– Pályázatokon indul és nyer, tudásmegosztó konferenciát szervez, számos oktatási közösség tagja, rendszeresen publikál, miközben egy vidéki iskolában gyógypedagógusként dolgozik. Hogy értékeli ezt a díjat, hogyan illeszkedik a pedagógusi tevékenysége sorába?
– Nagyon sokan vagyunk, akik így vagy úgy próbálják a 21. század levegőjét befújni az iskola szűkre zárt falai közé. Én a „száj-jártatók” közé tartozom, s talán a díj is annak szól, hogy lelkesen teszem ezt. A legfontosabb mégis az, hogy a közoktatásnak egy olyan területe kapott egy kis fényt ezzel, ami bizony árnyékban jár.
– Milyen körülmények között dolgozik, mi segíti az innovatív pedagógusi munkáját és mi okoz kihívást?
Remek kollégák között dolgozhatok a saját iskolámban, itt helytállni, már önmagában is kihívás. S az elmúlt években sokféle, sokszínű képzéseken vehettünk részt együtt az IPR (Integrációs Pedagógiai Program) keretében. Hogy mégis gúzsba kötve táncolunk, az azért van, mert méltánytalanul alulfinanszírozott a közoktatás, s közép-magyarországi régió iskolái az Európai Uniós pályázatokhoz sem férhetnek hozzá.
– Mennyire része a munkatársi közösségnek ez a felfogás, milyen az iskola szemlélete?
– Akár a versenyek, akár a tanórán kívüli rendezvények számában, minőségében a kistérség élén járunk. A tehetséggondozás pedig nem csupán a legjobb matekos versenyeztetése, hanem a „mindenki jó valamiben”- gyakorlattá formálása. A nyelvi megmérettetéseknek, a népzenei hagyományok ápolásának, a sportoknak, az öko gondolatnak egyformán nagy a megbecsülése. S épp a kollégáim aktív részvétele a nyári IKT műhelyeken mutatta meg, hogy nem kivétel a digitális világ sem. De borzasztóan nehéz eszközök híján.
– „Ezek a gyerekek most vannak itt…” – említette szintén díjazott kolléganője az Ön mondását. Bővebben kifejtené, hogy miért fontos egy szegregált gyógypedagógiai osztályban az ikt-eszközhasználatot megtanítani a diákoknak?
– Ezekből a diákokból néhány év múlva munkavállaló lesz, épp úgy, mint ahogy a párhuzamos osztályban tanulókból. Ugyanazon a piacon kell érvényesülniük, s ahogy bárki mástól, tőlük is elvárják a digitális kompetenciát. Jellemzően olyan családokból érkeznek, ahol anyagi okokból már eredendően nem juthatnak eszközökhöz, s ahol mégis, ott is alacsony az eszközhasználati kultúra. Hol és ki tanítaná meg őket, ha nem a közoktatás?
– Virtuális osztályterem, táblagépek, digitális tananyagok az órán – ezek mindennaposak a gyógypedagógiai osztályában ma már. Hogyan ismerkedett meg pedagógusként az IKT világával, mikor kezdődött, mivel kezdte?
– Egy kiváló csapat, a Hartyányi Mária vezette Prompt segítette iskolánkat 2003-2004-ben, egy E-learning pályázathoz kapcsolódó képzésben és tananyagfejlesztésben. Többet azonban többet kaptunk tőlük, valójában olyan együttműködési tanulási/tanítási környezetet alakítottak ki, amit a belekerülő pedagógusok máig szőnek tovább. Innen már egyenes volt az út a Tanárblog PIL Akadémiájára.
– Milyen tervei vannak, rövid és hosszabb távon pedagógusként?
Rövid távon, szeretném, ha a most az osztályomban tanuló diákok eredményesen haladnának majd tovább középiskolában. Ez csöppet sem egyszerű enyhén értelmi fogyatékosok számára. Hosszabb távon, nagyon nincs rendben ma a sajátos nevelési igényű gyerekek dolga a köznevelésben. Az integráció, s különösen az áhított inklúzió csak olyan oktatási keretben értelmezhető, ahol az iskolahasználók mindegyik csoportja, diákok, szülők, pedagógusok, segítő szakemberek együtt dolgoznak. Ma ezt sok minden hátráltatja, s a problémahalmaz egy szűk szelete a befogadó iskolák pedagógusainak eszköztelensége a differenciálásban. Ebben úgy gondolom, sokat segíthet az IKT alkalmazások elterjesztése is, ebben szeretnék segíteni.
– A Sulinetwork-díjjal együtt járt egy táblagép és egy Codie robot, mire fogja ezeket használni?
A táblagépet azonnal beüzemeltem, így most felzárkóztam a tanítványaimhoz, akiknek az SAP és az EON jóvoltából már január óta van tabletje. A Codie-t nyár közepére ígérik a fejlesztők, s ez nekem nagyon jól jön, mert kódolásban bizony gyakorlatlan vagyok, így a nyáron elsajátíthatom a használatát és szeptemberben persze viszem a csapatomhoz – már beígértem, nagyon várják.
– Milyen tanácsokat adna azoknak a kollégáknak, akik bele szeretnének vágni az IKT használatba pedagógusként?
– Próbálják elképzelni, milyen lesz 10 év múlva a világ, és felmérni azt, hogy a jelenlegi oktatási keretek között mit teszünk diákjaink digitális kompetenciájának fejlesztéséért. Az a pedagógus, aki nem érti a Facebook, vagy bármely más hálózat nyelvét, nem érti a diákjait sem. A digitális kultúra lebecsülése, értéktelennek bélyegzése is az ismeretlen elleni félelmeinkből gyökerezik. Nem a technika vagy a technológia a lényeg, hanem az a fajta szemléletváltás, ami átértékeli a tanár szerepét. Nem az információk birtokosai és átadói vagyunk, hanem jó eséllyel idegenvezetők egy rendkívül gazdag, s egyre kevésbé átlátható világban. Nem nevelheti az élethosszig való tanulásra diákjait az, aki maga nem gyakorolja a minden nap újat tanulást. tegyék azt, amit, nap mint nap a diákjaiknak mondanak – kérdezzetek, kérjetek segítséget, kössetek kapcsolatokat!
Kapcsolódó cikkek:
Sulinetwork – díjjal ismertek el pedagógusokat
Tisztelettel és kütyükkel – csodákra leszünk képesek- Interjú Tóth Évával, a Sulinetwork -díj 2015- évi nyertesével
Benedekné Fekete Hajnalka oktatásról, módszertanról szóló cikkei a Modern Iskolán itt elérhetők.
