Szent Miklós ajándékozással kapcsolatos legendája közismert – annál is inkább, mivel egyebek mellett a december 6-i ajándékozás is őrzi emlékét. Van azonban másik legendája is, amely ugyancsak érdekes, játékos szokást ihletett. Eszerint „egy viharba került hajó legénysége a végveszélyben kétségbeesetten fohászkodott Miklós püspök segítségéért. Feltűnt a zűrzavarban ekkor egy ismeretlen […], aki a hajó orrában megjavította és beállította a vitorlázatot és kötélzetet. Segítségével a hajó hamarosan partot ért, megmenekültek. Ekkor azonban az idegen nyomtalanul eltűnt. A hálás hajósok a templomba mentek menekülésüket Istennek megköszönni, és ott döbbentek rá, hogy az ismeretlen segítő Miklós püspök volt, akit segítségül hívtak.”
Ennek nyomán jegyezték fel, hogy Ausztriában (főleg Máriazell környékén) ugyancsak december 6-án este volt szokás az úgynevezett Schiff-setzen (hajótétel). Ennek során a gyerekek papírhajócskákat hajtogattak (egyszerre többet is), ráírták a megajándékozandó nevét és jellemzően egy-egy tréfás mondókát. Az ily módon elkészített apró figyelmességet észrevétlenül juttatták el családtagjaikhoz, elsősorban szüleikhez. (Például ruhájukba, vagy más használati tárgyukba rejtve.)
Érdemes felfigyelni e régi szokás számos „modern” vonására: az egyszerű, saját készítésű, mégis személyre szóló ajándékozásra, amelyből a gyerekek is kiveszik a részüket. (Sőt, ők a fő ajándékozók!)
Ezt a szokást természetesen kipróbálhatjuk az osztályteremben, csoportszobában is, számos variációban:
- a kisebbek jelképes, sablon nyomán kivágott papírhajóra rajzolhatnak
- a nagyobbak személyes üzenetet írhatnak a hajóra
- szabályos levelet írhatnak a megajándékozottnak, és ezt hajtogatják papírhajóvá
Megbeszélhetjük azt is a közös munka után, milyen tapasztalatokat szereztünk az ajándékozás e formájáról, milyen érzés volt így dolgozni. Úgy tűnik, az érzés Költőinkben is mély nyomot hagyott.
Ezért ajánljuk még olvasásra a kisebbeknek Tordon Ákos, a nagyobbaknak Kiss Benedek versét.
Tordon Ákos
Papírhajó
Csöpög az eresz. Olvad a hó.
Hólében úszik egy kis hajó.
Karcsú kis hajó, papírhajó.
Csöpög az eresz. Olvad a hó.
A mi kis hajónk már messze jár.
Kéménye nincs, de füstje száll.
Tán a Dunáig meg sem áll.
Papírhajók, papírrepülők
hajót és repülőt hajtogatni…
Azóta sokat utaztam
hajókon, repülőkön,
ám hol volt mindez
ahhoz a boldogsághoz képest,
amikor a hóolvadás pocsétáiban
papírhajóm fehéren tovasiklott,
s mint az őszi juharlevél,
repülőm kacskaringózott a
szeszélyes légörvényekben!
Mikor még tudtam
hajót és repülőt hajtogatni!
