Kedves Viki, az a megtiszteltetés ért már többször, hogy sok vonatkozásban készíthettem veled interjút. Most a mesék pedagógiában történő alkalmazásáról lesz szó, mit is jelent ez?
A mesék, történetek alkalmazása az oktatás, a nevelés minden területén kiemelt jelentőséggel bír. A meséken keresztül élményeket nyújthatunk, fejleszthetjük a különböző intelligencia területeket, a közösséget. A mesék segítségével útravalót, életvezetési mintát adhatunk, értékeket közvetíthetünk. A mesélés a szociális kompetenciák fejlesztése mellett az anyanyelv és a gondolkodás fejlesztésében is nagy jelentőséggel bír. Mindezek mellett fontos kiemelnünk a mesék terápiás hatását is. Dr. Boldizsár Ildikó mesekutató, meseterapeuta a metamorphoses meseterápiás módszer kidolgozója fogalmazza meg a Hogyan segítsek én terajtad? című könyvében, hogy „a történetek felélesztik és tartóssá teszik a jóra való képességet, növelik az egymásért érzett felelősséget egy közösség tagjaiban. Úgy is mondhatjuk, hogy a mesemondó az életenergiák forrásához vezetheti a mese hallgatóit. Egy gondosan megválasztott mesével néven nevezhet kimondatlan és kimondhatatlannak gondolt sebeket, traumatikus emlékeket.” (Boldizsár 2023:16) Pedagógusként, meseterapeutaként magam is sokszor tapasztalom a foglalkozások során, hogy egy-egy élethelyzet megoldásában, egy-egy nevelési feladat megvalósításában milyen nagy segítséget adhatnak számunkra a mesék. Az utóbbi időszakban a karunkon működő fenntarthatóság-pedagógiai, erdőpedagógiai munka részeként is vezetek alkotó-fejlesztő mesefoglalkozásokat foglalkozásokat, melyek segítségével, ha a gyerekek nem tudnak eljutni éppen egy tanösvényre, vagy erdei iskolába, akkor is „be tudom varázsolni” a természetet, az erdőt a tanterembe.
Nemrég olvastam egy kutatásról, mely szerint 2020-ban a magyar felnőtt lakosság kb. fele tekinthető „nem olvasónak”, azaz nem volt kezükben könyv az elmúlt 1 évben. Milyen módon hat ez a gyermekekre? Mennyire más a mostani generáció? Ők még látják a szüleiket olvasni?
A nevelésben kiemelt szerepe van a családnak, annak a mintának, amit lát egy kisgyermek otthon, és annak a szokásrendszernek, amiben szocializálódik. Természetesen számos más tényező is meghatározó lehet ebben a kérdésben, tapasztalataim szerint akár egy gyerekeknek szervezett játékos író-olvasó találkozó is motiváló lehet ilyen szempontból. Azonban Nagy József kutatásaiból az is kiderül, hogy a gyakorlott olvasóvá válás feltétele a kritikus szókészlet (leggyakoribb 5000 szó) ismerete. (Nagy 2006) A mesék szövegeiben előforduló szófordulatok, kifejezések, a kisgyermekkortól megvalósuló folyamatos mesélés ennek a szókészletnek a gazdagítását támogatja. Természetesen az életkorokhoz kapcsolódó mondókákkal, énekekkel, gyermekjátékokkal. Az olvasóvá válás folyamatában az is nagy jelentőséggel bír, hogy szülőként mesélünk-e a gyermekeinknek és ha igen mennyit. Szerencsésnek mondhatom magam, mert az emlékeimben ott vannak azok a pillanatok, amikor a nagymamám vagy a szüleim meséltek. És nem csak a mesélés maradt meg, hanem az élmény mellett a hangok, az illatok, a pucolt alma, ami mindig az esti „összekucorodás” része volt, ha a nagymamámnál aludtunk. Három gyermekes anyaként most már két évtizede szülőként is az életünk része az esti mese, és azt gondolom, hogy ez olyan pillanatokat ad gyermeknek szülőnek egyaránt, ami pótolhatatlan. A meseterápiában kiemeljünk, hogy a mesélésnek olyan örömszerző funkciója van, ami feltölti, megerősíti a mesehallgatót és a mesemondót is. Ahogyan Dr. Kádár Annamária pszichológus, tréner, egyetemi docens fogalmaz „a mese olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában.” (Kádár Annamária 2012) Azt hiszem nagyon sokat veszít a szülő is akkor, amikor a bensőséges kapcsolódásra épülő mesélést váltja ki a televízióval, vagy számítógéppel.
