváltó dolgok. Néhányukat nem tudjuk irányítani, de sokat lehet ellenőrizni és módosítani. Ez a rugalmasság, ellenállóképesség, másnéven rezliencia kérdése.

Nagyon kedvelem Sonya Wallbank modelljét, aki a reziliencia hat területét azonosítja (fizikai, mentális, érzelmi). Az iskolák lehetőséget adhatnak a tanároknak és a diákoknak, hogy átgondolják ezeket a területeket és javítsák azokat. Ezek a következők:

  • Vízió – egy életcélhoz, az élet irányításához és olyan tevékenységekhez kapcsolódik, amelyek inspirálnak és fontosak számodra.
  • Érvelés – a problémamegoldó készségekre, a kihívások tanulási lehetőségként való felfogására, valamint az élet és a tanulás megtervezésére és megszervezésére utal.
  • Alkalmazkodóképesség – ez manapság fontos terület. Hogyan alkalmazkodsz a változásokhoz? Optimista vagy-eaz elérhető dolgokat illetően? Képes vagy a kihívásokkal szembenézni?
  • Válaszok – ez a terület kapcsolódik az öntudathoz és az önszabályozáshoz. Tudod szabályozni érzelmeidet, gondolataidat és viselkedésedet? Érzelmileg agilis vagy?
  • Egészség – ahhoz, hogy kezelni tudjuk érzelmeinket, ügyelnünk kell testi egészségünkre, jól kell aludnunk, mozognunk és helyes táplálkozási szokásainkra van szükségünk.
  • Kapcsolatok – létfontosságúak jólétünk szempontjából, szükségünk van támogató hálózatokra.

Jól látható, az iskolák képesek előmozdítani a diákok és a tanárok ellenálló képességét. Hogyan? Pozitív és támogató környezet kialakításával, életviteli kompetenciák fejlesztésével, szociális és érzelmi készségek oktatásán keresztül. Minden gyereknek kell egy felnőtt, aki törődik vele, és aki ott van, amikor a gyermeknek szüksége van rá. Előfordul, hogy a gyerekek otthon nem kapnak ilyen támogatást, ezért a tanároknak kell betölteniük ezt a szerepet.

Példaképek vagyunk diákjaink számára. Vigyáznunk kell magunkra, és az ellenállóképesség minden dimenzióját ki kell fejlesztenünk, hogy képesek legyünk gondoskodni diákjainkról, és szükség esetén tele legyen az „energiatartályunk”.


Jövő héten vendégünk lesz a portugál AI-szakértő Marco Neves, akivel a mesterséges intelligencia körüli aggályokról fogunk beszélgetni. A sorozat összes eleme az alábbi linken érhető el.

Előző cikkFarsangi feladatok egy logopédus szemével
Következő cikkTöbb mint 1 millió Ft értékű nyeremény diákoknak, tanároknak, iskoláknak a Részvényfutamon