Az énazonosságot erősítő játékok révén a gyerekek arra kapnak alkalmat, hogy önmagukban és másokban felfedezzék és/vagy elfogadják a pozitívumokat. Ugyanakkor fontos, hogy ezek a kölcsönös tisztelet légkörében történjenek meg: a jelenlévők ne nevessék vagy gúnyolják ki egymást.
Pantomim: amit szívesen csinálok
Az osztály (csoport) körben helyezkedik el. Akinek kedve van, középre áll, és pantomimelőadás formájában bemutatja, hogy mit csinál szívesen (kerékpározik, úszik, stb.) A többieknek ki kell találniuk, hogy mi ez a cselekvés.
Az érzéseim
Beszélgessünk arról, hogy miként mutathatjuk ki, mondhatjuk el érzéseinket!
Például:
- Boldognak érzem magam, amikor születésnapom van.
- Félelmet érzek, ha orvoshoz megyek.
A játék során a gyerekek történeteket alkotnak, melynek során (szinte akaratlanul is) kifejezhetik saját érzéseiket.
További példák:
Milyen érzéseid vannak…
- Amikor reggel felébredsz?
- Ha a barátod azt mondja, többé már nem lesz a barátod?
- Ha valakit részegen látsz?
- Ha fagylaltot eszel?
- Ha beteg vagy?
- Ha hallod a madarakat énekelni?
- Ha valaki kiabál, durván beszél veled?
A gyerekek mesélnek az érzéseikről megtörtént emlékeiken keresztül.
Variáció:
Közösen vágnak ki képeket magazinokból, újságokból, olyanokat, amelyek látványa örömet okoz, elszomorít, mérgessé tesz stb. Ezután megbeszélik, hogy melyik arcon milyen érzéseket látnak, mit fejeznek ki, miből látható az érzés.
Arcukra „varázsolnak” különböző érzéseket. A többieknek ki kell találniuk, hogy örülnünk-e, bánatosak vagyunk, szorongunk stb. Könnyebb a játék, ha szituációt, történetet mutatunk be.
Egy hely, ahol jól érzem magam
A gyerekeknek egy olyan helyet kell lerajzolniuk, ahol jól érzik magukat – lehet ez valós hely, de olyan is, amely csak a fantáziájukban létezik. Nem az a lényeges, hogy „tökéletesek” (vagy egyáltalán szépek) legyenek a rajzok, sokkal fontosabb, hogy a többiek megismerhessék az adott helyet. Ha mindenki elkészült, a csoport körbeül és megmutatják, illetve elmagyarázzák a képeiket.
- Hol van ez a hely? (Hová képzelem el ezt a helyet?)
- Mit látni itt?
- Mikor érzem magam különösen jól itt?
- Egyedül vagyok itt vagy másokkal? Idegenekkel vagy ismerősökkel?
- Rendszeresen járok ide? Milyen alkalmakkor?
Variáció: A képeket névjelzés nélkül középre helyezzük, vagy kiakasztjuk a falra. A gyerekek csendben megnézik mindenkiét és megpróbálják kitalálni, hogy melyik képet ki rajzolhatta és miért éppen ő. Az érintettek természetesen ekkor is elmagyarázzák műveiket.
Forrás:
- Bódi Józsefné, Encziné Németh Erzsébet, Sipos Judit, Székelyné Kovács Katalin: Drámajátékok az óvodás korú gyermekek készségeinek kibontakoztatásához
Jamie Walker: Feszültségoldás az iskolában