Milyen fejlesztő hatása van a mesének a gyerekekre?
A mesék személyiségfejlesztő hatását ma már számos kutatás is igazolja. A vizsgálatok azt mutatták, hogy azok az 5-6 éves gyermekek, akiknek szinte minden nap mesélnek, másfél évvel fejlettebbek értelmileg és szociálisan azoknál, akiknek nem mesélnek (Nagy 2017:8) Nyitrai Ágnes kutatásai igazolják, hogy a mesélés a szociális kompetencia, a gondolkodás, az anyanyelv spontán fejlesztője. Ezek mellett azt is ki kell emelnünk, hogy a közös mesélés az egymásra hangolódást, a jelenben levést, a flow élmény kialakulását támogatja, és a belső képek képződését, a kreativitás és a fantázia fejlesztését segíti elő.
Milyen módon jelenik meg a pedagógusképzésben a mesékkel való foglalkozás?
A pedagógus egyik legfontosabb „eszköze” a saját személyisége. A szakmai, pedagógiai, módszertani felkészítés során elsajátított ismeretek, eljárások csak akkor tudnak működni, ha a hivatásuk gyakorlását kezdő fiatal kollégák személyiségét is fejlesztjük. Ennek megfelelően a tanítóképzésben fontos feladatunknak tartjuk hallgatóink személyiségének, érzelmi intelligenciájuk részkompetencia területeinek fejlesztését. Ahogy Dr. Réthy Endréné egyetemi tanár egy korábbi írásában megfogalmazta, „rendkívül lényeges a hatékony nevelés, oktatás szempontjából, hogy azt olyan pedagógusok végezzék, akik magas EQ-val rendelkeznek, így érzelmileg kiegyensúlyozottak, érzelmeiket ellenőrzésük alatt tartják, elégedettek, boldogságra képesek, s ez által megfelelően vonzó, követendő mintát nyújtanak tanítványaiknak. Azt jelenti tehát, hogy maguk is elégedettek a választott szakterületükkel, a pedagógusi munkával” (Réthy 2016:90).
A Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karán több tantárgy segíti a szakmai önismeret fejlesztését, a pályaszocializációt. A Léleknek idő kell elnevezésű kurzusomon ezen célok megvalósítása érdekében dolgozom a mesékkel. Az alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozások célja sokrétű. A különböző intelligenciaterületek fejlesztése mellett, az érzékszervek élesítése, a két agyfélteke összehangolása, továbbá a mesemondás, a történetmondás kultúrájának megélése, a mesék pedagógiai funkcióinak megismerése, illetve a pályára való felkészítés támogatása.
Mit nyújthat a pedagógus számára a mesepedagógiai? Hogyan lehet bevezetni a mindennapi pedagógiai gyakorlatba?
Azt gondolom, olyan lehetőségeket, mellyel élményt tud nyújtani a gyerekeknek, mellyel hatékonyabbá válhat a pedagógiai munkája, jobban meg tudja ismerni tanítványait, és a mesék által támogatást, segítséget tud nyújtani különböző helyzetek kezelésében. Mindenképpen fontos a mesékkel való folyamatos ismerkedés, találkozás, a téma szakirodalmának tanulmányozása mellett a folyamatos tanulás, a szakmai rendezvényeken, képzéseken való részvétel. Karunkon a hagyományainknak megfelelően 2024. március 12-én kedden 15 órától rendezzük meg a Tanítók Napi Apáczai Módszertani Délutánunkat, ahol az érdeklődő kollégák az élménypedagógia keretein belül a mesék világába is betekinthetnek, gyakorlati példákat, ötleteket kaphatnak saját élményeken keresztül.
A sorozatot készíti Tóth Éva főszerkesztő, az összes rész ezen a linken érhető el.
